14.fejezet

 Új szemszög! Remélem ez is tetszeni fog : )A következő fejezet pénteken!!

 Jó olvasást!                                                                                                      

Puszi Jess ♥

(Jacob szemszöge)

Még mindig Nath járt a fejemben. Az nem lehet, hogy ő az. De én tisztán emlékszem rá. Barna hosszú haj, gyönyörű barna szemek. Tuti, hogy ő az.

 Van egy fia. És ahogy néztem, nem egyszerű baba. Valami furcsaság biztos van benne. A szíve gyorsabban dobogott, mintha izgatott lenne. De ennyire?!

Merengésemből az ébresztett fel, hogy Paul bevágódott az ajtómon.

 -Talpra, alpha!- kiabálta vigyorral az arcán, és elhúzta a függönyt. Fejemre húztam a takarót és becsuktam a szemem. Mióta Sam úgy döntött, hogy családot szeretne és együtt megöregedni Emilyvel, én vettem át a helyét. Legnagyobb örömömre.

 -Kelj már fel! Nem te voltál őrjáraton az éjszaka. Én voltam és már hajnalok hajnalán kidobott az ágy. Szóval ne lustálkodj itt nekem.- beszélt Paul , én pedig elengedtem a fülem mellett.

-Ha nem hát nem. – hagyta rá és kiment a szobámból. Na végre! Megkönnyebbülve nyúltam el az ágyamon és aludtam tovább.

Pont elnyomott volna az álom mikor valami hideg és nedves dolog csapódott az arcomra. Úgy pattantam ki az ágyamból mintha darázs csípett volna meg.

Mérgesen csapkodtam le magamról a vizet, mikor megláttam Paul vigyorgó és önelégült arcát.

 -Örülsz?- kérdeztem mosolyogva.

 -Nem is tudod mennyire.- nevetett.

 -Rendben.- léptem közelebb hozzá még mindig bájosan mosolyogva, de ekkor már a kezem ökölbe volt. Még egy picit vártam a hatás kedvéért aztán az öklöm egy hatalmasat csattant Paul arcán.

 -Én is.- vigyorogtam büszkén.

 -Áuuu.. Normális vagy te? Eltört az orrom!!- jajveszékelt Paul én meg röhögve elhagytam a szobámat. Hallottam, ahogy Paul nyöszörög és próbálja normálisan visszahelyezni az orrát. Így a fair. Kellett neki lelocsolni egy vödör vízzel. Leültem a konyhába, és magam elé raktam egy doboz pizzát. Előételnek megteszi. Nem sokkal később Paul jött utánam, orrában papírzsebkendővel. A falat a torkomon akadt és köhögve röhögni kezdtem.

 -Ezért bég szábolunk áb.- beszélt orrhangon.

 -Bersze.- utánoztam.

 -Ha-ha.- imitált egy műnevetést, majd vett egy szeletet a pizzából és falni kezdte.

5 perc sem kellett és Paul orra jobb volt, mint új korában. Mivel korán kelt-ha bár senki sem kényszerítette- elment aludni nővérem szobájába.

Apa most Charlie-nál volt. Tartottak egy „meccs maratont”. Mondta, hogy én is menjek, de nem volt kedvem. Vagyis nem kedv, hanem Bella. Sokszor meglátogatja az apját, ezzel veszélybe sodorva az életét. De én ebbe nem szólhatok bele, hisz nem az én dolgom, de ha megharapja vagy valami baja lesz, akkor már igen.

Miután megettem a kaját nem volt semmi dolgom, így arra gondoltam, hogy elmegyek egy kicsit futni. Persze nem emberi alakban.

Miközben sétáltam az erdő felé levettem a fölsőm, a következő pillanatba pedig már az erdőt hasítottam. Hiába jó a farkaslét vannak hátrányai is. Például az hogy halljuk egymás gondolatait.

 - Mondd, hogy járőrőzni jöttél? Lécci léccii..- hallottam meg Jared-et

 -Nem-válaszoltam.

 -A farncba. Paul elfelejtett jönni. Úgy volt, hogy alszik és jön. Erre nem, én meg itt vagyok már mióta.

 -Felváltalak akkor.- mentem bele nagy nehezen.- De mondd meg Paulnak, hogy ezért még számolunk és készítse a zsebkendőket.

 -Köszi. Akkor én megyek. Sziasztok!- köszönt el.

 -Jake én végeztem Északon! Seth és Quil pedig nyugaton. Most akkor hogy legyen? – kérdezte Leah.

 -Megyek Seattle felé. Ti pedig menjetek oda ahol még nem járatatok. Osszátok fel!- adtam ki az utasítást.

 -Rendben- mondták egyszerre.

Elindultam Seattle felé. Ahogy sejtettem nem volt semmi. Úgyhogy fel lehet annak fogni, hogy csak simán futottam. Kiértem egy tisztásra, ezzel elijesztve két őzet. Körbenéztem. Itt sem volt semmi, csak az érzet hogy figyelnek. Na Jacob már megint képzelődsz. „Vonyítottam” egyet a többieknek, hogy minden tiszta és én elmegyek, mivel nekem este kell itt lenni. Elég ide, ha hárman járőrőznek. Kivételesen.

Visszaváltoztam, majd felöltöztem. Megfogtam egy vödröt és teleengedtem vízzel. Benyitottam a szobába, ahol Paul aludt és ráöntöttem. Jó érzés volt, ezt gyakrabban kellene csinálnom.

 -Most ezt miért? Túl unalmas az életed? Nem visszakaptam már?- kérdezte Paul dühösen.

 -Azt mondtad Jarednek, hogy leváltod. – közöltem.

 Szinte, hallottam, ahogy Paulnak kattan az agyában a dolog.

 -Basszus. Elfelejtettem. Ne haragudj. Nem fog előfordulni mégegyszer. Tényleg. Eskü.- mentegetőzött, pedig még csak nem is alpha-ként beszéltem vele.

 -Jó, nem kell magyarázkodni, de jó lenne, ha mennél. Seth, Leah és Quil vannak „szolgálatban”. Csak hogy tudd.- mondtam, tudván, hogy Paul sosem szeretett együtt járőrözni Leah-val.

Morgott egyet majd elindult.

Én pedig megint egyedül maradtam. Apa majd csak késő délutánra ér haza. Mit csináljak én addig?!

Leültem a tv elé és elkezdtem kapcsolgatni. Vígjáték, horror, vígjáték, romantika, akció, Vámpírnaplók. Szinte gyorsabban kapcsoltam el onnan. Nem bírom a vámpíros filmeket. Elég a valóságban látni őket, nem kell még a Tv-ben is.

Abbahagytam a csatornák válogatását, és nem foglalkoztam, mi van a Tv-ben. Elfeküdtem a kanapén és bámultam a plafont. Valami híradás volt a Tv-ben de nem nagyon érdekelt.

Megint eszembe jutott Nathalie. Valahogy ki kell derítenem a dolgot. Beszélnem kellene vele. De hogy? Álljak oda elé és mondjam hogy „Hé figyu! Téged mentettelek meg egy beteges vámpírtól?” Áhh..Hagyjuk.

Ha látják őket, kérem, hívják a következő számot…-mondta a bemondó nő. Odanéztem a

 képernyőre.

 

 Egy tinédzser fiú és egy lány volt ott. Valószínűleg egy pár. Már megint a kamaszok. Nem tetszik nekik valami, elhúznak. Nemrégen én is ezt tettem de az teljesen más volt. Az nem valami átlagos tini baj volt. Szerettem Bellát ő pedig hozzáment Edwardhoz. Igaz most már egyáltalán nem vonzódom hozzá. Vámpír és egy vérfarkas. Fura párosítás mit ne mondjak. De ez van. Ő választott, én túléltem. Tehát nem bevésődés.

    Seth-en és Leah-n kívűl már csak én nem vagyok bevésődve. Ez elég frusztráló. Mindig hallani, ki hogy mit csinál a „lelkitársával” . Idegesítő.

Nem értem mire vár az a lány, akibe be kellene vésődnöm. Igazán betoppanhatna. De ami késik, nem múlik.