2.fejezet - A költözés

2.fejezet

  3 hónappal később

(Emmett szemszöge)

-Na neeeee! Az még oké, hogy visszamegyünk Forksba, DE suliba nem megyek-kiabáltam Alice-re majd karbatett kézzel levágódtam a kanapéra, ami a nagy súlyom alatt megadta magát és kitörtek a lábai.

-Héé, Esme ezért megöl. Amúgy meg, de igenis hogy jönni fogsz suliba, Em. Vita lezárva. - mondta majd odaszökdécselt Jasperhez.

-Pedig nincs lezárva. Végzős lennék nem? Már csak pár hónap lenne a suliből. Tök fölösleg az egész.- morgolódtam.

-Nem érdekelsz. Megyünk és kész. – válaszolta vidáman majd felhúzta Jaz-t az emeletre. Remek! Megint unatkozhatom. Esme árvaházban. Carlisle a kórházban. Alice és Jasper most mentek vadászni. Bella és Edward pedig már vagy 3 napja a szobában vannak és a hangokból ítélve nem sakkoznak. Kezdem érteni, mit érezhetett Ed mikor Rosal elviselhetetlenek voltunk. Volt mikor csak vadászni menünk el. Na de annak az időnek is vége. Rosalie nem rég-kábé 25 éve- megtalálta a testvérét, aki szintén vámpír és nem sokkal később pedig élete párját. Engem pedig elintézett, azzal hogy a mi kapcsolatunk nem szólt másról csak a testiségről. Végülis. Nem tévedett sokat. Gondolataimból Esme ébresztett.

  -Áh Emmett. Kincsem segítenél behozni a cuccokat, amiket vásároltam. El kellene intéznem egy telefont, mielőtt elmegyünk.-mondta mosolyogva majd megölelt.

-Oké. Behozom. De honnan tudtad meg ilyen gyorsan, hogy költözünk. Alice csak ma látta hogy visszamegyünk.- mondtam értetlenkedve majd lassan elindultam az ajtó felé.

-Találkoztam Alicel hazafelé jövet és akkor mondta hogy ma éjjel ha minden igaz elindulunk és akkor hétfőn már suliba is tudtok menni.- mondta majd eltűnt a konyhába és halottam ahogy bepötyögi a számot. Hát igen. A suli. Nem tudom mért vannak úgy oda a többiek. Tök unalmas az egész. Imádom Forsk-t de a suli. Az borzalmas. Az órákon el lehet aludni, ami számomra nagy csoda lenne. Gyorsan bepakoltam a cuccokat a konyhába majd felmentem a szobámba és zenét hallgattam.

Jó 2 órával később Alice felkiabált hogy családi gyűlés lesz. Morogva keltem fel majd leslattyogtam a többiekhez és belehuppantam a fotelba. Időközben Carlisle is hazaért. Már csak Ed-re és Bellára vártunk.

-Hagyjátok már abba a huncutkodást és gyertek le. Csak 10 perc lesz. Vagy ha nem jöttök le rátok nyitok a legrosszabb pillanatba egy kamerával.Vagy még rosszabb –mondtam majd kárörvendően, elmosolyodtam és 1000 dolog jutott eszembe, hogy hogy lehetne őket kirepíteni a szobából. Nem később hallottuk, hogy öltözködnek majd 2 perccel később már lenn is voltak, de még akkor sem szakadtak el egymástól.

-Na végre.- mondtam. Csak egy szúrós pillantást kaptam tőlük, majd Alice elkezdett beszélni. Ma éjjel amint lehet, elindulunk. Holnap odaérünk aztán hétfőn, már mehetünk is a suliba. Hurááá!

-Edward,Bella,Jasper és én 10-esek leszünk. Te Em végzős.- mondta majd felém fordult válaszra várva majd bólintottam egyet. Hiába tiltakozok. Alice úgy is eléri, amit akar.

-Akkor ennyi?- kérdezte Bella- Mehetünk pakolni?

-De nem kupakolni .-mondta majd hangos kacagásba kezdtem.

 -Ha-ha. Nagyon vicces vagy Emmett. -mondta Edward és mérgesen rám nézett.

-Hát igen. Aki tud, az tud.- mondtam majd elégedetten hátradőltem a fotelba.

Mindenki elindult a szobája felé és elkezdtük összepakolni a cuccainkat. Alice azt mondta, hogy ne vigyünk sok ruhát, majd bevásárol, ha odaértünk. Én úgy döntöttem, hogy csak a legfontosabbakat viszem magammal. Tehát a Cd-imet, az emberi irataimat és képeket. Mire a többiek is készen voltak addigra én is leértem. Én kikönyörgtem magamnak, azt hogy futva tegyem meg az utat. Úgy is hamarosan vadásznom kellett volna. Útközbe beiktatom azt is. Alice és Jasper ment a Jeep-el a többiek pedig a saját kosijukat vitték. Bedobtam a bőröndöket a kocsiba majd elindultam Forks felé. Örültem, hogy visszaköltözünk. Szerettem ott lenni. Az út felénél találtam egy erdőt és elkaptam pár macit. Kicsit sokat is, mert már majd kipukkadtam. Ez biztos elég lesz másfél hétre. Az utolsó mackó bevégeztével rögtön mentem is tovább. Hamarabb haza fogok érni, mint a többiek. Futva körülbelül 18 óra az út, de kocsival 1 napba is beletelhet.

Már egy ideje futottam, mikor ismerős lett a környék. Fél óra múlva már meg is láttam a házat. Még mindig ugyanolyan volt, hiszen vettünk fel takarítókat, akik karbantartották a házat, míg mi nem voltunk itthon.70 évig. Elég hosszú idő. De legalább világot látok. Beléptem a házba és minden ugyanúgy állt, ahogy itt hagytuk. Igaz, hogy csak bútorok voltak, de ezen majd Alice változtat. Felszaladtam a szobámba és ott is körbenéztem. Mikor lementem a nappaliba hálát adtam Istennek, hogy van Tv, különben nem tudtam volna semmit sem csinálni, míg ide nem érnek. Már egy ideje néztem a Tv, mikor meghallottam hogy 3 kocsi lefordul az idevezető útra. Na végre! Mikor ideértek segítettem becipelni a cuccokat. Felvittem a dobozokat és a bőröndöt a szobámba és kipakoltam. Mire leértem már a képek is a falakon voltak, virágok a vázába. Tiszta olyan mintha már vagy 1 hete visszajöttünk volna. Alice megígértette velünk, hogy mi is elmegyünk vele vásárolni. Carlisle korán reggel elment a kórházba bejelentkezni, majd a suliba is benézett és beadta a papírjainkat. Én elmentem az erőbe egy kicsit körbenéztem, majd mire visszaértem Alice és Ed hatalmas vigyorral vártak.

-Na most meg mi az? Ennyire örültök, hogy hazaértem. Tudtam én midig, hogy imádtok. Mi történt hogy vigyorogtok mint a vadalma? -mondtam majd eléjük léptem.

-Semmi.- mondták egyszerre. Na ez gyanús. De hiába is fogok könyörögni nem fogják úgysem elárulni úgyhogy ráhagytam.

-   Szóóval, akkor mehetünk vásárolni?- kérdezte Alice csillogó szemekkel. Oh,jajj nekem. Egyszer szétvagdosom az összes ruháját. Hogy lehet valaki ennyire mániás.

-Meg ne próbáld, különben a saját kezemmel foglak megfojtani. -mondta a képembe mászva. Ha a szemeivel ölni tudna én már rég halott lennék.

- Fene a varázsgömbödet.- mondtam morgolódva.

- Na akkor mehetünk?- kérdezte újra boldogan.

- Tőlem.- mondtam majd elköszöntünk Esmétől és elindultunk a pláza felé. Csak éljem túl.