9.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a legújabb fejezetet! Kíváncsi vagyok a véleményetekre szóval komikat kérek!!!

Jó olvasást!

Puszi Jess♥

U.I.: Mivel a héten elmegyek nyaralni, ezért csütörtökön érkezik a következő fejezet: )

 9. fejezet

A napok, hónapok nagyon gyorsan teltek. Sosem unatkoztam. Dom minden energiámat elfoglalta. Amint elaludt én is alig vártam, hogy az ágyamba bújjak.

Carlisle kiderítette, hogy Dom növekedése naponta egy picivel gyorsul. Ennek nem igazán örültem. Ha jó számoltuk pár év múlva mát 16-17- nek fog kinézni. Túl gyorsan felnő.

Próbáltam a jó oldalát nézni, de olyat nem igen találtam. Eldöntöttem, hogy ezzel a problémával később is ráérek foglalkozni.  Dom nagyon okos a korához képest. Edward szerint olyanok a gondolatai, mint egy felnőttnek. Jasper nagyon sokat van vele. Egyszer még vadászni is magával akarta vinni, de azt azért nem engedtem, hisz még csak egy baba. Alice mint mindig folyton vásárolni viszi. Már attól félek, hogy Dominicot megfertőzi ezzel a vásárlási mániájával. Eltervezett egy vásárlási körutat. Párizs, Berlin, Róma, London. Persze engem is magával akar cipelni. Azzal az indokkal, hogy több szem többet lát.

Esme és Carlisle nemrég értek haza a  ”rokonaiktól”. Mondván, hogy rájuk fér egy kikapcsolódás elmentek Elezarhoz és a családjához.

Bellával kezdünk egyre jobban összebarátkozni, amit egy kicsit Domnak is köszönhetek, hisz Bella is nő és mivel neki nem lehet babája, ezért az enyémen éli ki az anyaságot. Na nem mintha ez zavarna. Így nekem is több időm van másra. Bár házimunka nincs, hisz Esme mindent megcsinál, de kikapcsolódás gyanánt vagy csak úgy, jól jön, ha valaki van Dommal.

Emmettel való kapcsolatom semmit sem mozdult a helyéről. Az utolsó beszélgetésünk Dom születésekor történt. Pedig egyszer végre kinyöghetné mi a baja. Tudtommal nem tettem semmit, amivel megbánthattam volna. Ha meg az zavarja, hogy babám van, akkor vessen magára.  A sors így akarta. Na meg én sem akartam őt elvetetni és örülök, hogy így döntöttem, különben nem lenne ez az angyal.

Épp fürdetjük Domot Bellával a szobámban. Ez egy kivételes alkalom, hisz nem nagyon szoktuk behozni ide, fürdetéskor, de itt csak kényelmesebb nekünk is.

Szinte elfeledkeztünk arról, hogy Dom épp fürdik, annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe. De Dom nem hagyta, hogy ne tudjanak róla, ezért egy hatalmas adagot kicsapott a vízből egyenesen ránk. Először kikerekedett szemekkel néztünk a kuncogó Domra, majd mi is hangos kacagásba kezdtünk. Pár perc után kivettük Domot , Bella felöltöztette és az ágyába rakta. Még egy kicsit beszéltünk, leginkább az életéről, a la push-i barátairól, akik mióta vámpír elhagyták, de aztán áttértünk a boldogabb fejezetre. Rengeteget nevettünk, szinte az egész éjszakát átbeszéltük.

Már elég fáradt voltam, ezért Bella magamra hagyott és elindult a szobájuk felé.

Mivel nem vittük vissza a törölközőt és a tusfürdőt, na meg a játékokat, ezért mindet megfogtam és lábujjhegyen elhagytam a szobát és elindultam a fürdő felé.

Már indultam vissza a szobám felé, hogy kipihenjem magam holnapra.  Hallottam, hogy Emmett és Edward beszélget nem kis hangerővel, de nem foglalkoztam vele, addig, míg el nem hangzott a nevem. Mivel kíváncsi természet vagyok, ezért megtorpantam és az ajtó mellé álltam. Meg van a kockázat, hogy lebukom, de ez vagyok én.

- Miért viselkedsz így vele?- kérdezte Edward.

-Hagyjuk már. – mondta egy mély hang.

-Nem. Szépen kifogod nyögni, miért viselkedsz így, mert Jasper is érzi és én is látom, hogy ha csak rád néz már szenved attól, hogy így viselkedsz vele.- mondta Edward egy kicsit ingerültebben. Ennyire látszik, hogy bánt a dolog?

-Tudod mi a bajom? Az, hogy azt sem tudja ki a gyerek apja. Milyen ez már? Nem csak emberrel, de még vámpírral is összefekszik. De ez még nem baj, csinálja, de hogy már annyival hogy még a nevüket sem tudja. Ez azért már durva.- kiabálta Emmett.- Örüljön, hogy ennyivel megúszta. Simán megölhették volna. Bármennyire is fáj kimondanom, de Nath egy ri…

-Emmett!- kiabálat túl Edward.

Ennyi elég volt, hogy tudjam mit akart mondani. Nem bírtam ezt tovább hallgatni. Minden szó, amit kiejtett egyenként törte darabokra a szívem. Zokogva rohantam be a szobámba és csoda, hogy Dom nem kelt fel az ajtócsapásra. Bezártam magam mögött, mintha ez megakadályozná bármelyik vámpírt a bejutásra. Próbáltam nem hangosan sírni, Dom miatt. Csak nyugtalan lenne ha ezt észrevenné.

Nagyon fájt amit Emmett mondott. Ezt nem gondoltam volna, hogy ez a baja. Még csak a gondolata is ostobaság, hogy mindenkivel lefekszek, aki az utamba kerül. Hogy gondolhat ilyet rólam? Azt hittem megismert már annyira, hogy ne nézzen ilyennek. Csalódtam benne. Hatalmasat.

A bánatomat felváltotta a düh. Magamban azt terveztem, hogyan okozzak ugyanekkora fájdalmat neki, mint amit én most átélek. Megverni nem tudom, nekem lenne nagyobb bajom. Megbántani még most sincs szívem, mikor azt már összetörte. Szinte fizikailag is fájt a szívem helye. Szorított és majd kiugrott a bordáim közül. Gyűlöltem Emmettet. Látni sem akarom. Pedig kénytelen leszek hisz egy házban lakunk. De mi van, ha elköltözöm? Pénzem van egy házra. Simán megtudnám venni és még egy kis ideig el tudunk belőle élni. Kocsim van Alicenek hála. Tényleg, mi lesz a többiekkel? Lesz szívem itt hagyni őket annyi segítség után, amit nekem adtak? Ők a második családom. Rossz lesz, de meg kell érteniük engem. Nem tudok egy házba lenni vele. Az olyan lenne, mintha egy szívműtét után újra és újra felszakítanám a heget. Fájdalmas.

Felpattantam és mivel tiszta könny volt a szemem, alig láttam a szobában valamit. Elővettem két hatalmas bőröndöt és neki kezdtem pakolni. Az egyikbe az én cuccaimat raktam, a másikba pedig Dominicét.  Az ajtó felé kaptam a fejem mikor valaki megpróbált benyitni.

-Nath! Ne csináld ezt! Ne menj el! Kérlek!- könyörgött Alice. Nem. Nem fogok elgyengülni. Kinyitottam az ajtót, megfogtam a bőröndöket és Alicet figyelmen kívül hagyva a kocsimig cipeltem őket. Alice végig könyörgött és szerintem sírt, mert néha-néha elcsuklott a hangja. Én nem szólaltam meg, mert minden egyes szóval fájdalmasabb lenne elhagyni őket és azért is, mert a torkomban gombóc nőtt.

Visszamentem Domért , aki semmit sem észrevéve a dolgokból nyugodtan aludt. Kivettem az ágyából és a tekintetem arra a kis bocsra tévedt, ami annyira elvarázsolt és Emet jutatta eszembe. Dühösen téptem le és darabokra. Próbáltam úgy bebugyolálni az én kincsem, hogy ne keljen fel, de nem nagyon sikerült, mert néha ki-kinyitotta szemeit. Magamhoz húztam és szorosan átöleltem.

Alice folyton ott volt körülöttem és győzködött. De hiába! Próbáltam kizárni a hangokat amit a fogadott testvérem mond. Beraktam Domot az autóba és én is beültem, mikor Bella tépte fel az ajtót mellettem , a szeme tele rémülettel és bánattal.

-Kérlek ne menj el! Nem mehetsz el! Itt az otthonod! Mi szeretünk! Ne foglalkozz Emmettel. A bátyám egy hülye barom és nem gondolkozik mikor mérges. Ő szeret téged. Kérlek! Maradj.- könyörgött és megfogta a kezem, ami a kormányt szorongatta. Pár perc után megszólaltam.

-Ja. Szeret mi? Látszik. -nevettem fel gúnyosan.-  Sajnálom.- mondtam és becsaptam az ajtót majd tövig nyomtam a gázt és elhagytam az otthonom, a családom, akiket szeretek. Ezzel egy időben a könnyeim ismét záporozni kezdtek.

Egész éjjel vezettem, nem törődve, hogy majd lecsukódnak a szemeim.

Rossz volt belenézni a visszapillantó tükörbe. Elég rosszul festett az a nő, akit ott láttam. A szemei vörösek és be voltak dagadva a sok sírástól. A haja össze-vissza állt. Zilált volt a külseje.

Dom nem láthat így. Nem szabad ebből semmit sem észrevennie. Túl pici még ahhoz, hogy aggódjon bármi miatt.  Elautóztam La Push-ig tudván, hogy oda nem jöhetnek , onnan Seattle, Port Angeles, majd ismét Seattle és Port Angeles. Megálltam, hogy egy picit pihenjek. De minden gondolatom mintha csak nekem akarna fájdalmat okozni újra lejátsza az Ő szavait.

 Az autók egyre sűrűbben jártak az úton, nem sokkal később pedig már a Nap is felkelt.

Elindultam, hogy nézzek valami házat magunknak. Forksba nem akarok menni. Kiválasztottam Seattle-t úti célnak. Késő reggel volt mire odértem és megtaláltam a házat, ami tetszett is és nem volt hatalmas.  Kétemeletes, vanília színű falak, fekete kerítés, hatalmas udvar. A bejárat előtt pedig egy veranda. Elég régimódi ház, de nekem tetszik. Bepötyögtem a táblán található számot, majd az első csörgésre fel is vette egy ”álmos hangú” férfi.

-Jacob Black. Igen?-szólt bele.

-A ház iránt szeretnék érdeklődni.- mondtam bár a hangom elég rekedt volt, próbáltam elővenni a vidám énem. Sikertelenül.

-  Seth.Gyere! – kiabált el a telefontól, majd pár recsegés után beleszólt egy másik férfi.

- Jó napot! – mondta és szinte láttam, hogy mosolyog.

-Hello! A ház érdekelne, ha még mindig eladó.

- Persze. Meg szeretné nézni?- kérdezte.

- Ami azt illeti én már itt vagyok, esetleg eltudna jönni?

- 10 perc és ott leszek.- mondta.

- Köszönöm. Akkor viszlát!

- Viszlát.- mondta és már csak egy búgó hangot hallottam. Próbáltam valamennyire rendbe hozni magam. Kisebb, nagyobb sikerrel.

Tíz perc múlva valóban megláttam egy autót közeledni a ház felé. Hátrapillantottam Domra, aki békésen szuszogott. A kocsi leállt előttem és kiszállt belőle két barna bőrű fiú. Én is kiszálltam a kocsiból és elindultam feléjük.

- Helló!- mondtam. Próbáltam mosolyogni, de azt hiszem, hogy ebből csak egy fintor lett.

-Helló! Én Seth Clearwater vagyok.- mondta mosolyogva és kezet nyújtott, amit elfogadtam.

- Nathalie Peterson.

- Ő itt Jacob Black. – mutatott a másik fiú felé. Mikor ránéztem ő kővé dermedt és csodálkozóan nézett rám.

- Szia.- mondtam zavartan.

- Szóval akkor érdekelne a ház?- mondta Seth és elindult a ház felé.

- Hát igen.- mondtam és sűrűn visszapillantottam Domra. Nem szívesen hagyom ott egyedül. – Megkérhetlek valamire, ha nem gond? -Kérdeztem a másik fiút, aki még mindig furán nézett rám.

-  Pe..Persze- dadogta.

- Vigyáznál a fiamra, míg én benn leszek?- kérdeztem zavartan.

- A fiadra?- na igen ez gondolom, meglepte. Bólintottam.- Igen. Hogyne.- mondta és elindult a kocsim felé. Seth körbevezetett a házba. Igazán tetszett. A földszinten volt egy hatalmas nappali és ahhoz tartozott egy konyha és ezt a két helységet egy pult választotta el. Az emeleten volt 3 szoba és mindegyikhez tartozott egy fürdőszoba is. Az egyik szobában még egy erkély is volt. A hátsó kertben volt egy kis tószerűség.  Nagyon tetszett.

-Tetszik? -kérdezte Seth.

-Nagyon.- válaszoltam.- Megveszem.- Jelentettem ki.

- Az ára sem érdekel?- kérdezte csodálkozva.

- Hát nem igazán. Tetszik, és szükségem van egy házra.- mondtam.

- Oké. Akkor, ha gondolod még ma elintézzük a papírokat és tiéd.- ajánlotta amit szívesen elfogadtam. Már épp mentünk volna mikor.. hú hogy is hívják? Jacob igen ő berontott Dommal a kezében. Színjáték indul.

-  Rettenetesen sírt és hatalmas vihar lett hirtelen szóval beszaladtam vele. Tessék.- nyújtotta át.

-Szia kincsem.- mosolyogtam rá, de legszívesebben sírtam volna. Dom hozzám bújt és átölelte a nyakam. Kint valóban nagy vihar volt, de Domon egy esőcsepp sem volt, ellenkezőleg Jacobbal, aki csurom víz volt.

- Nagyon köszönöm.- mondtam hálásan.

- Semmiség.- mosolygott. Egy perc múlva már semmi sem volt a viharból.

- Ez gyors volt.- mondta Seth.

-Akkor mehetünk?- kérdeztem.

-Igen.- mondta és elindultunk a papírokat intézni. Jacob továbbra is szórakoztatta Domot. Bár ez fordítva is igaz volt. Pár aláírás után már meg is voltunk mindennel. Seth ideadta a ház kulcsait, majd azzal az ígérettel, hogy meg fognak látogatni, mert kíváncsiak, hogy hogyan alakítgatom a házat, elbúcsúztak. Én pedig elindultam vásárolni. Először bútorokat vettem. Domnak ágyat,szekrényt és még rengeteg babás dolgot. Mindenhova megvettem a szükséges dolgokat.  Szerencsére mindet kihozzák és még ma. Elindultam a következő boltba. Törölközők, ágyneműk, kaja, tányérok, evőeszközök, poharak és még hasonló dolgok.

Délután kettőre már végeztem is mindennel. Megcéloztam új otthonom és 15 perc múlva már ott is voltunk. Beálltam a garázsba és becipeltem a cuccokat. Dommal is körbenéztük a házat és úgy tűnt neki is tetszik. Kiválasztottuk a szobáját és vártuk, hogy megérkezzenek a bútorok. Fél óra múlva csengettek. Kinyitottam és a szállítók voltak. Mindent elrendeztek oda, ahova én elképzeltem. Így berendezve még szebb ez a ház. Igazán otthonos. Megköszöntem a segítségüket és bezártam utánuk az ajtót. Megetettem és megfürdettem Dominicot és ő el is aludt az új szobájában.

Színjáték vége.

Az egész napon át tartogatott könnyek kibújtak rejtekhelyükről és a padlót áztatták. Letusoltam és elindultam az ágyam felé. Igaz, hogy már egy ideje nem aludtam, de most így is nagy nehezen, sírva léptem az álmok országába.