Véégree! Ugrottam fel az ágyról. És a gardrób elé térdeltem majd keresgélni kezdtem a ruháim között. Már csak 2 óra hossza. Ezt is megértük. Na de most jön a bökkenő. Uh mégis mit vegyek fel .. Hisz ez csak a 18. szülinapom vagy mi?! Szóval csinatosnak kellene lenni nem? Na nézzük.. Fekete hosszú ujjú .nem.. Farmer szoknya.. nem.. Koktél ruha.. a-a .. Ezüst top.. Hmm.. nem is rossz.. Na ez akkor meg van.. Ehhez mondjuk, akkor legyen fekete tapadós naci.. oké.. akkor a nehezén már túl is vagyunk.. megfogtam a ruhákat, majd leraktam őket az ágyra.. most jön a neheze. Ugyanis cipő mániás vagyok.. Így nehéz lesz döntenem.
Így is lett ugyanis fél óra múlva találtam meg az ”igazit”. Egy ezüst magassarkú. Imádom! A nagy csodálatban elfelejtettem hogy talán nem ártana magammal is kezdeni valamit nem csak a cipőt csodálni, hiszen már csak egy óra hossza maradt. Ha nem igyekszem, elkések.. Na még csak az kéne. Berohantam a fürdőbe majd beálltam a zuhany alá. Gyors megmostam a hajam és egy 15 perces áztatás után kiléptem a tus alól és magamra tekertem egy törölközőt. Megszárítottam a hajam.. majd azon kezdtem el magammal vitatkozni, hogy mi lenne a legjobb. Copf vagy vasalt haj. Pár perc múlva már copfba kötött hajjal álltam a tükör előtt. Kicsit kisminkeltem magam. Nem nagyon szoktam sminkelni magam ugyanis azon a véleményen vagyok hogy inkább természetesen nem tökéletes mint sminkelve mű legyek. Visszasétáltam a szobámba majd magamra kaptam a ruhákat és megcsodáltam magam a tükörbe.. Elégedett voltam a munkámmal. Lesétáltam a konyhába ahol anya kapkodott össze-vissza. Öcsém meg kuncogva nézte és egy almát majszolt.
-Jobb lenne, ha inkább segítenél! – förmedtem rá.
-Jól van na. Nem kell rögtön leharapni a fejem. Amúgy te is beszállhatnál. Hiába van szülinapod Nath. Ez nem mentség.-mondta Alex.
-Ha-ha-ha. Ne a szád, hanem a kezed járjon. -mondtam mosolyogva.
-Anyu. Segítsek valamit?- kérdezte anyától.
-Öhmm.. Igen. Azt megköszönném.-mosolygott rá anya- Mondjuk összeüthetnéd a krémet.
-Azt sem tudom, hogy kell. Ne máár.. valami mást inkább -nyafogott.
Majd anya mérgesen ránézett és Alex a kezét feltartva jelezte, hogy inkább megcsinálja.
-Anya, szerintem én elindulok. -mondtam pár perccel később. Legfeljebb csigatempóban megyek, de ezt az ücsörgést már nem bírom.
-Jó, kicsim. Vigyázz magadra. Mikorra apád itthon lesz addigra jó lenne, ha te is hazaérnél-mondta komolyan anya.
-És az mikor lesz?
-Hát azt hiszem, hogy körülbelül 11 óra felé -mondta majd visszafordult a kajához.
-Anya ne csináld már.. Az olyan hamar van. Legalább éjfélig. Lééciii- néztem rá bociszemekkel. Ez általában beválik.
-Nathalie Peterson. Ne idegesíts! Így is már vagy 1 órát kikönyörögtél magadnak. Nem.. Majd legközelebb.
Ahjj.. pedig ez mindig beszokott válni.. Lehet hogy berozsdásodtam. Majd gyakorlom a tükör előtt legközelebb hogy tutira sikerüljön.
-Na jó. Akkor megyek, majd jövök. Szia, anya -nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia, kincsem. -mondta. Odamentem öcsémhez nyomtam egy puszit az arcára amit egy pfuuj-al jutalmazott majd letörölte és kinyújtotta rám a nyelvét én pedig hatalmas vigyorral indultam el Port Angeles-ig. 15 perc múlva már ott is voltam a megbeszélt helyen. Összeszedtem a cuccaim majd megindultam barátnőim felé. Sikongatva köszöntünk egymásnak majd bementünk az étterembe.
-Steph ,mi a helyzet veled és Markkal? -kérdeztem, miután megkaptam a kólám.
-Áhh.. Ne is beszéljünk róla. Az összes pasi bunkó. Most egy ideig elegem van belőlük- mondta fintorogva. Na ezt kétlem. Ezért hangos kacagásba kezdtem.
-Most meg mi az? - kérdezte.
-Az.. hogy…a … te.. gyenge pontod a pasi.. egyszerűen nem tudsz nekik ellenállni.. nehogy azt hidd, hogy nem vettük észre hogy szemezgetsz a pincérrel.. –makogtam, mert még mindig nevettem. Erre Dora is nevetni kezdett.
-Jó oké. Lebuktam. De olyan aranyos- pirult el.- Amúgy meg nem lehet elég korán kezdeni.- húzta fel az orrát.
-Hát, ha te mondod-mondta Dora.
-És veled mi a helyzet Nath? Jamie-vel már 1 éve ha szakítottál. Miért nem pasizol? -kérdezte.
-Nem kell azt erőltetni. Ha Ámor úgy gondolja, akkor majd belebotlok. - mosolygtam.
-Erről jut eszembe .-mondta Dora. Majd elkezdte mesélni, hogy randizott egy La Push-i pasival aki dögös ,nagyon aranyos és azt hiszi hogy beleszeretett és most hihetetlenül boldog. Az egész estét végigbeszéltük mindenféle csajos dologgal. Fizettünk majd elmentünk a parkba sétálni. Steph látott egy hullócsillagot és mondta, hogy kívánjunk. Mind a hárman azt kívántuk, hogy ez a barátság soha de soha ne érjen véget. Leültünk egy padra és a lányok átadták az ajándékaimat. -Boldog Szülinapot Nath!-sikongatták. Nagyon boldog voltam velük és jól éreztem magam. Mikor ránéztem az órámra, az 22.42-t mutatott. Ajjajj.. Elkellene indulnom. Különben szobafogság. Magamban morgolódtam, majd elmondtam a lányoknak, hogy nekem mennem kell. Megígértették velem, hogy megismételjük. Megfogtam az ajándékokat majd elindultam a kocsi felé. Elég mesze álltam le a kocsival. Sötét volt. A lámpák nem égtek. A francba. Utálom ha sötét van. Nem volt senki sem az utcán síri csend volt. Csak a cipőm kopogása hallatszott. Kicsit ijesztő. Hangosat sikítottam mikor a telefonom csipogni kezdett. Anyától kaptam egy üzenetet, hogy nem ártana, ha elindulnék. Miközben raktam vissza a telefont a táskámba meghallottam, hogy nem csak az én magassarkúm kopog. Abban biztos voltam, hogy nem nő az illető mivel ugye profi vagyok cipők terén, tehát ez egy férfi cipő. Megfordultam de senki nem volt az utcán. Na jó. Nyugi Nath csak képzelődsz. Kicsit gyorsabban lépkedtem, de ekkor megint hallottam a cipő kopogását. Megtorpantam. Beszív-kifúj. Mély levegő. Nyugi. Nem lesz semmi baj. Hol van az a rohadt kocsi. Mért nem tudtam közelebb állni? Lassan elindultam befordultam egy sarkon. Itt még sötétebb volt, de a kocsim kirajzolódott a fényben. Kicsit megkönnyebbültem. Már majdnem rohantam a kocsi felé hogy minél hamarabb elhajtsak innen. Megint hallottam a cipők egyenletes kopogását, de mikor hátrafordultam egy alakot is láttam. Elkezdtem rohanni a kocsi felé. Mikor odaértem sebesen kutatni kezdtem a táskámba. De az a rohadt kulcs a táska legalján volt. Mikor megtaláltam annyira remegett a kezem hogy elejtettem. Az illető, aki követett egyre gyorsabban kezdett lépkedni. Oldalra kaptam a fejem, de..de nem láttam senkit. Oké. Kezdek begolyózni. Kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját majd bedobáltam hátra a cuccokat. Hiába próbáltam sietni még lassabban haladtam. Mikor a vezető oldali ajtót nyitottam ki valaki neki csapott az ajtónak és a kezeit pedig a fejem mellé rakta. Hangosat sikítottam de csoda, ha valaki meghallaná. Nem láttam az arcát. Magas volt. Hosszú kabátot viselt. Nem tudtam mit tenni. Se jobbra se ballra nem tudok menni. Elkapna. Gyorsabban vettem a levegőt. Mire ő felnevetett.
-Nem kell félni. Nem foglak bántani. Még.- mondta nevetve.
Majd végig simított az arcomon. A keze jéghideg volt és kőkemény. Mi a franc? Kihasználtam az alkalmat hogy az egyik keze nem volt a fejem mellett elkezdtem rohanni. Mivel a magassarkút nem arra tervezték, hogy fuss benne így elég nehezen ment. Hátra néztem, de ott már nem volt senki majd mikor előre néztem ott állt előttem. Egy hatalmasat sikítottam majd nekicsapódtam egy falnak. A fejem vérzett és iszonyatosan fájt. Egy sötét csíkot láttam majd előttem termett. Megfogta a kezem és megszagolta a csuklóm.
-Finom illatod van-mondta majd rám villantotta a tekintetét. A Hold fénye megvilágította az arcát és akkor láttam hogy a szemei vörösek. Nem az nem lehet.. hogy lehetnek vörösek a szemei?
-Kérem. Ne bántson-könyörögtem neki. Nem láttam arra esélyt, hogy ezt megússzam ezért egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
-Ne sírj, szivi. Élvezni fogod. De a végén kénytelen leszek téged megölni. Ínycsiklandozó a véred. Na meg nem szabad megtudni az embereknek, hogy mik is vagyunk. -mondta mosolyogva. Majd erőszakosan megcsókolt. Összeszorítottam a szám és elfordítottam a fejem. De ő nem állt meg tovább folytatta. Lefogta a kezem majd a nyakam kezdte el csókolgatni. Hiába ellenkeztem nem sikerült. Olyan erővel fogott hogy levegőt is, alig kaptam. Már csak azt vettem észre, hogy nincs rajtam semmi, és ő rajtam fekszik. Elkezdtem kapálózni. De mintha észre sem vette volna tovább csókolgatott. Ne! Én ezt nem akarom. Nee! Felsikítottam. Az eső esett és villámlott. A szemem égett a könnyektől. Késő volt mostmár annak hogy ellenkezzek. Nem tudtam mit tenni. Sikertelenül ellenkeztem vagy könyörögtem. Megtette. A testem elernyedt csak sírtam és sírtam. Pár perc múlva nagyot dörgött az ég és ő egy hatalmasat morgott. Hirtelen valami letépte rólam a támadóm. Néhány másodpercig nem fogtam fel, hogy mi történt. Felpattantam összeszedtem a ruháim és elrohantam az autómhoz. Beültem a kocsiba majd magamra zártam az ajtót. Tudtam hogy ez mind, hiába hisz a támadóm valami csoda folytán természetfelettien erős és gyors. Remegő kezekkel beindítottam a kocsit majd mikor a lámpa fényei kivilágították az előttem lévő teret egy óriási farkas tépte szét azt aki megerőszakolt. Tövig nyomtam a gázt majd elhajtottam. Alig láttam valamit az útból a könnyeim miatt. Mikor kiértem a városból leálltam az út szélére és magamra vettem a ruháim. Szét voltak tépve. Ráborultam a kormányra és sírtam, sikítoztam, ordibáltam. Nem tudtam felfogni ami ma történt. Üveges szemekkel bámultam magam elé. Nem tudom meddig ültem ott. De haza kell érnem. Semmi mást nem akarok csak lemosni magamról ezt a mocskot. Lassan beindítottam a kocsit és hazahajtottam. A villanyok nem égtek. Tehát alszanak. Szerencsére. Dülöngélve indultam meg az ajtó felé. Mikor felértem a szobámba bezártam magam mögött az ajtót és sírni kezdtem. Berohantam a fürdőbe és ledobáltam magamról a ruhákat majd beálltam a zuhany alá. Rengetegszer átmostam magam, de még mindig éreztem magamon. Neki dőltem a hideg csempének a falon majd leültem a kabinba átkaroltam a térdeimet előre-hátra hintáztattam magam mint egy elmebeteg és elkezdtem ismét sírni. Nem tudtam másra gondolni csak arra, ami történt ma éjjel. A világ legrosszabb 18. születésnapja az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése