4.fejezet
(Emmett szemszöge)
Meredten néztem a lány után. Hát ezt meg mi lelte? Ennyire nem lehetek ijesztő. Vagy mégis? Pedig még a hajam is belőttem. Döbbenve fordultam testvéreimhez. Alice vigyorgott. Edward ugyanolyan képet vágott amilyet valószínűleg én vághatok. Jasper pedig elgondolkodva állt és engem nézett. Odasétáltam hozzájuk és Ed felé fordulta. Hátha olvasott a gondolataiban.
-Hé öcsi, nem tudod mi lelte ezt a szép hölgyet?- kérdeztem vigyorogva, de azért komolyan érdekelt a dolog.
-Hát csak foszlányokat hallottam. Idézem: „Nem az nem lehet. Ő nem ugyanaz. Neki vörösek voltak a szemei. Az övé pedig aranybarna”- mondta Edward. Alicenek az arcáról lehervadt a vigyor és döbbenve nézett rám.
-Tehát akkor találkozott egy fajtánkbelivel. És a gondolatai arról árulkodtak, hogy egy nomáddal.- mondta húgom.
-Szerencsés, hogy túl élte. – mondta Jasper mostmár halvány mosollyal az arcán.
-Hát igen. Szerencsés. Már azt hittem, hogy vesztettem a sármomból. - mondtam majd mindenki hangos kacagásba kezdett.- Na jó menjünk tovább. Már nem bírom sokáig itt. Túl ijesztő ez a hely.- mondtam, mire kaptam egy szúrós pillantást Alice-től, majd lassan elindultunk a következő üzlet felé.
Majd kiugrottam a bőrömből mikor Alice bejelentette, hogy már csak egy bolt van hátra. Na végre! Már úgy néztünk ki a fiúkkal, mint a málhás szamarak. Néha az idegeimre tud menni ezzel a vásárlási mániájával.
Nincs még egy ember, vagyis vámpír a világon, aki ennyire szeret üzletből üzletbe ugrándozni és naponta vagy 100 különféle ruhát vásárolni.
Nagy boldogsággal haladtunk az utolsó üzlet felé, mikor Alice odatáncolt mellém és hatalmas vigyorral az arcán rám nézett.
-Mi az? Mért nézel így? Tudod hugi, nem akarom megbántani Jazz-t meg nem is vagy az esetem szóval ez elúszott.- mondtam mosolyogva, mire Alice egy akkora ütést mért a vállamra, hogy azt hittem eltört. Kicsi a bors, de erős.
-Ezt mért kaptam?- néztem rá tettetett szomorúsággal.
-Mert csak. – mondta az orrát felhúzva.
-Hát jó. Mért jöttél?- kérdeztem.
-Szép az a lány igaz?- kérdezte mosolyogva.
-Aha. De ő fejvesztve rohant el tőlem. Mért?- ez a kérdés felettébb gyanús.
-Csak úúúgy.- mondta mosolyogva majd tovább akart menni, de én megragadtam a karját. Elég nehezen ment mivel vagy 25 táska volt nálam.
-Te láttál valamit. Igaz? –kérdeztem.
-Háát… Talán.- mondta sejtelmesen.
-Mi az, hogy talán? Alice, Légy szíves mondd el, hogy mit láttál!- mondtam. Kezdett kicsit felmenni a pumpa, na meg a kíváncsiság is hajtott. Alice kirántotta a kezét karjaim közül, majd elszökdécselt és mielőtt belépett a boltba hátrafordult és kinyújtotta rám a nyelvét. Irtó pici és egyszerre borzasztóan idegesítő. Magamban szitkozódtam és azzal vigasztaltam magam, hogy mindjárt vége van ennek a vásárlási őrületnek. Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet mikor Alice és Bella elindult a kijárat felé. NA végre!
Mikor hazaértünk egész éjjel sikongattak a lányok az új ruhák örömére. Persze legtöbbször Alice hangját lehetett hallani. Én leültem a Tv elé és kerestem valami érdekes filmet. Találtam egy horror filmet. Épp akkor kezdték el, de ez is valami gyér film volt. Nem rezeltem be tőle. Mikor vége lett a filmnek tovább kapcsoltam és megálltam egy vámpíros filmnél. Végre egy kis vígjáték. Edward és Jasper is leült mellém és néztük a filmet.
Egy idő után megszólaltam.
-Nekünk mért nincs hatalmas szemfogunk?- kérdeztem nyafogva. De választ nem kaptam, csak na-ennek-is-elment-az-esze nézést. Kis idő után ismét megszólaltam, mert túl unalmasnak találtam a filmet.
-Pfuu..de jóó.. Lehet, hogy én is beszerzek egy koporsót. Tök zsír lenne. Jól mutatna a szobámba, nem?- kérdeztem izgatottan. Persze semmi pénzért nem vennék koporsót. Pláne a szobámba nem raknám be.
-Nem.- érkezett a válasz egyhangúan.
-Jaj már, olyan karót nyeltek vagytok.- mondtam majd visszafordultam a filmhez.
Időközben a lányok is abbahagyták a ruhák próbálgatását és lejöttek hozzánk. A vámpíros film után megnéztünk még pár filmet, majd leültem Edwardal sakkozni. Kicsit uncsi, de időtöltésnek jó. Bár utáltam Edwardal játszani mivel csal a gondolatolvasásával. De volt mikor túl jártam az eszén. Büszke is voltam magamra. Hát most nem sikerült. Ed nyert. Felmentem elkészülni mivel már 7 óra volt és suli. Utáltam már csak a gondolatát is. Gyors lezuhanyoztam, magamra kapkodtam a ruháimat és bepakoltam a szükséges cuccokat.
Mire leértem már a többiek is lenn volta és rám vártak. Bella meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy mennyasszony. Elengedtem a fülem mellett a sértést és beszálltam a kocsimba. Úgy beszéltük meg, hogy ma az enyémmel megyünk. Ennek örültem, mert rég vezettem a kicsikét. Alice úgy pattogott, mint a nikkel bolha. Hogy lehet ennyire oda a suliért?
Mire beértünk a suli parkolójába már elég sokan voltak. Leálltam az első helyen amit találtam, majd kiszálltam a kocsiból. Megbeszéltük, hogy órák után találkozunk, majd elindultam az első órámra. Történelem. Remek! Mikor beértem a terembe még senki nem volt. Lehet, hogy eltévesztettem a termet. Visszamentem, de jó helyen voltam. Leültem a hátsó padba. Lassan kezdtek szállingózni be a terembe. Mikor beértek meredten néztek rám, majd elkezdtek beszélni rólam. Ha tudnák, hogy minden egyes szót tisztán hallok. Magamba felkuncogtam. Már majdnem megtelt a terem. Három üres hely volt. Csöngetés előtt pár másodperccel belépett három lány kuncogva. Döbbenve néztem az egyik lányra. Ő az, akibe belebotlottam a bevásárló központba tegnap.
Leültek pontosan elém. A barna hajú lány odahajolt ahhoz a lányhoz, akivel „találkoztam”.
-Na,csajszi. Ő Emmett Cullen.Nem rossz, mi?- mondta mosolyogva majd a táskájába kezdett matatni. Majdnem felnevettem a hanghordozásán. A lány kíváncsian megfordult, majd egyenesen a szemembe nézett. A szíve kihagyott egy ütemre, majd eszeveszettül meglódult. Gyorsan visszafordult és gyorsan kapkodta a levegőt.
-Nath, mi a baj?- fordult oda az egyik barátnője. Szóval Nath. Igazán szép név.
-Semmi.- vágta rá kicsit gyorsan. Különös ez a lány. Edward szerint találkozott egy nomád vámpírral. Ebből arra következtetek, hogy tudja mik vagyunk. Talán ezért futott el. Nem lepődnék meg rajta. Ez egy normális reakció lenne.
Mélázásomból és találgatásaimból a tanár hangja ébresztett. Megráztam a fejem, mintha ezzel eltüntetném a kérdéseket. Szerencsére nem kellett bemutatkoznom. Nem igazán figyeltem az órára, hiszen jó párszor már kijártam a gimit. Ekkor eszembe jutott Alice. Ő tud valamit, vagyis látott valamit Nathel kapcsolatosan. Ki kell derítenem, hogy mit!
Sziasztok!
Bocsi, ha egy kicsit rövid, de most erre volt csak időm. A következő fejezet extra hosszú lesz, ígérem!!
Puszi Jess
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése