25.fejezet + design télre :)

Sziasztok drágáim!

Itt lenne a fejezet és egy kis meglepetés! Hát igen, észrevehettétek, hogy új lett a blog dizije. Igazából nem ilyenre szerettem volna, de úgy gondolom ez is megteszi :) 

A lényeg, hogy kész a fejezet és ehhez jó olvasást kívánok ;) 

By: Jess

U.I.: A zene, hát az azért került be, mert egyik kedvenc a sok zene közül ami a BD-ben hallható, és mert erre írtam a fejezetet, vagyis csak a sima, esküvői zenére, de csak ezt találtam , így gondoltam hozzáteszem a fejezethez :$ :) ♥

Arra ébredtem, hogy a gyomron éles görcsbe rándul. A következő pillanatban már a fürdőbe voltam és a mai betermelt kaját, ami Esme főzőtudományának köszönhetően csodás volt, mind a Wc-ben landol, nem gusztusos állapotban. Remegő kezekkel nyomtam a gombot és leültem a hideg,fehér csempére. A homlokomat a falnak támasztottam. Jól esett ez a kis hideg.

- Kicsim jól vagy? – érintett meg két kar.

- Aha. – nyögtem elfulló hangon. Eléggé szédültem és a fejem lüktetett.

- Mi a baj?             

                   

- Nem tudom, szerintem benyeltem valami vírust. – nem elég hogy tüdőgyulladásom van még ezt a nyavalyát is el kellett kapnom.

- Hozzak valamit? – kérdezte aggódva.

- Nem kell, jobban leszek, mindjárt. – tápászkodtam fel a földről és elsétáltam a mosdóig. Kiöblítettem a szám, hogy eltűnjön a kesernyés íz, majd locsoltam egy kis hűsítő vizet magamra. Iszonyat melegem volt, pedig csak egy póló és egy short volt rajtam.

Időközben Em eltűnt, majd mikor én már az ágyamba feküdtem, meg is jelent.

- Ezt vedd be! Carlisle azt mondta jobb lesz egy kicsivel. – adta a kezembe a kis fehér gyógyszert és egy pohár vizet. A vízért még hálás is voltam, de a gyógyszer… Na de mindegy fintorogva lenyeltem és már csak a hatására vártam..

- Köszönöm. – adtam egy csókot a szájára, amit egy mosollyal jutalmazott.

Nem takaróztam be mert így is majd meg sültem.

- Ezt levennéd? – kérdeztem Em-től és rámutattam a fekete pólóra, amit viselt.

- Cica, szerintem most nem lenne alkalmas. Itt van Dom is meg te sem érzed magad túl jól. – suttogott.

- Jaj, ne gondolj már folyton arra. – böktem oldalba vigyorogva. Levette a pólóját és az ágy végébe dobta én pedig rámásztam és fejemet ráhajtva a mellkasára próbáltam meg elaludni.

- Nem mondod, hogy ennyire meleged van? – kérdezte meglepődve. Karjai körém voltak kulcsolva én pedig kezdtem egy kicsit lehűlni. Így már sokkal jobb volt.

- El sem hinnéd mennyire. – nevettem. A gyógyszer már elérte célját és csökkentette a hányingert, amit éreztem. Amint jobban éreztem magam, rögtön álomba szenderültem és hiába volt jéghideg és kőkemény a párnám szinte jobbat aludtam, mint mikor csak simán mellette alszom.

- Alice ne csináld már. – suttogott Em.

- De naaa. – hallottam meg barátnőm hangját.

- Nem várhatna? Tudod, hogy rosszul érezte magát az éjjel.

- Jól van na. – szomorodott el.

- Nyugi van. Ébren vagyok. – nyöszörögtem még mindig csukott szemekkel. – Mi nem várhat? – lestem ki pilláim alól és egy hatalmasat ásítva másztam le Em-ről.

- Hát igazából nem is annyira fontos. – fordított hátat Alice és már hagyta is volna el a szobát.

- Hééé. Mondhatod, már fenn vagyok. – ültem fel.

- Hát igazból, az esküvőről lenne szó. – nyögte ki majd szélesen elvigyorodott. Szinte éreztem. Nyöszörögve dőltem vissza a hófehér párnák közé majd a fejemre takarót húztam. Em és Alice csak kuncogott, míg azt kívántam bárcsak ne keltem volna fel. Nem mintha nem várnám, csak hát ez a folytonos pörgés Alice részéről…

- Rendben ki vele! – dugtam ki a fejem.

- A ruha. – felelte.

- Mi van vele? – kérdeztem.

- Hát az a helyzet, hogy amit én kinéztem neked, tudod az a nagy, habos-babos. Eladták és hát…

- Alice létezik másik mennyasszonyi ruha azon kívül és amúgy is, az nagyon csicsás volt..

- Még hogy csicsás? Az maga volt a tökély. –sipította.

- Na jó szerintem ebből én kimaradok. – indult el Em vigyorogva Dom felé, aki eddig csendben figyelte az eseményeket. – Gyere öcsi, ez nem ránk tartozik. – kapta fel és már itt sem voltak.

- Alice, ne vidd ennyire túlzásba. Ne túlozd el. – kértem. - Amúgy is, nekem farmer és póló is megfelel.

- Nem fogom, ígérem, hogy tökéletes esküvőt csinálok neked, de az a ruha.. Ja, persze farmer és póló, még csak eszedbe se jusson. 

-  Keresünk egy annál szebbet egy egész napos shoppingolással megspékelve. – ajánlottam.

Tudtam, hogy a vesztembe rohanok, de majd valahogy átvészelem. Talán a cipők közt megbújhatok.

- Imádlak. – ugrott a nyakamba. – Jesszus, te forró vagy.

- Tudom, szerintem mért volt Em félmeztelenül? – húztam el a szám.

- Hááát… - vigyorgott.

- Alice! – szóltam rá.

- Jól van na, de ez akkor sem normális. – vette komolyra a dolgot.

- Igazából csak egy fránya vírus. Tudod lázzal, meg hányingerrel. – világosítottam fel és felpattantam a helyemről. Talán kicsit gyorsan is mert a következő pillanatban vissza is huppantam rá. – És szédüléssel.

- Nem hiszem, hogy csak egy sima vírus lenne Nath.

- Nyugi már, egy hét, és volt betegség nincs betegség. – mosolyogtam, bár belül tényleg éreztem, hogy nem lesz elég az az egy hét. Most már lassabban indultam el a szekrényig. Kiválasztottam a mai napra egy farmert, persze rövidet és egy pánt nélküli sötétbarna felsőt.

Egy gyors fogmosás után felkaptam magamra a ruhát, majd felkötöttem a hajam és indultam is a többiekhez.

- Jó reggelt! – köszöntem mikor leértem a nappaliba. Bella és Ed a kanapén ült és fiamat szórakoztatták. Jasper és Em pedig a Tv előtt gubbasztottak.

- Szia Nath! – köszönt Bella mosolyogva.

- Esme és Carlisle?

- Esme az árvaházban van és vásárolni ment. Carlisle pedig kórházban.

- Értem. – bólintottam. Alice csatlakozott a fiúkhoz, de mindig elszúrta a poént és elmondta mi fog történni. Mindig ezt csinálja velük, de csak azért mert utálja ha Jasper nem vele foglalkozik hanem a Tv-t részesíti előnyben. – Kicsim éhes vagy? – fordultam fiam felé.

- Nem, én már ettem.  – pillantott fel rám.

- Oké. – indultam el mosolyogva a konyha felé.

Nem tudtam mit egyek, egyáltalán egyek e. Mindenesetre összedobtam egy sonkás szendvicset és majszolni kezdtem.  

Viszont egynél nem álltam meg. Csináltam még egyet, majd még egyet mikor már eldöntöttem, hogy ennyi elég lesz reggelire.

Miután elmosogattam visszabattyogtam a többiekhez, de Edward és Bella már nem volt ott.

Lehuppantam a többiek mellé, akik kénytelenek voltak Spongebobot nézni, mivel fiam megkövetelte.

A nap elég gyorsan telt és nagy részben nem csináltunk semmit. Én is jobban éreztem magam, viszont még mindig melegem volt. Bár már nem annyira, mint éjjel, de azért nem mondom, hogy fázok.

- Beszélned kéne Carlisle-al. – ajánlotta Em mikor már felértünk a szobánkba. Dom ma nem alszik itt, mivel nem volt hajlandó. Most Jasper vette át ismét a megtisztelő címet, hogy Dom imádja és vele akart lenni az éjjel. Persze neki ez ellen semmi kifogás nem volt.

- Nincs semmi bajom, tényleg. – ültem le az ágyra és a hajam kezdtem el bontogatni.

- Ez akkor sem normális. – makacskodott.

- Emmett! Kérlek, tudom, hogy jól vagyok. Voltam már ilyen beteg. – csak akkor nem volt állandóan lázam.

- Nekem akkor sem tetszik.

- Hidd el én sem érzem magam jól. – álltam fel és átkaroltam a nyakát.

- Túlreagálom igaz? – kérdezte fintorogva.

- Hát egy kicsit. – mosolyogtam. – De elnézem. – biztosítottam, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze. Elkezdtünk araszolni az ágy felé. Azt hittem messzebb van az ágy, de nem, így egy nagyot sikkantva estem bele magam után rántva Emmettet. Kuncogni kezdtem, majd ismét magamhoz húztam és ott folytattuk ahol abbahagytuk az imént. Ha lehet most még jobban forrt a testem és ez már tényleg nem volt normális. Talán tényleg beszélnem kellene Carlisle-al.  De most nem akartam ezzel foglalkozni. Most mindent ki akartam zárni a fejemből és csak Em-re koncentrálni, ami nem volt nehéz ilyen helyzetben.

 __________________________________

                       

Este jól aludtam, nem volt semmi hányinger vagy más zavaró tényező. Sőt reggel örömmel vettem észre, hogy már nincs olyan melegem. Talán ez annak köszönhető, hogy csak egy paplant volt felettem, na meg Em teste is hűt. Szerencsére.

- Szia. – suttogtam mikor megláttam Em mosolygós arcát.

- Szia, jól aludtál? – kérdezte.

- Aha, sokkal jobban. Szerintem már a lázam is lement. – közöltem vele.

- Na látod, csak tudok én valamit. – felelte büszkén.

- Jaj, ez csak véletlen egybeesés. – vetettem ellen.

- Nem, nem. Ez az én művem. – vigyorgott majd egy csókot nyomott a számra. Nem akartam már szócsatát vívni, hisz így is úgy is nekem lenne igazam. Na jó, nem leszek ennyire elfogult.

- Na jó én most megyek és elkészülök, mert Alice és én ma shoppingolni megyünk. – lelkesedtem, persze megjátszva magam.

- Persze már. Engem mindig kihagytok a jóból. – nyafogott miközben felült az ágyon. Én közben elindultam a fürdőbe.

- Ha akarsz, jöhetsz. – ajánlottam.

- Hát most már csak azért sem megyek. – felelte durcásan én pedig nekikezdtem a fogmosásnak.

Miután végeztem elkezdtem kutakodni a ruháim között.  Úgy gondoltam ma egy kicsit adok a külsőmre, így hosszas keresgélés után, megtaláltam a megfelelőt.

- Jesszus, ezt 10 perc alatt? – jött ki Em a fürdőből napra készen. Hát igen, az mellett, hogy megtaláltam a tökéletes összeállítást mára, azt nem említettem, hogy mindent szétdobáltam.

-  Rendet teszek, mellesleg pedig igen 10 perc alatt, de legalább megtaláltam a legjobbat. – magyaráztam vigyorogva.

- Túl sokat vagy Alice-el. – húzta fel az egyik szemöldökét.

- Hát, ha már más nem foglalkozik velem. – morgolódva, de persze a végén már mosolyognom kellett. Nem megy nekem ez a színjátszósdi.

- Még hogy más nem… - nézett rám kikerekedett szemekkel. – Ezt meg sem hallottam.

- Hát akkor ott már bajok vannak. – kuncogtam majd választ nem várva becsuktam az orra előtt a fürdő ajtaját.

Miután felöltöztem megbizonyosodtam arról, hogy akár stylist is lehetnék. Na jó azért ehhez nem kellett nagy ördöngösség. Egy világoskék koptatott csőszárú nacit és egy bő,vajszínű blúzt megspékeltem egy barna övvel és egy virágos sállal. Bár ezt egy kicsit túlzásnak találtam, mert mi van, ha megint rám jön a forróság, de mivel kinn már ősz van, ezért úgy gondoltam, hogy ebből a szempontból egyáltalán nem az.

 A hajammal viszont nem tudtam mit kezdeni.

Aztán végül, miután már vagy száz fajta viseletet kipróbáltam, úgy döntöttem, hogy ezen nem fog múlni, így az egyik oldalamon befontam és a mellkasomon hagytam pihenni.

Nagyon elégedett voltam a végeredménnyel. És valahogy tényleg volt kedvem kimozdulni. Egyrészt már nagyon rég nem voltam emberek közt, mármint voltam emberek közt, de az is vagy vámpír volt, vagy vérfarkas szóval itt az ideje ezen változtatni.

Mikor visszamentem a szobámba találtam egy barna válltáskát. Beledobáltam a cuccaimat, ami egy telefonból, pénztárcából, na meg persze az elmaradhatatlan sminkcuccokból állt és persze az irataim.

Igazából nem nagyon ismertem magamra. Elvégre tegnap elég ramaty állapotban voltam, sőt azt nem is kifejezés most meg… Talán tényleg igaza van Emmettnek. Erre a gondolatra széles vigyor terült szét az arcomon, majd így sétáltam le a többiekhez.

Amin odaértem Em mellé ő elismerősen füttyentett egyet majd beleharapott a nyakamba. 

Ez elég ironikus. 

- Na de fiatalok. - hallottam meg Jasper hangját. 

- Csini. – kacsintott Alice mosolyogva. – Mehetünk? – kérdezte izgatottan.

- Felőlem. – válaszoltam, majd egy gyors csókot nyomtam Em szájára, búcsúzásképpen fiamtól pedig egy homlok puszival köszöntem el.

- Nekem is hoztok valamit? – kérdezte Dom vigyorogva.

- Mit szeretnél? – kérdeztem.

- Hááát… - kezdett el töprengeni, ebből nem fog jó kisülni.

- Meglepetés lesz oké? – ajánlottam fel neki, majd amint ő bólintott már indultunk is.

- Aztán nem bepasizni. – szólt Em utánunk.

- Soha. – kacsintottam mosolyogva, majd kiléptünk az ajtón miután Alice is elköszönt Jasper-től.

- Bella és Edward merre van? – kérdeztem Alice-től már az autóban ülve. Mivel nem láttam őket, vagy csak figyelmetlen vagyok.

- Tudod, ma van a szülinapja Bellának és hát „szülinapi bulit” tartanak. – nézett rám jelentőségteljesen.

- Ohh. – nevettem. – Értem.

- Na, hova menjünk? – kérdezte csillogó szemekkel.

 - Rád bízom. – engedtem.

- Hát, te tudod.

- Félnem kellene vagy mi? – nevettem.

- Dehogy csak pár boltba nézünk be. – mosolygott bíztatóan. Sejtem mennyi lehet az a pár bolt.

Hát oké. Minden erőm összegyűjtöttem és felkészültem az előttünk álló órákra.