7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a legújabb fejezetet. Remélem tetszeni fog. Az igaz, hogy még nincs meg a 6  megjegyzés a fejezethez, de mivel emailben is kaptam az 5. fejezethez véleményt és a Kommenthatár című bejegyzéshez is írtak, ezért gondoltam hamarabb hozom ;) Ugye milyen jószívű vagyok?! :D :$  Remélem Nencinek is kedveztem és még az elutazása előtt eltudja olvasni a fejezetet.

 Jó olvasást! : D

7. fejezet= 7 megjegyzés  (most nincs semmilyen kibúvó :/ :D )

Puszi Jess

7.fejezet

Másnap reggel elég későn ébredtem, amit betudtam annak, hogy egész éjjel kérdések százai kavarogtak a fejemben. Eldöntöttem, hogy ma nem foglalkozom velük. Feltápászkodtam és elindultam a fürdőbe. Mikor belenéztem a tükörbe, mintha nem is magamat láttam volna. Akit láttam a tükörbe egy kivirult lány volt. Sehol a fáradság nyomai. A terhesség alatt most aludtam először igazán jót.

Boldogan végeztem el az emberi dolgaimat és indultam le a többiekhez.

Nagy meglepetésemre csak Edwardot találtam lenn. Ez meglepő mivel szinte elválaszthatatlanok Bellával.

-Jó reggelt! Hogy hogy egyedül?- kérdeztem majd egy hatalmasat ásítva elindultam valami reggelit csinálni.

-Bella elment Esmevel az árvaházba és beugranak Charliehoz is. Nekem nem volt kedvem. Carlisle kórházban van. A többiek pedig… hát Emmett a szobájában szokás szerint, Alice és Jasper szintúgy.- magyarázta miközben én nekiálltam elkészíteni a rántottámat.

-Értem. Edward beszélhetnénk valamiről?- kérdeztem.

-Persze. Mondd csak.

Idegesen kavargattam az ételt, majd neki kezdtem. Nem tudom mért stresszelem ennyire túl a dolgot.

-Mi van Rosalieval, hogy olyan ellenségesen viselkedett velem?- kérdeztem és megfordultam, hogy a szemébe nézhessek. Nagy levegőt vett, majd neki kezdett.

-Ő irigyel téged.- mondta és nekem a padlóról kellett felkaparni az állam.

-Mi? Ezt most nem mondod komolyan? Mért irigykedne rám? -kérdeztem értetlenül.

-Neked meg van mindened, amit ő szeretett volna. Az első dolog az, hogy ember vagy. A másik pedig, hogy babát vársz.- válaszolta. Hát ez meglepett.

-Ez elég meglepő. De megértem őt.- mosolyogtam rá és visszafordultam a rántottához. Megkönnyebbültem, hogy Rose csak ezért pikkel rám. Kicsit túldramatizáltam a dolgokat, de akkor szerencsére ez is letudva.

Mikor kész lett az étel leültem, és falatozni kezdtem. Egy picit sós lett, na meg forró, de annyira éhes voltam, hogy még így is pár perc alatt befaltam. Hátradőltem a széken és megsimogattam a pocakom. Már egy ideje így ültem mikor Edward hirtelen rám nézett.

-Mi az?- kérdeztem. De mintha meg sem hallotta volna.

-Emmett mire gondoltál az előbb?- beszélt egy kicsivel hangosabban, tudván, hogy Em úgyis meghallja. Mivel nekem nincs vámpírhallásom nem hallottam a választ.

-Edward mi a baj?- kérdeztem megint, de ő úgy nézett rám mintha kísértetet látott volna.

-Öhm… Azt hiszem hallottam a babád gondolatait. De várj, megkérdezem Jaspert, hogy mire gondolt, mert ez elég hihetetlen – mondta és felszaladt az emeletre. Kettőt pislogtam és már ugyanúgy ült előttem.

-Na? -kérdeztem félénken.

-A.. babád.. volt. – mondta akadozva.

-Hogy mii?- pattantam fel sikítozva.

-Óvatosan, hé, azt mondta, hogy ezt inkább mellőzd. - mondta és lenyomott a székbe. Ezt el sem hiszem. A szemeim könnybe lábadtak a boldogságtól. Az én pici okos babám.

-És miket gondol? – kérdeztem meghatottan.

-Szereti a hangod és most arra, hogy szunyókálni fog egyet, de előtte szeretne egy kis narancslevet.- mondta kuncogva.

-Jól van kincsem. - simogattam meg a hasam és elindultam, hogy töltsek magamnak narancslevet. Miután megittam éreztem, hogy rúgott egyet. Ránéztem Edwardra aki annyit mondott, hogy megköszönte.

Leültem a nappaliba, és kényelmesen elhelyezkedtem, mikor eszembe jutott valami.

-Edward? Mért Emmettet kérdezted meg, hogy mit gondolt? – kérdeztem kíváncsian. A pici elég aktívan rugdosott. Hát ez nem alvás az biztos.

-Sajnálom, de ezt nem mondhatom el. A baba kérte. -mondta és elindult a szobája felé.

-Na ez szép. Összeesküdsz a mami ellen?- motyogtam a hasamnak mire egy pici rúgást kaptam válaszul. Elég fura, hogy még meg sem született, de már érti, mi folyik körülötte.

Pár perccel Alice és Jasper elment vadászni. Hát ez nem valami izgalmas. Tv nézés. Abban sincs semmi érdekfeszítő adás csak hírek.

Épp keltem fel, hogy keressek valami Dvd-t mikor Edward szólt, hogy elmegy, mert Bella hívta, hogy jó lenne, ha ott lenne, mert elakar valamit intézni és szüksége van a segítségére. Elég furán viselkedett, mintha titkolna valamit. De betudtam annak, hogy csak beképzeltem.

Már elindítottam a filmet mikor eszembe jutott valami. Én vagyok egyedül a házban Emmettel. Itt az ideje tisztázni, hogy mi a baja. Lassan felkeltem, nehogy felébresszem Domot. Jaaj. Mi van, ha lány? Lehet, nem kellene ennyire beleélni magam a fiú baba gondolatába, de mindegy, hogy lány vagy fiú egészséges legyen és én akkor már boldog leszek.

Tudtam, hogy Em hallani fogja, hogy jövök, de remélem azért nem, ugrik ki az ablakon, hogy elkerülje a beszélgetést.

Nagy levegőt vettem mikor az ajtaja elé értem és halkan bekopogtam. Semmi. Na még egyszer. Semmi. Oké, akkor bemegyek.

A szobába senki sem volt, de hallottam, hogy valaki tusol. Akkor, majd máskor. Egy kicsit, azért megkönnyebűltem, de sajnáltam is, mert most összeszedtem a bátorságom és hiába.

Lábujjhegyen elindultam kifelé a szobából. Mikor az ajtó elé értem azt hittem szívrohamot kapok.

-Nath? Mit keresel te itt?- kérdezte egy mély hang. Mikor újraindítottam a szívem beszélni kezdtem.

-Öhhm. beszélni akartam veled.- mondtam és megfordultam, de azt hiszem ezt nem kellett volna. Emmett valószínűleg nem gondolta, hogy  ”vendége” lesz, így egy szál törölközőbe jött ki a fürdőből. Elég zavarba ejtő, ha a szíved majd kiugrik a bordáid közül és ezt más hallja.

-Mindjárt jövök.- mondta és berohant a fürdőbe.

Hát ez ciki. Még mindig hatás alatt voltam. Jó azért az is közre játszik, hogy terhes vagyok, de nem teljesen a hormonjaim teszik. Próbáltam kiverni a fejemből ezt a dolgot. Még szerencse, hogy Edward nincs itthon.  Ugyanott álltam, ahol eddig is és tátott szájjal bámultam ki az ablakon. Kisiettem, hogy lehűtsem az arcom, mert valahogy a paradicsommal vetekedhet a színe. Mély levegőket vettem, talán túl mélyeket mivel egy kicsit meg is szédültem. Részegesen sétáltam vissza a szobába, épp akkor jött ki Em is, de akkor már egy farmer és egy fehér ing volt rajta.

-Na mondhatod!- mondta flgemán és elnyújtózkodott az ágyon. Én az ajtóhoz sétáltam. Nem tudom miért, de jobb volt az ajtó mellett lenni, talán azért, hogy bármikor elrohanhassak.

-Figyelj! Én nem tudom mért, kerülsz és viselkedsz velem így az utolsó ”beszélgetésünk” óta, de elég zavaró.- És nem szeretnék PONT veled rosszban lenni.- tettem hozzá gondolatban. Várakozóan pillantottam rá, majd hirtelen felpattant és elém lépett. Eléggé megijesztett ezzel a hirtelen mozdulatával, de majd megpróbálom megszokni.

-Mi volt az utolsó kérdés, amit feltettem neked? – kérdezte idegesen.

Eléggé meg kellett erőltetnem az agyam, de eszembe jutott.

-Az, hogy a pici apja tudja e, hogy terhes vagyok. – mondtam határozottan, bár nem voltam biztos benne, hogy ez az.

-És te azt válaszoltad, hogy nem tudod ki az apja.

-I..igen- mondtam dadogva. Nem értem mire akar kilyukadni.

-Na akkor ezen gondolkozz el. – mondta ingerülten és elfutott mellettem engem majdnem fellökve.

 Mozdulatlanul meredtem magam előtt a szavain gondolkozva. Szóval az a baja, hogy nem tudom mi a neve annak a mocsoknak? Igaz, hogy ő nem tudja mi történt velem, de hisz az csak egy név az isten szerelmére. Mit kezdene egy névvel? Mért fontos neki az a név? Lehet, hogy el kellene mesélnem, hogy mi történt velem? Nem. Még nem vagyok kész rá. Igen, ez elég gyáva dolog, de mit gondolhat majd rólam? Eltaszítana. Bár most is ezt teszi.

Kétségbeesetten ültem le a szoba közepére törökülésébe. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Elmondjam neki? Vagy ne?

Hosszú gondolkodás után eldöntöttem. Elmondom neki. Hirtelen valami nedves dolgot éreztem magam alatt. Lenéztem és a szőnyeg csupa víz volt. Mi a franc? De amint kimondtam a kérdést magamban meg is kaptam a választ, mikor a hasamban nyílaló fájdalmat megéreztem és ezt egy vérfagyasztó sikítással jutalmaztam……