11.fejezet ( Meglepi fejezet ^^)

Sziasztok! Összedobtam még egy fejezetet kárpótlásképp. : ) Remélem jó lett... Komikat kérek !!! Tudom, hogy úgysem tartjátok be és igazából nem is sorolható a durva rész közé de azért kiírok egy 16-os korhatárt ^^  :$ Jó olvasást és tényleg komizattok mert kíváncsi vagyok a véleményetekre (vagy legalább egy kattintást a szöveg végén)   Köszönöm :)

U.I.: a következő feji időpontja még bizonytalan, de hamarosan az is olvasható lesz :)

Puszi Jess ♥♥

(Nathalie szemszöge)

-Megyek!- kiabáltam. Nem tudom ki lehet az. Lebotorkáltam a lépcsőn. Épp most altattam el Domot és én is indultam volna, ha ez a valaki nem akadályozott volna meg benne. Elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót. Mikor megláttam ki az rögtön becsaptam az ajtót, de ő gyorsabb volt és a kezét nekinyomta az ajtónak ezzel azt betolva. Nem akartam őt látni. Nem kell megismételnie amint mondott. Hiába toltam az ajtót minél erősebben sehogy se sikerült bezárni.

-Nath, kérlek! Beszéljük meg!- mondta Emmet.

-Nekünk nincs miről beszélnünk és most kérlek szépen, menj el!- kiabáltam az utolsó szavakat, de azért nem annyira hangosan hogy Dom felébredjen.

-Nem. Addig nem, míg nem beszéltük meg azt, ami miatt elmentél.- közölte magabiztosan.

-Nem adod fel igaz?- kérdeztem dühösen és közben nyomkodtam az ajtót, hogy becsukódjon.

-Eltaláltad.

Fújtatva hátat fordítottam neki és elindultam a nappali felé. Éreztem a pillantását, de nem a hátamon. Az ablak elé sétáltam és karbatett kézzel fürkésztem az utcát és vártam, hogy kezdje. Már bántam, hogy beleegyeztem.

-Megfordulnál? – kérdezte pár perc után.

-Minek?- kérdeztem vissza cinikusan.

-Mert jobb lenne ha a szemedbe nézve mondhatám.- mondta.

-Nem a hátam mögött, igaz?- nevettem fel kínomban. Nem szívesen de megfordultam. Áthelyeztem a testsúlyom a bal lábamra és ismét várakozni kezdem. Láttam rajta, hogy nem tudja, hol kezdje. Elfordítottam a fejem. Fájdalmas volt ránézni úgy, hogy tudom, mit gondol rólam és én még így is, szeretem.

-Edward elmondott mindent. Hogy mit tett az a vámpír. – minden egyes szót lassan ejtett ki, mintha azt várná, hogy mikor ugrok neki, amiért felhozta ezt a témát. De már feldolgoztam, így könnyen beszéltem róla. Most már.- Én sajnálom amit mondtam, de nem tudtam mi történt veled és így csak magamban találtam ki különféle történeteket és...

-Ezt tűnt a legvalószínűbbnek.- fejeztem be helyette. Lassan bólintott és lehajtotta a fejét.

-Talán ha elmondtad volna, akkor nem történt volna ez.- mondta halkan de azért hallhatóan. Itt elszakadt a cérna.

-Még én leszek a hibás igaz? Csak hogy tudd mikor megindult a szülés épp akkor indultam volna utánad, hogy elmondjam, mert nem bírtam tovább, hogy így viselkedsz velem. Miután meglett Dom feladtam. Bármennyire is fájt, feladtam. Nem tudtam mi a baj? Mit tettem? Magamat hibáztattam, érted? - kiabáltam magamon kívül. A könnyeim eleredtek, de nem törődtem velük.- Aztán mikor meghallottam azt a beszélgetést Edwarddal összetörtem. Minden egyes szó, amit mondtál tőrként hasított a szívembe. Rettenetesen fájt ezt hallani attól, akit szeretek. Szörnyű volt ott hagyni titeket, de nem tudtam a szemedbe nézni. Megszerettelek titeket, főleg téged. Azt hittem, hogy kiismertél és bízol bennem, de…- nem tudtam tovább folytatni, mert Emmett rátapadt az ajkaimra. Megkövülve álltam és nem tudtam, mit tegyek. Nem voltam biztos benne, hogy vissza kellene csókolnom. A szívem azt mondta, hogy igen az agyam pedig tiltakozott. Nem szabadna még közelebb kerülnöm hozzá. Csak fájdalmasabb lenne az elválás. Küszködtem. Elbizonytalanodtam, de végül a szívemre hallgattam és visszacsókoltam. Karjaimat a nyaka köré fontam.  A keze lecsúszott a derekamra és végigsimított az oldalamon. A lábaimat a dereka köré fontam ő pedig a fenekemnél fogva tartott. Elragadott a hév. Ilyen messzire még nem mentem. Mintha nem is én lettem volna. Az előbb még kiabáltam vele most pedig szenvedélyesen csókolom.

Éreztem, hogy egyik keze a pólóm alá nyúl és végigsimít a gerincemen. A bőröm felhevült így a bőre még hidegebben hatott. Azt vettem észre, hogy egy ágyon fekszem Em pedig fölöttem. Beletúrtam a hajába és ajkai után kaptam. Halkan kuncogott egyet és visszacsókolt. Mikor már nem kaptam levegőt elváltam az ajkaitól. Ő apró puszikat nyomott a nyakamra és lejjebb. Én sem serénykedtem. Remegő kezekkel gomboltam ki a fekete inget, amit viselt. Kicsit segített, az utolsó simításokban így már csak egy nadrág volt rajta. Végigsimítottam a mellkasán majd a hasán és a hátán. Ezt többször megismételtem. Levette a pólóm és a hasam kezdte el csókolgatni. Mikor elért a hasam aljához közel a legérzékenyebb pontomhoz felnyögtem és felhúztam, hogy megcsókoljam. Egyik keze a hátamhoz nyúlt és kikapcsolta a melltartóm. Legörgette a pántot az egyik vállamról és puszikat adott a helyére, majd a másik oldalon is megismételte. Már csak egy vékony kis short volt rajtam.  Nem tudtam gondolkodni. Azt tettem, amire vágytam. Míg Em kényeztetett addig kicsatoltam az övét és kihúztam a nadrágból.

Em végigsimított rajtam egészen a nadrágom széléhez, majd beakasztotta az ujjait és lefelé kezdte húzni. Mikor félredobta a ruhadarabot végigsimított a lábamon, a térdemet felhúzta közel magához. Mindkét lábam köré fontam és mégközelebb húztam magamhoz, majd vadul megcsókoltam.Még egy homokszem sem férne el közöttünk. Emmet hirtelen kövé dermedt és rám nézett.

-Dom.- mondta rekedten. Ennyi kellett és kitisztult a fejem. Pár másodperc múlva már meghallottam a sírást. Lelöktem magamról Emet és felkaptam magamra egy köntöst. Megrészegülve indultam el Dom szobája felé. Odasiettem a kiságyhoz és felvettem Dominicot.  Biztos rosszat álmodhatott. Készítek neki valami kaját hátha megéhezett, bár kétlem. Visszaraktam a kiságyba és ismét sírni kezdett. Felvettem és megnyugattam.  Így nem tudom elkészíteni az ételt. Átviszem Emmetthez. 5 percig csak tud rá vigyázni. Mikor benyitottam Emmett még mindig ugyanúgy feküdt pihegve. Odaléptem az ágy mellé és leültem mellé.

-Itt hagyhatom egy picit? – kérdeztem ajkamba harapva.

-Persze, de ezt az előbbit ne csináld. – mondta és Dom felé nyúlt. Fejemet megrázva átadtam neki Domot és még egyszer az ajkamba haraptam. Emmett felnyögött és visszahanyatlott a párnákra és a plafont kezdte el bámulni. Leszaladtam a lépcsőn és megkerestem Dominic cumisüvegét. Kivettem a hűtőből egy kis tejet és felrakta melegíteni.

Pár perc múlva elérte felmelegedett én pedig a cumisüveggel a kezemben visszamentem hozzájuk. Halkan benyitottam. Elolvadtam a látványtól. Emmett hasán egy pokróc és azon Dom hason feküdve halkan szuszogott Em pedig alig érve hozzá simogatta. Könnyek gyűltek a szemembe. Mindig egy ilyen idillre vágytam. Mosolyogva elindultam feléjük. Még mindig el voltam varázsolva.

Egy idő után megtörtem ezt az idillt és óvatosan felemeltem Dominicot. Átsétáltam a szobájába és beraktam az ágyába, majd betakargattam. Egy kicsit nyöszörgött, de aztán egyenletesen lélegezni kezdett és ismét elaludt. Rátámaszkodtam az ágy rácsaira és így néztem a fiam. Olyan fura ezt kimondani. Az én pici fiam. Elbambulva néztem Dominicot. Elfeledkeztem mindenről és mindenkiről.

Egy idő után két hideg kar ölelt át hátulról. Nem kellett hátranéznem, hogy tudjam ki az. Nekidőltem Em mellkasának és beszívtam az illatát. Megfordultam és a szemébe néztem. Volt ott boldogság, megbánás, vágy és… szerelem?! Lenéztem az ajkaira, majd elkezdtem közelíteni feléjük. Mikor összeértek ismét elvesztem. Emmett felkapott és visszavitt a szobába és onnan folytattuk, ahol abbahagytuk.