tag:blogger.com,1999:blog-79163702819764037562024-03-05T12:40:07.503+01:00Hullócsillag*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.comBlogger54125tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-21830248201238240812012-04-29T13:20:00.003+02:002012-04-29T13:20:58.755+02:00A frissről<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Sokan kérdeztétek mikor lesz már friss.. Hamarosan! Csak kérek még egy kis időt! Nagyon összejött mostanában minden: a kisértettségi, töri, angol... Rengeteget kell tanulnom, szóval nem sok időm marad az írásra. Egyikőtök kérdezte, hogy abba akarom-e hagyni. A válasz : NEM. Nem fogom a célba feladni! Nem olyan nagy titkot árulok el azzal, ha azt mondom, hogy már nincs sok hátra a történetből. Max 2 fejezet az epilógussal együtt. Hát igen.. Gyorsan szalad az idő.. A 33. fejezet egy része már meg van írva, de még javítok rajta és írok pár oldalt hozzá :) </div>
<div style="text-align: center;">
Szóval csak egy kis idő... </div>
<div style="text-align: center;">
Addig is puszilok mindenkit!</div>
<div style="text-align: center;">
Jess♥</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-56043523941378288822012-03-09T14:42:00.000+01:002012-03-09T14:42:53.501+01:0032. fejezet - Ébredés<div class="MsoNormal"><br />
<div style="text-align: center;">Sziasztok!</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Tudom, tudom nagyon rég volt már friss. Rettenetesen szégyellem magam, de remélem megértetek engem és még így is mellettem maradtatok és elolvassátok a fejezetet:) Nem tudom, hogyan sikerült, de próbáltam mindent beleadni!</div><div style="text-align: center;">Remélem tetszik, még ha ennyi késé után is hoztam :| </div><div style="text-align: center;">Jó olvasást Nektek!</div><div style="text-align: center;">Puszillak Titeket Jess♥</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><br />
Arról, hogy órák, napok vagy hetek teltek-e el, fogalmam sem volt. Egyszerűen elvesztettem minden érzékem, csak a fájdalom maradt. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Egyetlen egy dolgot akartam igazán: szűnjön meg minden. Legyen az halál vagy bármi más, de ez ami most körülvesz borzasztó. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Úgy érzem, mintha máglyára dobtak volna. De a tűz, ami körbevesz, még inkább kínozni akar, és szép lassan falja testem. A csontomig hatol és csigatempóban araszol a szívem felé. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Nem láttam és nem hallottam semmit sem és ez kétségbeejtő volt. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Történjen már valami az Isten szerelmére! Itt vagyok – bárhol is legyen az – és égek. Talán a pokolba jutottam? <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Végül is megmagyarázna mindent, de én ezt nem akarom! <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudtam tovább folytatni gondolataimat, mert a szívem olyan gyors tempóban kezdett el verni, mint egy kolibri szárnya és ezzel együtt a fájdalom is fokozódott. Legszívesebben üvöltöttem volna, mégsem tudtam mozdulni, mert ez a kín elképesztő volt.<br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Fogalmam sem volt mi történik velem. Nem tudtam egyetlen egy épeszű gondolatot összekaparni. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">A lángok kicsit sem hagytak alább, olyan volt mintha egy fehéren izzó vas lennék. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Emlékeznem kell arra, mért is szenvedek most! Létezik valaki, aki miatt megéri elviselni ezt a gyötrelmet.</div><div class="MsoNormal">Aztán lassacskán kezdett enyhülni, de csak annyira hogy gondolkozni tudjak. Elkezdtem pörgetni lelki szemeim előtt a történteket. Ez legalább eltereli egy kissé a figyelmem…<br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Már nem sok kell, Em, nyugi! – hallottam meg egy ismerős női hangot. Vészes sebességgel kutattam egy név után, ami hamar be is ugrott. <i>Alice!</i> <br />
<i><br />
</i></div><div class="MsoNormal">Mihez nem kell sok idő? A francba is szénné égek, meddig kell még itt lennem?! Legszívesebben feleltem volna nekik, vagy kérdeztem volna tőlük, de tudtam, hogy jobb inkább nem mozdulni: a saját érdekemben. </div><div class="MsoNormal">Aztán a szívem ismét rákezdett, még gyorsabban, mint az előbb. Szinte lehetetlen gyorsasággal, majd áttört a bordáimon. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">A fájdalomtól a hát ívbe feszült, de azután vissza is hanyatlottam. Mindenhonnan eltűnt a tűz, kivéve a szívem környékét. Mintha az összes láng oda telepedett volna, hogy még jobban kínozza azt az egy pontot. </div><div class="MsoNormal">A szívem küzdött a tűz ellen, de tudtam, hogy nem nyerhet. Aztán a lángolás enyhült és egy utolsó robbanást zúdított a testemet éltető szervre, ami most halkan dobolt. Egyre halkabban. Majd elhalkul, és mint egy lövés, még egy utolsót dobbant. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">A tűz eltűnt és én visszafojtott lélegzettel vártam mi következik. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Nem fogtam fel mi történt, de aztán felfogtam, hogy már nem fáj semmim. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Lassan nyitódott ki a szemem és megilletődve néztem fel. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Amit elsőként megpillantottam az a hófehér mennyezet volt. A fény vakított, mégis egy könnycsepp sem jött ki szememen mikor belenéztem az izzókörtébe. Előtte apró porszemcsék szálltak, egymás körül keringve. </div><div class="MsoNormal">A tüdőm megtelt levegővel, halk sípoló hangot hallatva. Kellemetlen volt. Nem volt szükségem rá és ez meglepett. Viszont éreztem benne a szoba ízét és egyaránt a kintről beáradó hűvös erdőt is. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Újra vettem a levegőt és megéreztem a klór kellemetlen szagát, majd ismét, de most megéreztem valami édesnek és melegnek az illatát, amitől a torkom kaparni kezdett. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Meghallottam, hogy valaki kiengedi a benntartott levegőt és ugyanúgy lélegezni kezd, mint én. Aztán már kettő, három személy volt egy légtérben velem. </div><div class="MsoNormal">Megrémültem és az izmaim megfeszültek, mellkasomból pedig fenyegető morgás tört fel. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">A következő pillanatban viszont a szoba legtávolibb sarkában találtam magam, közvetlen a nyitott ablak mellett. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Körbenéztem a szobában lévő személyeken és amint megpillantottam az ismerős arcot. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Rettenetesen szégyelltem magam, amiért veszélyesnek azonosítottam őket.<br />
<br />
</div><div class="MsoNormal"> Alig egytized másodperc alatt szeltem át a közöttünk lévő távolságot és szorosan karomba zártam Emmettet. </div><div class="MsoNormal">Mélyet szippantottam illatából, és figyelmen kívül hagytam a kaparó érzést. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Felnéztem rá fürkésző tekintettel és tekintetem végigjártattam az arca minden szegletén. Hogy is titulálhattam őt veszélynek, mikor most leginkább én vagyok az, aki árthat. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Én… <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Mintha Emmett tudta volna mire gondolhattam, óvatosan megsimította az arcom. Bőre olyan volt, mint a legdrágább bársony és… meleg? Ugyanolyan volt a hőmérséklete, mint nekem. Érintése nyomán mintha áramütések érték volna a testem. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Hé,hé,hé! Álljunk csak meg egy picit! </i> Én most újszülött vagyok nem igaz? Vagyis minden jel arra mutat. </div><div class="MsoNormal">Alice elmondott mindent, szóval minden tudok erről a dologról. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Az első év borzalmas lesz, nem érdekel semmi más csak, hogy csillapítsd a szomjad – </i>idéztem fel barátnőm szavait. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Szóval a szomj. Én most mégis más vágyat éreztem… Lehet, hogy nincs minden rendben velem? <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Emmett érintése miatt jóleső borzongás futott végig a lábujjamtól egészet a fejem búbjáig. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Még ezt a kaparó érzést is elfelejtettem, ami most ismét erőre kapott. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Hirtelen fogott el a vágy, hogy kijussak innen. Hogy futhassak és valami miatt úgy éreztem, hogy ami miatt ég a torkom az ott van benn a moha fedte erdőn. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Egy másodperc alatt ott voltam a nyitott ablaknál, viszont mikor lenéztem meginogtam és ebben a pillanatban két kar fogott meg erősen. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Tudom, hogy nem esett volna bajom mégis egy kicsit bizarr a dolog, hogy ablakokból ugráljak ki. <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">A szorítás viszont nem enyhült.<br />
<br />
- Nem megyek sehova, engedj el , kérlek! - lazultam el, hogy biztosítsam Emmettet. Meglepődtem. A hangom, sokkal... bársonyosabb volt. De aztán eszembe jutott egy még fontosabb dolog. - Hol van Dom és hol van a babám? - kérdeztem dühösen. Hirtelen tört rám a pánik, hogy a picinek valami baja lett. A szorítás ismét erősödött, de én minden erőmből szabadulni próbáltam.<br />
<br />
- Eressz már el!<br />
<br />
- Nathalie az istenért, maradj már egy kicsit nyugton! Kérlek! Ha hagynád, elmagyaráznék mindent - hallottam meg Em nyugtató hangját. Bármennyire is nehezemre esett próbáltam eleget tenni a kérésének, de belül csak forrtam a dühtől és rettenetesen féltem is.<br />
<br />
- Hol vannak? - kérdeztem immár szemben állva vele, visszafojtott hangon.<br />
<br />
- Esme vigyáz rájuk - ez a többes szám rögtön megnyugtatott és széles mosoly ült ki arcomra.<br />
<br />
- Sajnálom.<br />
<br />
- Semmi baj - felelte, majd elindultam a földszint felé, mivel onnan hallottam két apró szív verését. De mikor elindultam volna, hirtelen azonosult bennem, hogy számomra ez igen csábító és a torkom ismét kaparni kezdett. Kétségbeesetten fordultam Emmet felé, és mintha tudna a gondolataimban olvasni, rögtön tudta mire van szükségem. Elvégre ő is átélte.<br />
<br />
- Gyere! - ragadott meg, majd a következő pillanatban már a ház előtt voltam a zöld erdő előtt.<br />
<br />
- Vadászat? - kérdeztem félve. Tartottam tőle, hogy őszinte legyek. Mi van ha nem jól csinálok valami?<br />
<br />
- Eltaláltad - vigyorgott Emmett, majd sebesen eltűnt a fák között.<br />
<br />
Bár nagyon csábított a ház és a gyerekeim - természetesen nem a vérük miatt - mégis elmosolyodtam és én is Emmett után iramodtam. Végre kipróbálhattam azt, amire már oly régóta kíváncsi vagyok. A fák és a többi növény egy masszába összefolyva tűntek el mellettem.<br />
<br />
Bírom ezt a vámpírságot! <br />
<br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-88081743649208814152012-02-19T11:04:00.000+01:002012-02-19T11:04:41.589+01:00Díj:)<div style="text-align: center;">Sziasztok!</div><div style="text-align: center;">Mint láthatjátok ez sajnos még nem a friss, de igyekszem azt is mihamarabb hozni! Kaptam egy díjat <a href="http://ashleyandtaylorlove.blogspot.com/">TheGirl- től</a>, akinek nagyon hálás vagyok ezért! Köszönöm!:)♥</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCWQKB_oXxTbgiOzFmznXJrOgSZreUkU8TQW9zYaMMeHvv8lXF-N2yyu5iuPqnzddZrin6uTxwJmBBDh4xWZ5mBN7N43aH8B5ysI0ogZIizylb_fxV7xbhUkh-dxCdCEKJ5zXmqxUkX2Y/s1600/batikolt-kagylolap-rozsaszin.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCWQKB_oXxTbgiOzFmznXJrOgSZreUkU8TQW9zYaMMeHvv8lXF-N2yyu5iuPqnzddZrin6uTxwJmBBDh4xWZ5mBN7N43aH8B5ysI0ogZIizylb_fxV7xbhUkh-dxCdCEKJ5zXmqxUkX2Y/s1600/batikolt-kagylolap-rozsaszin.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both;">Szabályok:</div><div class="separator" style="clear: both;">1.Tedd ki a képet a blogodra</div><div class="separator" style="clear: both;">2.Köszönd meg annak akitől kaptad</div><div class="separator" style="clear: both;">3.Írj le 6 dolgot magadról</div><div class="separator" style="clear: both;">4. Küldd tovább 5 blog írónak</div><div class="separator" style="clear: both;">5. Hagyj megjegyzést a blogjukon</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Rólam: * kedvenc színem: türkiz</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> * kedvenc filmem: Tres metros sobre el cielo</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> * utálom a pókokat és egyéb ehhez hasonló bogarakat.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">hát sajnálom de már ennyi tulajdonságot írtam más díjakhoz, hogy kifogytam :( És a másik, hogy már annyi embernek küldtem el ezt a díjat, hogy már senki sem jut az eszembe:| Biztos, hogy van ilyen, de most ebben a pillanatban... </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Szóval, ha nem gond, nem küldöm tovább senkinek:/</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Még egyszer köszönöm!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Puszi♥</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-18751092450522798812012-02-13T11:03:00.001+01:002012-02-14T10:59:25.624+01:0031.fejezet - Soul<div class="MsoNormal">Sziasztok! </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Itt lenne a 31.fejezet! Sajnálatos módon nem kaptam megjegyzés az előző fejezethez, de nem szomorkodom, mert remélem most ez megváltozik. Szóval jó olvasást!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">Puszi Jess.<span style="color: red;">♥</span> .</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A bűntudat hirtelen árasztott el. Úgy éreztem csalódást okoztam Alicenek. Megbántottam azzal a gondolatommal, hogy inkább a halált választom helyettük. Csalódást okoztam, nem csak neki, hanem az összes Cullen-nek és a fiamnak is. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hallottam amint a bejárati ajtó becsukódik – tehát Alice elment. Tudtam, hogy a közelbe van, hisz figyel rám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Bocsánatot kell kérnem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Minden erőmet összegyűjtve próbáltam mozgásra bírni a testem. Csodálkoztam, hogy a karfa nem roppan össze szorításom alatt: bár lehet, hogy csak az az erő, amit kifejtek rá meg se kottyan neki. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A lábaim reszkettek mikor megálltam rajtuk, nekem pedig egy boldog mosoly szaladt a számra. Nem mozdultam: úgy álltam ott, mint egy jégszobor. Az ajtó, nagyon távol volt és egy kicsit elbizonytalanodtam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Meg tudod csinálni!</i> – biztatott egy hang a fejembe.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Lassú léptekkel indultam el az ajtó felé. A szemem végig az aranyozott kilincsen volt. Szédültem viszont nem tudtam semmibe sem kapaszkodni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Éreztem, hogy megjelennek a homlokomon az első izzadságcseppek. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Forgott velem a szoba és ez nem tett olyan jót a gyomromnak. De aztán végül eljutottam az ajtóig és megragadtam a hideg kilincset. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszont most már nem tűnt olyan jó ötletnek, hogy felkeljek. A vér száguldását éreztem a fülemben és a kezeimből is többet láttam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Aztán, hirtelen az alhasamban megéreztem az ismerős fájdalmat, csakhogy ezerszeresére felnagyobbítva. Nem tudtam parancsolni a lábaimnak és egyik pillanatról a másikra mintha – mintha gumiból lettek volna – rogytam le a padlóra. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Éreztem, hogy rázkódom, de az is lehet, hogy valaki ráz? Fogalmam sem volt mi folyik körülöttem. A szemeim nyitva voltak, és csak a hófehér plafont tüntettem ki tekintetemmel. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice – nyögtem ki, de a vértől, ami a torkomból tört fel még csak egy halk sóhajnak sem lehetett nevezni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Aztán mintha ólomsúlyt kötöttek volna a szememre, azok ellenállást nem tűrően akartak lecsukódni. Viszont nem akartam, hogy az a sötétség magával ragadjon. Még nem! Tudnom kell, hogy a kicsi biztonságba van!<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Aztán az ajtó hirtelen kicsapódott és megláttam barátnőm rémült tekintetét.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Saj…sajnálom – nyögtem ki akadozva. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? Ahjj az istenért mért keltél fel?! – kezdett el kutatni a telefon után, majd olyan gyorsasággal beszélt, hogy képtelen voltam követni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice… - nyújtottam felé a kezem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett úton van, tarts ki, kérlek szépen! – rázkódott meg miután megfogta a kezem. Olyan volt mintha sírt volna… Könnyek nélkül…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> Úgy éreztem, mintha a tűzben égtem volna- tudtam, hogy ez a pici műve- ezért jól esett most a hideg érintés.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Vigyá… vigyázzatok rá! Me...Mentsétek meg, kér..lek – a hangom borzalmas volt. A számban a vér jellegzetes ízét éreztem és ettől a gyomrom fordult fel; szemem előtt a dolgok összefolytak és a sós könnycsepp végiggördült az arcomon: még ez a nedves csík is hidegnek hatott a bőrömön.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Shhh… Nem lesz semmi baj! Semmi baj…– remegett Alice, olyan volt mintha csak magát győzködné. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">A fülemben a vér egyenletesen lüktetett és tisztán hallottam a szívem gyenge küzdelmét is. Az időérzékemet elvesztettem és éreztem, hogy nem bírom sokáig, mert a szemem le-lecsukódott. A szörnyű fájdalom miatt a testem már zsibbadt… Szinte alig éreztem valamit- persze a fájdalmon kívül, ami már megszokottnak vett a testem… Próbáltam mozogni, de még egy apró rezdülést sem tudtam összehozni…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Aztán, hirtelen az ajtó kinyílt és megláttam Em aggódó arcát. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, amiért újra látom. Aztán az ajkai mozogni kezdtek, de hiába füleltem semmit sem hallottam a sípoló hang mellett. Láttam, hogy az arcom a keze közé veszi, majd mond valamit… Aztán összeállt minden. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mintha egy rossz filmet néztem volna. Láttam magamat, ahogy ott fekszem, körülöttem minden véres. Alice tart a karjaiban; a kezem élettelenül hever a földön; a tekintetem üveges és az arcom csupa vér. Aztán Alice elmegy és helyette Carlisle-t látom, de Em ottmarad velem és ez számít. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Fogalmam sincs, hogyan kerültem ide… Mármint ott vagyok Em mellett, de nem vagyok a testemben. Mindent úgy látok, mintha ott lennél köztük, de csendes megfigyelőként. Mintha kettészakadtam volna… a lelkem és a testem kettévált…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A gondolataim megszakadtak, mikor – valami csoda folytán – meghallottam a legszebb sírást a világon. Az ajkaim mosolyra húzódtak és Carlisle mellé sétáltam, majd könnyes szemmel megláttam életem legszebb tüneményét. A kis teste véres volt, de a bőre hófehéren csillogott alatta. A szemeiből sok kis csepp gurult le. Odanyúltam érte, de Carlisle elsétált mellettem és a következő pillanatban már itt sem volt. Hirtelen rám tört a pánik: ha valamit csinálnak a picivel, én esküszöm…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudtam tovább folytatni gondolataim szövögetését, mert valami a szívembe nyilallt ezzel szörnyű fájdalmat okozva. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor megpillantottam a testem, rájöttem miért is van ez a fájdalom… <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Aztán egyre közelebb és közelebb kerültem a testhez… Mintha valami láthatatlan mágnes vonzana: hiába is tiltakoznék.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Nem akarom! A kicsit akarom! Látni akarom! Ne! – </i>üvöltöttem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> A tekintetem ide –oda járt az ajtó és a halott test között. Nem akarok meghalni! Élni akarok, bárhogy is, de élni! Látni akarom a babámat! <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Minél közelebb kerültem egyre hidegebb lett, és a fájdalom erősödött. A testem két hideg kar közt feküdt véresen. Csak remélni tudtam, hogy Emmett megteszi időben. Akarom őt és nem érdekel hogyan… Aztán mintha egy ollóval vágták volna, úgy sötétült előttem el minden és nem maradt más csak a borzasztó kín.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-59349733831149288762012-02-06T09:51:00.000+01:002012-02-06T09:51:03.171+01:0030.fejezet<div class="MsoNormal"><br />
Sziasztooook!<br />
<br />
Végre! Alig vártam, hogy végre megírhassam nektek a fejezetet :D Nagyon örültem, hogy végre feljöhetek ide és amint láttam igen sok lemaradásom van néhány történetnél,de igyekszem pótolni és akik kérték benézek hozzájuk!<br />
Ami a tanulást illeti, sikerült javítanom egy picit, viszont így is korlátozva vagyok, de most már van időm a fejezetekre, viszont ami várható az az hogy nem fognak olyan gyorsan érkezni. És ezt nézzétek el nekem, kérlek!<br />
Remélem ti is örültök, hogy itt az új fejezet még ha fele annyira is mint én, mert már az is hatalmas dolog számomra! Szóval ezennel a blog úgymond "szüneteltetése" véget ért és igyekszem frissleni :)<br />
<div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Jó olvasást! </div><div style="text-align: center;"> Puszillak:</div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 16pt; line-height: 24px;">Jess</span> <span style="color: red;">♥</span></div><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
- Mit keresel itt? – kérdeztem nem épp vendégszerető hangon, bár semmi okom nincs így beszélni vele. Talán csak, mert nem akartam, hogy még több ember aggódjon értem. <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Kösz ez igazán kedves – fintorgott, majd mellém ült. Mikor meglátta a nagy pocakom először meglepődött, majd egy perc múlva, mint aki rájött valamire halványan elmosolyodott.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Jake, mért vagy itt? – kérdeztem most már kedvesebben. <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Meglátogatom a barátom – vigyorgott.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Aha, szóval most már barát? – kérdeztem és a hasamra tettem a jeges vödröt, mert a pici már megint kezdi a lávalány programot. <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen, bármennyire is hihetetlen. Nem tudom mikor vesztünk össze.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát pedig valamiért piszkosul nem akartál velem szóba állni.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Rég volt már – húzta össze a szemét gondolkozva, mint aki nem emlékszik a történtekre. <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Rendben, szóval akkor csak látogatóba vagy itt?<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Eltaláltad – mosolygott amit én viszonoztam. Jó volt, hogy itt van velem és végre szóba áll velem, mármint eddig még csak a közelembe sem jött.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Jake, bökd ki és ne bámuld – mondtam, mikor észrevettem, hogy vagy százszor pillant a hasamra és szinte már bámulja.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Mikor tudtátok meg hogy a jön ez a pici lány? – kérdezte mire én ledöbbentem.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Tessék?<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi az? <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Honnan tudod, hogy lány? – ültem fel érdeklődve. Még Carlisle sem tudja, hogy lány vagy fiú.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát .. ez.. öhm.. – makogott zavartan, majd a végén felkuncogott, amit nem értettem. <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Szóval? – kérdeztem újra. Láttam, hogy valami frappáns választ keres.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Azt hallottam a Tv-ben, hogy ha a kismamának kerek a pocakja, akkor lány. És a tiéd elég kerek.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Jacob, ekkora marhaságot még életemben nem hallottam – nevettem fel.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Na jó tényleg nem innen tudom, de ez tényleg igaz. Mellesleg ha egy kicsit hegyes lenne, akkor meg fiú. Csak, hogy tudd – nézett rám komolyan - De remélem nem... - fintorodott el.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Istenem – forgattam meg a szemem a hülyeségein.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Maradjunk inkább a Jake-nél, a másik túl hivatalos – mondta bólogatva.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Még mindig nem válaszoltál – emlékeztettem, miután kibotránkoztattam magam a hülyeségein.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem lényeg Nath, csak egy tipp.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Én meg hülye vagyok nem?<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Erre komolyan válaszoljak?<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Naaa – bokszoltam vállba, de szerintem neki csak egy lágy simogatást érezhetett - És mért nem örülnél annak, ha fiú lenne? - kérdeztem visszagondolva.<br />
<br />
- Hát az megviselne - rázta ki a hideg.<br />
<br />
- Megviselne? - kérdeztem, mert még mindig nem értettem a dolgokat.<br />
<br />
- Aha - válaszolt nemes egyszerűséggel.<br />
<br />
- Nem értelek.<br />
<br />
- Majd megfogsz - vigyorgott.<br />
<br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">Ezután még rengeteget beszélgettünk, de az még mindig érdekelt, hogy vajon honnan ennyire biztos abban, hogy lány. Mármint én sem tudom, csak megérzés, de olyan a férfiaknak nincs, tudomásom szerint. És mért nem örülne, ha kisfiú lenne? <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Ideje lenne mennem – szakított ki a gondolatmenetemből.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Maradj még egy kicsit, kérlek. <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Mennem kell, mert le kell váltanom Paul-t – húzta el a száját – Nem leszel egyedül.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Tudom, csak hát olyan rég láttalak. <o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Ígérem, sűrűbben jövök, de neked sem kellene lustálkodnod – viccelődött.<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Hidd el, ha lehetne, fel-alá rohangálnék a házban és bárhol, de…<o:p></o:p><br />
<br />
</div><div class="MsoNormal">- Értem – mosolygott kedvesen majd egy puszit nyomott a homlokomra és egy „sziasztok” után elindult.<o:p></o:p><br />
<br />
<br />
- Nem vagy éhes? - kérdezte barátnőm - Szívesen csinálok neked valamit, ha gondolod....<br />
<br />
- Nem köszönöm - mosolyogtam rá hálásan - Tudod mihez van kedvem?<br />
<br />
- Mihez?<br />
<br />
- Ez elég meglepő, de vásárolni - vigyorogtam. Fogalmam sem volt, honnan ez a hirtelen változás. Egy dolgot szerettem, ami köztudott: a cipőket. De most akkora vágyat éreztem, hogy elmenjek valahova és szinte az egész boltot felvásároljam, hogy az hihetetlen.... Hacsak nem...<br />
<br />
- Hát ez tényleg meglepő -nevetett - Sajnos most nem tudunk sehova sem menni, az állapotodban, de ha gondolod bepótoljuk - szakította félbe gondolkodásomat Alice hangja.<br />
<br />
- Rendben - egyeztem bele és éreztem, hogy a hasamban ficánkoló csöppség igen elevenjében van.<br />
<br />
- Hogy ez pont ilyenkor jön rád! Pedig, most csaphatnánk egy csajos estét - sóhajtott.<br />
<br />
- Attól, hogy nem mozdulhatunk ki még lehet... - vetettem fel az ötletem.<br />
<br />
- Hogyan is?<br />
<br />
- Egy a sok közül például a filmezés... Mégpedig valami horror - bár kételkedtem abban, hogy Alice megrémülne valamitől. Bármilyen törékenynek is látszik, amit a filmvásznon lát az neki szerintem talán vígjátéknak is elmehetne. De, próba szerencse.<br />
<br />
Barátnőm az egész félkészletüket lepakolta a kanapé mellé mindössze pár másodperc alatt. Nem kellett sokáig válogatnom, megtaláltam a megfelelőt.<br />
<br />
Nem ismertem a filmet, de eléggé rémisztőnek tűnt.<br />
<br />
Magam elé vettem egy nagy tál pop-cornt, amit Alice készített nekem időközben és izgatottan vártam a filmet.<br />
<br />
Csakhogy a jóslatom miszerint Alice vígjátékként kezeli a filmet bevált: hangos nevetése egyes véres jelenetnél az egész házat bezengte és ez engem is mosolygásra késztetett, így nem tudtam megijedni a filmtől, mert Alice nevetése eltompította a félelmetes részek hatását.<br />
<br />
A nevetésének oka nagy részben azért volt, mert a filmben feltűnt egy néhány természetfeletti lény is, mint például a vérfarkas. Viszont ebben a filmben a definíciója messze nem közelítette meg a valóságot. A filmbeli karakterek csak teliholdkor változtak át, és emberalakban is elég sok szőr borította a testüket és nem is voltak valami vonzóak.<br />
<br />
De voltak még vámpírok is, hatalmas szemfogakkal,koporsókkal és emberek foghagymával,szentelt vízzel.<br />
<br />
Ahhoz képest, hogy azt terveztem, hogy ez az este elég ijesztő lesz, nem csalódtam, mert így is jól szórakoztam és elfelejtettem mindent ami aggasztott.<br />
<br />
- Hát ez rémisztő volt - mondta komolyan barátnőm miután a filmnek vége lett.<br />
<br />
- Sejtem - nevettem.<br />
<br />
- Mindegy a lényeg hogy jól szórakoztunk - mosolygott és lehuppant mellém.<br />
<br />
- Pontosan.<br />
<br />
- És most jöhet a csajos beszélgetés - mondta széles vigyorral az arcán.<br />
<br />
- Jaj, ugye most nem az jön, hogy el kell mesélnem mi zajlik a hálószobán belül? - kérdeztem félve.<br />
<br />
- Dehogyis, nem vagyok kíváncsi semmire. Viszont kérdezni szeretnék valamit tőled - mondta komoly hangon.<br />
<br />
- Hallgatlak.<br />
<br />
- Még mindig úgy gondolod, hogy nem akarsz közénk tartozni? - kérdezte. A kedvem a béka feneke alá került mindössze egy kérdéstől. Tudtam, hogy ideje lennem választ adni, de képtelen voltam átlátni a dolgokat.<br />
<br />
- Fogalmam sincs - vallottam be egy sóhaj után, majd folytattam - Leginkább félek az egésztől. Nem a fájdalomtól vagy bármi mástól... Tudom, hogy a pici és Dom jó kezekben lenne. Legszívesebben az örökkévalóságig veletek lennék, a családommal és Emmettel, de félek, hogy csalódást okozok. És mi van, ha már nem lesz rám szükségetek? Én pedig éljek ezzel a gondolattal örökké? Tudom, hogy nem élem túl. De sohasem gondoltam volna azt hogy valaha is vámpír leszek. Félek attól, hogy nem leszek az aki vagyok. Hogy elveszek és nem leszek a régi, aki voltam. Félek, hogy lemészárolom az egész várost és leginkább attól, hogy nem fogok megfelelni.<br />
<br />
- Héj, itt álljunk meg! Nem kell senkinek sem megfelelned. Mi itt vagyunk neked és nincsenek semmilyen elvárásaink. Tudom, hogy nehéz döntés. De gondolj bele: ha te itt hagysz minket... Mi lesz velünk? Mi lesz Emmettel? És leginkább azt gondold át, hogy mi lesz a kicsikkel? Anya nélkül felnőni borzasztó. Most azt mondanád, hogy itt leszünk nekik mi és, hogy majd mi pótolunk téged, de tévedsz. Senki nem tudna téged helyettesíteni. Dominic már elég érett ahhoz, hogy felfogja ezeket a dolgokat és nem tudnánk neki hazudni. Ez a pici itt pedig még csak nem is ismerne téged... Tudom, hogy félsz, és nehéz belegondolni abba, hogy ezentúl majd vámpírként kell élned, de abba is gondolj bele, hogy inkább halnál meg mint vámpírként,velünk légy? - hagyta abba mondandóját, majd szomorúan elhagyta a szobát.<br />
<br />
A könnyeim utat törtek maguknak és csak egy kérdés vízhangzott a fejemben: <i>..inkább halnál meg mint vámpírként,velünk légy?...</i><br />
<i><br />
</i><br />
És rá kellett jönnöm, hogy önző voltam. Csak magamra tudtam gondolni. Nem vettem figyelembe a többieket és hogy velük mi lesz, ha én úgy döntök nem akarok közéjük tartozni... Ostoba módon csak azt néztem, hogy nekem mi lenne jó.. Sem a babám,sem Dominic, sem Emmett érdekeit sem vettem figyelembe és szégyelltem magam emiatt. Gyűlöltem magam!<br />
<i><br />
</i><br />
<i><br />
</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-76125664698211455752012-01-15T12:57:00.002+01:002012-01-15T12:57:24.385+01:00:(((Sziasztok! :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-t6g_x_ACS5N_n20jp7sKoxDxTQ4z6ossTsdd6bus7qNuYopkpUW5yX0mM-far_wd5VBcSxNQaBqp4m6uFMFw9FquJ5Szyxpvx67hf_Z0qbuJcNKIaEd3kDr74_Y-x5clG-k5t0nhp5c/s1600/514443215_08f6f18b88_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-t6g_x_ACS5N_n20jp7sKoxDxTQ4z6ossTsdd6bus7qNuYopkpUW5yX0mM-far_wd5VBcSxNQaBqp4m6uFMFw9FquJ5Szyxpvx67hf_Z0qbuJcNKIaEd3kDr74_Y-x5clG-k5t0nhp5c/s320/514443215_08f6f18b88_large.jpg" width="320" /></a></div><br />
Egy elég rossz hírt kell hogy közöljek veletek, vagyis számomra nagyon is az :/<br />
A félévi jegyeim hogy is mondjam... nem éppen megfelelőek a szüleim elvárásainak, ezért korlátozva vagyok a géptől ezzel együtt az írástól is. Ami annyit tesz, hogy csak nagyon fontos dolgok miatt ülhetek géphez. Néha kapok egy kis szabad böngészést, de az az idő piszok kevés ahhoz, hogy begépeljem a fejezeteket.<br />
Ezért nem tudok szolgálni frissel... egy ideig.<br />
Már egy kis rész (max.2 oldal) meg van a frissből, de úgy gondolom, hogy ha írok akkor rendesen és elfogadható mennyiségben, szóval szerintem a 2 oldal semmi...<br />
És a másik: megcsappant az ihletkészletem...<br />
Nagyon össze vagyok zavarodva, hogy mi hogy legyen és ez 3 blognál sok erőt igényel. Na nem akarok nyavalyogni, imádom csinálni, de nem szeretnék összecsapott munkát sem elétek rakni.<br />
<br />
Szóval mint összevetve, a friss kérdése elég bizonytalan. Remélem hamar javítok és kellő mennyiségű kutyakölyökszemekkel meglágyítom drága szüleim és zöld lámpát kapok.<br />
Remélem megértetek és nem haragudtatok meg vagy nem fordítotok hátat a történeteknek és majd a visszajöttem, továbbra is olvastok.<br />
Ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek, annak érdekében, hogy ne kelljen sokáig várakozni!!!<br />
<br />
p.s.: cseréket továbbra is kérhettek, és ha lesz időm kiraklak titeket!<br />
<br />
Sok-sok puszi nektek!<br />
Jess♥*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-61135757967069470332012-01-07T09:04:00.001+01:002012-01-07T09:04:19.769+01:0029.fejezetSziasztok!<br />
<br />
Az év első fejezete! Remélem tetszeni fog nektek, bár nem sok, de ez is valami:D Igyekszem a folytatással, bár nem hiszem, hogy sikerül hamar feltennem, mert félév és hát elég ramatyul állok. Na de mindegy:D<br />
<br />
<div style="text-align: center;">Jó olvasást!</div><div style="text-align: center;">Puszi<span style="color: red;">♥</span></div><div style="text-align: center;">Jess</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWDtAlh6yAZlCGRHJKtsDT9VWXsRzzQLf-jS4IQ-4dmznZ8ao4JGrthzdFX74rCMRcaIZl50Fk1uFXFhH4elv-2oakvcPkjadGTnWZix_VU31LwKF5Sq1o7YIZnA4e_N_AEIRiEr4FcM8/s1600/mag1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWDtAlh6yAZlCGRHJKtsDT9VWXsRzzQLf-jS4IQ-4dmznZ8ao4JGrthzdFX74rCMRcaIZl50Fk1uFXFhH4elv-2oakvcPkjadGTnWZix_VU31LwKF5Sq1o7YIZnA4e_N_AEIRiEr4FcM8/s320/mag1.jpeg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">A fájdalom élesen hasított az oldalamba. A levegő bennrekedt egy pillanatra a tüdőmbe, majd gyorsan ki is szabadult onnan egy halk sípoló hangot kiadva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Ha ennyire ficánka lesz, nem bírom sokáig</i> – gondoltam magamban.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nagy pocakom miatt alig fértem el a kanapén. Mellettem egy egész vödör jég volt, ami a néhai hőhullámok miatt van. Hát nem volt hatásos a mi kis beszélgetésünk… Próbáltam közös nevezőre jutni a kicsivel, hogy ha lehet, akkor ezt elkerülhetnénk, de az utóbbi időben, már nem nagyon tudja kontrolálni. Lehet, hogy úgy nő az ereje, ahogy ő. Hát akkor nem panaszkodhat. Másfél hét telt el azóta, hogy megtudtuk a nagy hírt és mára már itt fekszem „minden naposan”. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">És az is nyilvánvaló, hogy nem festek valami jól. Sőt, eléggé taszító látvány. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Olyan vagyok, mint egy etióp kisgyerek. A hasam hatalmas és néhol lila is a baba rugdosása miatt, viszont én magam csont és bőr vagyok. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Most kezd tisztázódni bennem mit is akarok. Nem mintha bánnám, sőt életem legjobb döntése volt, hogy nem hagytam magam. Mégis néha összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy nemsokára vége és itt hagyom őket. Nos, igen… Itt a másik lehetőségem, a vámpírság.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudom, hogy tudnék e úgy élni, ahogy a családom többi tagja…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tudom, hogy Dom és a pici jó helyen esz, hisz ott az apjuk, Emmett, és így boldogan távoznék az élők sorából, de mégis maradnék… Egy kardélen táncolok, és nem tudom, melyik felére dőljek… <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Emmett nem tud ezekről a dolgokról. Ő bízik abban, hogy túlélem… emberként.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Csak Carlisle és én tudjuk, hogy ennek az esély egyenlő a nullával. Hogy miért? Mert ha Em megtudná, talán nem szeretné a picit és győzködne, hogy dobjam el magamtól, vagy ha nem akkor pedig az átváltozás… és így nem tudnék dönteni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szeretem. De nehéz ez az egész, túl... bonyolult. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Túlságosan kevés időm volt és van ahhoz, hogy ezt átgondoljam és tisztázódjon bennem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Éreztem egy kis rúgást a kezem helyén és az eddig visszatartott könnyeim nedves csíkot húzva maguk után végigfolytak az arcomon.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ne félj kincsem, te jó kezekben leszel, ígérem neked! Majd Apa mesél rólam, ha nem leszek, és fentről vigyázok majd rátok! És ne hibáztasd magad semmiért nem a te hibád lesz… Szeretni foglak titeket, örökké! – suttogtam, de a mondat végén már rázkódtam a sírástól. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Határozott vagyok, ez az egy, amit biztos tudok magamról, viszont most… Ezt a tulajdonságom is elvesztettem… döntésképtelen lettem. Más az életet, a vámpírságot választaná gondolkodás nélkül, kivéve persze, ha nincs ideje gondolkodásra, ha akaratán kívül történik az egész, de én még így sem tudok választani.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Lesz egy nagy és okos bátyád, aki óvni fog téged minden rossztól és egy erős, kedves, vicces apukád, aki majd elkergeti az udvarlóid, mivel te egy olyan gyönyörű lány leszel, hogy nem győződ majd fogadni a bókokat. Igen egy kislány… - mosolyogtam. Éreztem, hogy lány lesz, hogy honnan? Azt jó magam sem tudom, viszont hallgatom az anyai megérzéseimre.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem is tudtam, hogy te magadban beszélsz – hallottam meg Alice hangját a hátam mögül.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem vagyok egyedül, tudod – töröltem le gyors a könnyeim és csak imádkoztam, hogy ne látszódjanak. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Te sírtál Nath? – ült le elém egy csésze, forró teával.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ugyan, nincs okom sírni. Csak fáradt vagyok – vettem el tőle és mosolyogva kortyoltam egyet.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát akkor pihenj – válaszolt, majd távozni készült.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice! Még mindig nem látsz semmit? – kérdeztem aggódva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem – felelte letörten – És ez irtó zavaró, se a jövőt, se a múltat. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hát igen, a pici. Ez engem is aggasztott, hisz ha ő tudná mi fog történni, akkor én is nyugodtabb lennék. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Épségben megszületik e és hogy… én, hogyan fogom végezni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ja, mellesleg a többiek, holnap érkeznek. Jasper hívott és azt mondta, hogy Dominic nagyon élvezi a vadászatot és már egy kis bocsot is levadászott, egyes egyedül – mosolygott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Végre! Már vagy két napja oda vannak, csak Alice maradt velem, afféle óvónő szerűségnek: ha bármi baj történne. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszont szerencsére nem történik semmi gond, a baba nyugton van… egy ideig. Ha viszont rájön az elevenség, nem kímél és rúg-kapál. Bár nem okoz piszok nagy fájdalmakat, nem panaszkodom, de nem lennék szomorú, ha hanyagolná ez picit. Tudom, hogy ez lehetetlen kérés tőlem: én sem tudnék magzatpózban lenni folyton, mozdulatlanul.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Kíváncsi vagyok hogyan fog kinézni: mennyit örökölhetett tőlem és mennyit Em-től. De lehet, hogy ez a kíváncsiság megmarad a fantáziának.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy gyönyörű lesz, akár fiú, akár lány. És reményeim szerint az apjára fog hasonlítani. Ezen sokat vitatkozunk Emmettel: ő mindenáron arra esküszik, hogy rám fog hasonlítani én pedig fordítva. Ja és hát igen, a név. Fiúnevekkel már tele vagyok: Benett, Adam és persze a Charles, Em édesapja után. Viszont lány nevek terén bajban vagyok.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Én mindenáron a Margaret névhez ragaszkodom, bár Em ötletei sem rosszak: Kiara, Lilly. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A vége az lett, hogy ha fiú, akkor én választom a nevet, ha lány, akkor pedig Em. így nagyjából nekem is megfelel, hisz tudom, hogy Em nem adna idétlen nevet neki, csakis a legszebbet. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nath! Vendéged van! – hallottam meg Alice mogorva hangját. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. Reméltem, hogy nem anya, apa sem Alex, mert ha így meglátnak… abból nem lesz semmi jó. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hallottam a lassú léptek zaját. Próbáltam megfordulni, nagy nehezen sikerült is.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor megpillantottam az előttem álló alakot, ledöbbentem. Sosem hittem volna, hogy önszántából eljön egyszer ide… <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-65691709381157260862011-12-31T14:10:00.000+01:002011-12-31T14:10:05.730+01:00B.U.É.K<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5GLYcbXqSWDHb7uYFBRvHYzQ_A8z_FqW83NGsRkV1OulM0UqcGFAiZ2Cpn2odhvRTMwWITi4q6vG-mekPLbjAbCj5QeuAnRZDtpxuNroQYr3Gig1ZhSfsjvP2P2kKAJ6oKABGZD09Bt8/s1600/HILARY-DUFF-hilary-duff-9341956-1152-864-horz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5GLYcbXqSWDHb7uYFBRvHYzQ_A8z_FqW83NGsRkV1OulM0UqcGFAiZ2Cpn2odhvRTMwWITi4q6vG-mekPLbjAbCj5QeuAnRZDtpxuNroQYr3Gig1ZhSfsjvP2P2kKAJ6oKABGZD09Bt8/s320/HILARY-DUFF-hilary-duff-9341956-1152-864-horz.jpg" width="320" /></a></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-20015323478244201032011-12-28T15:00:00.001+01:002011-12-28T15:02:16.045+01:0028.fejezet - A jó hír<div class="MsoNormal">Sziasztok!</div><div class="MsoNormal">Meghoztam a búcsúzófejezetet az idei évre! Tudom semmi eseménydús pillanat nem történik, de nem szerettem volna (olyan súlyos) függővéggel elköszönni, így most egy nyugis fejezetet írtam nektek.</div><div class="MsoNormal">Remélem ez is tetszik majd!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">Jó olvasást!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">Puszi♥</div><div class="MsoNormal"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 16pt; line-height: 115%;">Jess<o:p></o:p></span></div><br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMq3oE5qHNE4TsczyZPM2lM74nYRFQv7MbWlqZ4gkxd54c31PEm7c1uociXgv8Raqv8rx7II009Cvv9M9EKbGOhPOiyadTzb2vOlDNN-8mHdtVmcwV8Ka-TRSVDruy6dyBFT2N7eAjEU8/s1600/babavaras.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMq3oE5qHNE4TsczyZPM2lM74nYRFQv7MbWlqZ4gkxd54c31PEm7c1uociXgv8Raqv8rx7II009Cvv9M9EKbGOhPOiyadTzb2vOlDNN-8mHdtVmcwV8Ka-TRSVDruy6dyBFT2N7eAjEU8/s320/babavaras.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Em mellkasán feküdtem és a gondolataim a pici körül forogtak. El sem hiszem, hogy ez megtörtént. Másfél éve történt, hogy megszületett Dom és most újra jön közénk egy csöppség. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Amikor rájöttem a rosszullétem okaira először megdöbbentem, majd ezt az érzést átvette a boldogság. Bár Em rosszul reagált erre. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sőt, az nem kifejezés. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Azt gondoltam, hogy majd ő is örülni fog, hogy lesz egy babánk, mégis a rossz oldalát nézte a dolognak. Én megértem őt is, hisz tudom, hogy ezt a babát, nem fogom túlélni. Bármennyire is elszomorít ez a dolog, hogy nem láthatom majd a picit, tudom, hogy most már Em vigyázni fog rá. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Majd megkérem, hogy meséljen neki rólam, hogy tudja ki is voltam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudom mennyi idő, míg bennem lesz ez a csöppség, de ezek az idők lesznek életem legértékesebb utolsó hónapjai… vagy hetei. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi a baj kicsim? – emelte fel a fejem Em, hogy a szemébe nézhessek. Észre sem vettem, hogy pár könnycsepp elszabadult. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Semmi – szipogtam. Rá fogom a hormonokra! <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Akkor mért sírsz? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ilyenkor mindenki sír, tudod terhesség – mondtam miközben felültem és próbáltam elhessegetni a rossz gondolataimat, majd mosolyt erőltetni az arcomra.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem veszem be – fordult felém.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Pedig hidd el – győzködtem, mire csak megrázta a fejét, de abbahagyta a faggatózást.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hogy vagy? – kérdezte.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tökéletesen – mosolyogtam, majd egy olyan igazi csontropogtatót nyújtózkodtam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Akkor rendben, ajánlom is neki – simított végig a hasamon óvatosan. Ez megmosolyogtatott, ahogy vissza visszagondoltam a fürdőszobai jelenetünkre, ami valljuk be az én hibám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> Mindenesetre jó érzéssel töltött el, hogy ennyire vigyáz ránk, bár nem vagyok porcelánbaba. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">– Mi az? – kérdezte a vigyorgásom okát.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Olyan furcsa, hogy egy ilyen… nagydarab… vámpír – ezen a megszólításon felkuncogott - úgy bánik velem, mint egy hajszálvékony, aranyat érő kristállyal. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mert az is vagy. – mosolygott és megcsókolt, majd a következő pillanatban már itt sem volt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Ezt gyűlölöm</i> - morogtam magamban. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdő felé. Most nem zuhanyoztam, mivel az már megtörtént, ezért felkaptam magamra egy sárga trikót és egy fekete nadrágot. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszont észrevettem valamit. Épp indultam volna le a többiekhez, mikor megálltam az egészalakos tükör előtt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">A hasam sosem volt az „hú, de lapos”, de most egy egészen jól észrevehető dudor volt rajta, ami alatt az én kis csöppségem lapult.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">El sem hiszem, hogy nem vehettem észre. Ha a rosszullétekből nem is, de arra azért felfigyelhetem volna, hogy nőtt a hasam. Vagy ilyen kis idő alatt… ekkorát nőtt a baba?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Carlisle azt mondta, úgy tűnik több vámpírgént örökölt, mint Dom. Ami azt jelenti, hogy gyorsabban fog növekedni. Márpedig Dominicot 5 kerek hónapig hordtam a szívem alatt. Abban viszont akkor teljesen biztos vagyok, hogy ő itt benn hamarabb látja meg a napvilágot.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hirtelen eszembe jutott valami, amit még annak idején Carlisle mondott egy Caroline nevű félvérről. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>„…az édesanyja 2 hét után megszülte.” </i><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><i>- Mi lett az édesanyjával?</i></div><div class="MsoNormal"><i>- Meghalt.<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal">Játszódott le a beszélgetés a fejemben. <i>Meghalt…</i><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal">- Nath, minden rendben? – hallottam meg Em hangját az ajtó másik oldaláról. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen, persze – indultam el miután kiűztem a fejemből ezeket a dolgokat – Alice és Jasper visszaért már? – kérdeztem szorosan hozzábújva Emmetthez. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen, épp most – mondta mosolyogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Közöljük velük a jó hírt! – lelkesedtem fel. Eldöntöttem, hogy nem érdekel a jövő, most csakis a jelenre akarok koncentrálni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Magam után húzva Emmettet indultam le a többiekhez. Jasper épp Dominical volt, míg Alice és Esme beszélgettek, Carlisle pedig hallgatta őket.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Anyaaaa – sikított fiam és felém rohant. Annyira hiányzott már. Leguggoltam hozzá és szorosan megöleltem – Nekem is hiányoztál, de mindjárt megfulladok – nyöszörögte, mire halk kuncogásba kezdtem és puszikkal halmoztam el. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Fiammal a karomban ültem le a többiek közé. Szinte el is felejtettem mit akartunk nekik mondani, de Em egy már tűkön ült és ez feltűnt nekem, így neki kezdtem a nagy újságnak. Bár Em is nyugodtan elmondhatta volna.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Szóval, szeretnék, vagyis szeretnénk valamit mondani nektek. Sajnos nem vagytok mindannyian itt, de majd amikor a gerlepár is hajlandó lesz hazajönni megtudják, szóval ez miatt nem izgatom magam. Carlisle már tudja, így gondolom Esme is – néztem az említettre, akinek fülig ért a szája és bólintott, megerősítésképp – így hozzátok fordulnék és persze hozzád is nagyfiú – néztem Domra aki közöttünk ült és érdeklődve figyelte az eseményeket – Tudjátok, hogy nem igazán vagyok a szavak embere, úgyhogy csak simán kinyögöm mit is akarok a tudatotokra adni: Én is Em babát várunk – nyögtem ki miután Em átölelt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mindenki arcán – aki eddig nem tudta – döbbenet látszódott, persze kivéve Dominicot aki rögtön hozzám bújt és ölelgetni kezdett. Majd pár pillanattal később a döbbenetet és a meglepettséget felváltotta Alice sikongatása és az ölelések hada, amiben szinte elvesztünk.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Akkor még nem tudtam mi vár rám pár nappal később...</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-79013602017868325152011-12-26T14:59:00.000+01:002011-12-26T14:59:32.730+01:00Új történet!!!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBgi_MsgJ3MeRrFLRVySUxHpX_omrVK0NdlcI8BTDcbOoNhOtPF-YwHlqzY8B1qb8DpwqUz2CV29jZ_Cjka_fvjyDWBdxpAjfdEJ-H6pytM724Qf760_GTonTONGLUcsGtgyiRPkv19Lk/s1600/JacobBella3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBgi_MsgJ3MeRrFLRVySUxHpX_omrVK0NdlcI8BTDcbOoNhOtPF-YwHlqzY8B1qb8DpwqUz2CV29jZ_Cjka_fvjyDWBdxpAjfdEJ-H6pytM724Qf760_GTonTONGLUcsGtgyiRPkv19Lk/s1600/JacobBella3.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div>Sziasztok!!<br />
<br />
<br />
<div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Kb egy héttel ezelőtt hajnalok hajnalán/szó szerint/épp azon voltam, hogy elaludjak. Az agyam kattogott. Mi legyen a folytatása a Hullócsillag-nak, Difficult Love-nak. Hogyan folytassam, hogy legyen tovább?</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br />
</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"> Addig-addig törtem a fejem, hogy eljutottam a New Moon-ig. És elkezdtem csavargatni a szálakat.</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Feltettem magamnak azokat a bizonyos Mi lett volna, ha... kérdéseket.</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br />
</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Így született meg ez a történet a fejemben. Annyit elárulhatok, hogy hónapok kérdése és az egyik fic / elég ha én tudom melyik ;) / nagy sajnálatomra véget ér. Így eldöntöttem, megnyitom ezt a blogot.</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br />
</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Eddig még csak egy kis rövid Bevezető van meg a történetből, amit holnapután /2011. dec.28./ fel is teszek. Ez még csak a leírása, tehát még semmi komoly esemény nem fog történni, csak nagyjából felvilágosít, hogyan is képzeld majd el.</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br />
</span></span></div><div><span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Remélem felkeltette az érdeklődéseteket és olvasni fogtok :)</span></span></div></div><div><br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-8253058747516004092011-12-20T19:11:00.000+01:002011-12-20T19:11:15.126+01:0027. fejezet - Aggódás, Kétségek, Csoda, Szeretet<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Halihó drágáim! Meghoztam a karácsonyi fejezetet. Próbáltam eseménydúsra írni és hosszabbra.Ami úgy gondolom sikerült is. Én ennyit tudok nektek adni karácsonyra! Remélem, örültök majd neki és tetszeni fog, és hogy még tudok egy fejezetet írni karácsony utánra is, búcsúzásképp az idei évre ;) : )<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">U.I.: Remélem azért bennetek is megvan az ajándékozási hangulat és megleptek néhány sorral. Ez lenne a legnagyobb ajándék tőletek! :)<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">Jó olvasást!<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">Puszi<span lang="KO">♥</span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; mso-ansi-language: HU; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: KO; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">Jess<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhplXc8vuWWtIeg4jMOSautX-Z-ODLDu47l8bsvPHroABZDny_4Jg0Xx6_489I9p6dmtvtHBxBdVE75Rzz38vZKqZ-IzaL0A5vDaUPcAFxJ37ALdPHAt1GR4K0l6rrwhRYoc9qgp-KQgSs/s1600/tumblr_lvhs55OP5K1qdkjypo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhplXc8vuWWtIeg4jMOSautX-Z-ODLDu47l8bsvPHroABZDny_4Jg0Xx6_489I9p6dmtvtHBxBdVE75Rzz38vZKqZ-IzaL0A5vDaUPcAFxJ37ALdPHAt1GR4K0l6rrwhRYoc9qgp-KQgSs/s320/tumblr_lvhs55OP5K1qdkjypo1_500_large.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: "Vladimir Script"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;"><br />
</span></div><br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Harlow Solid Italic"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">*Emmett szemszöge*<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal">- Nath ha ilyen sokáig tart, inkább segítek! – kiabáltam fel, mosolyogva az emeletre miközben emberi tempóban haladtam a lépcsőn. Vártam valamiféle kuncogást vagy ehhez hasonlót, de semmit. Még egy nyikkanás se. Ez egy kicsit gyanús volt. Ránéztem Alice-re, de csak megrázta a fejét. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszont amint felértem a lépcső tetejére, választ kaptam kétségeimre. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice, Jasper! – kiabáltam le miközben odarohantam Nath-hez. – Hívjátok Carlisle-t! – kiabáltam rémültem. – Kicsim, ébredj fel! Nath, hallod ?! – szólongattam a karjaimban lévő törékeny tündért. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Felhívtam! Siet, ahogy tud. – közölte velem Alice és ő is leült a földre mellém. – Mi a baja? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem tudom, így találtam. – nyögtem neki tehetetlenül. Az istenért is csináljunk már valamit!<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugi Em, Carlisle úton van!- szólt Jasper odalentről.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Vigyük be a szobába. – sétált mellém Esme is. Bólintottam és eleget tettem a kérésének. Karjaimba kaptam és óvatosan bevittem a szobánkba. Ráfektettem az ágyra és leültem mellé. A keze forró volt, de most még jobban.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Esme, hoznál valami hideg dolgot, vagy nem tudom, de iszonyatosan forró a bőre. – szóltam fogadott anyámnak, aki az ajtóban állt és aggódva nézte Nath-et.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Persze. – mosolygott kedvesen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hozott egy jéggel teli tálat, amiben egy fehér törölköző volt. Ráhelyeztem a homlokára és a mellkasára. Bár nem vagyok orvos, sőt még csak a közelében sem járok annak, de azt minden épeszű ember –vámpír- tudja, hogy ez a forróság nem tesz jót a szervezetnek. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">A percek óráknak tűntek, míg Carlisle-ra vártunk, de aztán hallottuk, hogy valaki közeledik, így mertük remélni, hogy ő. Szerencsére nem kellett csalódnunk. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi történt Emmett? –lépett be a szobába sietve. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem tudom, elment zuhanyozni, de aztán egy idő múlva már kezdett gyanús lenni, hogy ilyen sokáig tart. Feljöttem, hogy megnézzem, mi van és így találtam rá. – vázoltam fel neki a történteket. Carlisle csak bólintott és vizsgálni kezdte Őt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Úristen. – szólalt meg hitetlenkedve. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi az? – kérdeztem rémülten.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- 41 °C-os láza van. – nézett rám. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- És az..? – hagytam lógva a mondatot.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- A 42 °C már halálos is lehet. Nagy a folyadékveszteség, kiszáradhat. Kötök be neki infúziót és adok neki egy erős lázcsillapítót. És azt hiszem egy labor sem ártana. – magyarázta. – Régebben is volt már ekkora láza?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát az utóbbi napokban. De nem volt ennyire súlyos. Azt mondta, hogy benyelt valami vírust. Mondtam neki, hogy vizsgáltassa meg magát, de azt mondta, hogy egy-két nap és elmúlik, viszont ha úgy érzi nem, akkor beszél veled. – válaszoltam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát ez biztos, hogy nem vírus, vagy ha igen akkor elég rosszindulatú. Veszek tőle vért. Addig kimennétek vagy… - hagyta lógva a mondatot.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én maradok- közöltem. A többiek kimentek én pedig bennmaradtam. Carlisle vett tőle vért.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mikor lesz eredmény?- kérdeztem és a kis vörös üvegcse felé intettem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Minél hamarabb, remélem. Beviszem a kórházba, ott egyszerűbb lesz. – mondta, bólintottam egyet, majd visszafordultam Nath felé. Elég ramaty állapotban volt. A bőre izzott, mégis a hideg rázta. Az ajkai elnyíltak és ki voltak száradva. Az infúzió ütemesen csöpögött. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> Én meg csak vártam és vártam, arra hogy felébredjen. Ha most nem hagytam volna annyiban a dolgot és kikönyörgöm, hogy nézesse meg magát, akkor talán nem lenne ez. Nem történt volna meg, sőt lehet, hogy már meg is gyógyult volna. Bármi is legyen ez a.. „izé”.. nem szimpatikus.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nap gyorsan eltelt. A Nap már felkelt. Odakint az eső cseppjei, felfrissítve a levegőt, potyogtak le a magas fenyők tűleveiről. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett! – jött be Alice.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hm? – fordultam el az ablaktól és odasétáltam mellé.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem akarsz eljönni velünk vadászni? – kérdezte kedvesen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem hiszem. – húztam el a szám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem tartana sokáig, és nem is mennénk messze. Rád férne már. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem megyek Alice. Nem tudok elmozdulni mellőle. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Megértelek. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Dom?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jól van, bár nem érti, hogy mi van az anyukájával. Hiányol titeket. - mondta szomorúan én pedig egy nagyot sóhajtottam. – Nyugi, hamar rendbe jön. Szívós csajszi. – mosolygott, mire én is elmosolyodtam, majd egyedül hagyott. Ránéztem a fekvő lányra. Olyan mintha békésen aludna. És ha ezt bemesélem magamnak nem is annyira rossz, csak hogy tudom, hogy ez nem így van. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett. – hallottam meg a nevem a hátam mögül. Alig lehetett érteni, és olyan volt, mint egy sóhaj. Reménykedtem benne hogy magánál van,de csalódnom kellett, mert szerelmem még mindig mozdulatlanul feküdt a fehér ágyon. Odasétáltam mellé és leültem az ágy szélére. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Lentről felhallatszott Dom édes kuncogás és olyan hosszasan tette ezt, hogy ez engem is megmosolyogtatott. Egy csókot nyomva kedvesem homlokára lassan elhagytam a szobát. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Egy kis mosolyt csaltam az arcomra, hogy Dominic-nak ne tűnjön fel semmi sem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/aNzCDt2eidg?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Apaaaaaaaaa – sikította és elkezdett felém futni, majd szorosan hozzám bújt. Esme csak mosolyogva nézett minket. Még mindig fura ez a megszólítás de kifejezetten tetszik.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hogy van? – kérdezte anyám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ugyanúgy, nem változik semmi. - húztam el a szám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ki nem változik? – nézett rám érdeklődve Dom, de meg sem várva a válaszom tette fel a következő kérdést. – És mikor láthatom anyut? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem tudom kicsim, de ígérem, hogy nem kell sokáig várnod. Rendben? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát már nagyon hiányzik.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tudom. Ettetek már? –váltottam témát.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen, nem rég. – válaszolt. – Mikor megyünk el mi is vadászni? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szeretnél?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mért nem kérted meg Jasper-t hogy vigyen el? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én veled akarok menni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Majd megoldjuk, de most menj játszani. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igenis. – mondta vigyorogva és elindult a Tv-hez amiben épp valamilyen mese ment.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tud már valamit Carlisle? – kérdeztem Esme-t.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Még nem hívott. De már ideje lenne. Korán reggel elment. – mosolygott. – Ne aggódj, minden rendben lesz. – ölelt meg én pedig mint egy kisfiú bújtam bele az ölelésébe. – Meggyógyul. – suttogta.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- És ha nem? – vetettem ellen. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Akkor is van egy lehetőség. – mondta halkan.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem. – ráztam meg a fejem. – Nem. – ismételtem egy kicsivel hangosabban. – Nem </div><div class="MsoNormal">tehetem, nincs még kész rá.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Beszéltetek már róla? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem, konkrétan nem. – válaszoltam, mikor meghallottam a telefon csörgését. Esme vette fel én pedig türelmetlenül vártam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen? – szólt bele Esme. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Megvannak az eredmények. – hallottam meg Carlisle hangját.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- És? Bíztatóak? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát, nem tudom, hogy is mondjam. – hezitált. – Inkább hazamegyek. – mondta egy kis idő után.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mikor?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Már úton vagyok.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Rendben, vigyázz magadra. – köszönt el.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ez nem valami jó. – mondtam csüggedten és lerogytam a kanapéra, arcom pedig a kezembe temettem. Érzetem, hogy Esme átölel. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudom mennyi idő telt el, de végre Carlisle megérkezett.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hol vannak a többiek? – kérdezte körülnézve.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Vadászni vannak. – válaszolta Esme miközben átkarolta férjét.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nathalie hogy van?</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett egész nap mellette volt. Semmi változás.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- A láza legalább… <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen csökkent. – vágtam a szavába. – Mi az eredmény? – tértem rá a lényegre.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szeretném, ha Nath is ébren lenne mikor közlöm. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen, az altató hatása nemsokára elmúlik.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Rendben. – ez azért ez kicsit boldogsággal töltött el, hisz nemsokára felébred és meg tudom mi a nyavalya van vele.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Esme lenn maradt Dominic-al mi pedig felmentünk az emeletre. És vártunk. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Már egy ideje fenn voltunk mikor halk nyöszörgést hallottunk. Nath pillái megremegtek és fokozatosan nyitotta ki szemeit. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Kicsim, hallasz? – simítottam végig az arcán. Amint megpillantott mosolyogni kezdett és bólintott egyet.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi történt? – kérdezte rekedten.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Elájultál.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Uhh.. – szorította össze a szemeit. – Emlékszem. De miért? Felment a vérnyomásom vagy mi? – kérdezte és ez engem is érdekelt ezért Carlisle felé fordultam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem. Magas láz okozhatta. – válaszolt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Áhh igen. Én akartam szólni, hogy elkaptam valami vírust, csak hát, ezek szerint hamarabb kellett volna. – magyarázkodott. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nath, ez nem valami vírus. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Carlisle, ne csináld már! Nem vagyok fogorvos. – mondtam türelmetlenül, szerelmem pedig felkuncogott. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szóval vettem tőled vért és elvégeztem egy teljes vizsgálatot. Ami már előbb kiderült, hogy egy kicsit valóban meg vagy fázva, de nincs semmiféle vírus és semmilyen betegség. – Nath megkönnyebbülve sóhajtott, de még mindig marad a megválaszolatlan kérdés. - Volt mostanában hányingered? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát igen, de nem csak hányingerem volt. – húzta el a száját és az <i>inger</i> szócskát megnyomta.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Értem. Csak biztosra akarok menni. – nézett rám, mert már tűkön ültem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mikor volt a legutóbbi menstruációd? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Öhmm… hát az az igazság, hogy nem tartom számon, de már meg kellett volna jönnie. – mondta elgondolkozva és a következő pillanatban pedig a lélegzete megakadt és kikerekedett szemekkel meredt Carlisle-ra, aki felém fordult, majd lassan beszélni kezdett.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Úgy tűnik Nath babát vár. – mondta Carlisle komolyan én pedig megkövültem. <i>Babát vár… Babát vár…</i> Ezek a szavak vízhangoztak a fejemben. Mit is akar ez jelenteni? Szerelmem arcán levakarhatatlan lett a vigyor és repesett az örömtől. Bennem pedig képek ezrei jelentek meg. Nath nem volt ilyen rosszul, mikor Dominicot várta. Sőt csak úgy ragyogott. De ez a valami erősebb és már kárt okozott Nath szervezetében. Kezdve a lázzal. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Em? Nem is örülsz? – kérdezte csalódottan, de még mindig mosolyogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Örülnöm kéne? Hisz nézd meg milyen állapotban vagy. – pattantam fel idegesen. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Van itt még valami. – szólalt meg Carlisle. – A láz okozója a baba. Ezt csak egy elmélet. </div><div class="MsoNormal">Tehát, valószínűleg a baba nem olyan, mint Dom. Sokkal több vámpírgént örökölt. Hamarabb fog megszületni, feltehetőleg. És mint Alicenek, Edwardnak, Bellának és a fiadnak neki is van különleges képessége.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hogy fel tudja forrósítani a dolgokat? – kérdezett rá szerelmem elképedve.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Vagy valami olyasmi, igen. – válaszolt, Nath pedig vigyorogva megsimította a hasát. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem lehetne ezeket a bigyuszt leszedni rólam? – bökött az infúzió felé.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De, máris. – lépett oda mellé Carlisle és óvatosan lekötötte róla az infúziót. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Így már sokkal jobb. – pattant fel az ágyról és hatalmasat nyújtózkodott. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én akkor most megyek is. – hagyta el a szobát apám mosolyogva, ránk pedig csend telepedett.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> Senki nem szólt egy szót sem. Nath boldog volt, és gondolom azon gondolkozott, hogy nekem mi bajom. Mindig szerettem volna gyerekeket, de erről én lemondtam mikor vámpír lettem. És most mégis az a helyzet alakult ki, hogy apa leszek. Na, nem mintha Dominicot nem tartanám a fiamnak, csak hát ez azért mégis más. Én nem tudom, mi van a pici fejében, de látom mit művel Nathel. Nem olyan szörnyű a helyzet, az igaz. Hisz most is majd kicsattan a boldogságtól és meg nem mondanám, hogy nemrég halál és élet között lebegett a láz miatt. Amit a baba okozott. Mégis aggódom miatta, ami érthető hisz az életemet jeleneti. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Em mi a baj? – bújt hozzám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Te tényleg ezt akarod? – böktem felé. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem szeretnéd a babát? – kérdezte megrémülve én pedig nem válaszoltam. – Értem. – mondta remegő hanggal.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nath. – kaptam utána mikor már az ajtó felé indult.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Miért? Csak annyit mondj. – kért.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Te nem tudod milyen volt azt látni, hogy bármelyik pillanatban meghalhatsz. Ha még magasabb lett volna a lázad én….. - hagytam abba.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Viszont átéltem. – mondta dühösen. – És ne hogy azt hidd, hogy kellemes élmény volt. Tudom, hogy nem akar engem bántani, és nem direkt csinálja nekem ezeket a hőhullámokat. Ő még pici és nem tudja mit is csinál valójában, nem tudja kezelni. De okos baba és talán megértené, ha beszélnék hozzá. Nem tudom hatásos e, de egy próbát megér. Ő egy kis rész belőlem és egy… nagyobb belőled. – mosolyodott el egy pillanatra, de aztán folytatta. – Én szeretlek Emmett,de ha Őt, itt benn. – tette a kezét a hasára- nem tudod elfogadni, akkor sajnálom. – halkult el a hangja és egy könnycsepp gurult végig az arcán, majd csalódottan indult el a fürdő felé. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hallottam, ahogy a zuhanyrózsa önti magából a vizet és kellemes vanília illat lepte be a szobát. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudom mi ütött belém. Hogy lehetek ennyire idióta?! Mindig is szerettem volna gyereket, világéletemben. Ha titkon is, de vágytam rá. Most meg? Megrémülök. Nemsokára születni fog egy kis csoda én pedig megrémülök. De jogosan féltem Nathet. Nem szeretném, hogy bármi baja essen. Gyűlölném magam miatta.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nath megad nekem mindent még az életét kockáztatva is én meg gyáva módon elmenekülök. Szeretem, és nem akarom elveszíteni. De a … babát sem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Gondolkodás nélkül léptem be a fürdőbe. Az egészet ellepte a meleg gőz. Nem érdekelt semmi, csak az hogy Nath elfelejtse az előbbieket és megbocsájtson amiért ilyen hülye voltam. Ruhástól léptem be a forró vízsugár alá és átöleltem Nathet, aki egy kicsit meg is ijedt. Felém fordult és szomorúan rám nézett. A víz miatt sűrűn pislogott és az én ruhám is csurom víz volt, de nem érdekelt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mosolyogva csókoltam meg. Először meglepődött, de visszacsókolt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szeretlek. – suttogtam. – És ezt a porontyot is. – tettem a kezem a hasára. Boldogan felnevetett, majd a beletúrva a hajamba magához húzott és a rajtam lévő ruhák egy pillanat alatt eltűntek…<o:p></o:p></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-83778359010762053142011-12-09T17:44:00.000+01:002011-12-09T17:44:13.305+01:0026. fejezet - Még sem valami vírus...<div class="MsoNormal">Alice csak úgy ragyogott a sorok közt. Egyik sorból a másikba pattogott, és nem kellett 1 perc sem és már egy tucat ruha volt a kezében. De azért én sem unatkoztam. Amellett hogy ámulva néztem Alice lelkességét a cipőmániám előbújt belőlem és alig lehetett elszakítani engem a magassarkúk mellől. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ígérem, felpróbálhatod majd az összeeset, de ezt próbáld fel az én kedvemért. –nézett rám nagy kutyakölyök szemekkel és felém nyújtotta a ruhát. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice, már vagy százat felpróbáltattál velem. Nem hiszem, hogy ez az egy feltétlenül szükséges azok mellé. – mutattam egy halom ruhadarabra, ami már csak arra várt, hogy egy tasakba kerüljön. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De, ez nélkülözhetetlen. Esküszöm, hogy az utolsó. – kért ártatlanul mosolyogva. Most törjem össze a szívét? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Add ide. – kaptam ki a kezéből és mormogva elindultam az öltöző felé. persze ő szélesen vigyorogva, és ugrándozva követett. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elhúztam magam után a függönyt és néztem a ruhát. Mi lenne, ha fel sem próbálnám? Méretileg jó, úgy látom és elég szép is. Nincs kedvem levetkőzni majd felöltözni újra, ezt ma már vagy harmincszor megtettem. Nem fogom felvenni!<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Eszedbe ne jusson, fel kell próbálnod. – hallottam meg Alice csilingelő hangját. A francba! Kellett nekem eldönteni. Nagyon sóhajtva dobáltam le ruháim magamról, majd óvatosan, mivel elég vékony volt az anyaga a ruhának felhúztam magamra. Igazán szép volt, sőt. Nagyon tetszett. A combom közepéig ért a vajszínű ruha. A mellem alatti részt egy vastag fekete öv díszítette. Nagyon tetszett, bár ezt nem nagyon tudnám hova felvenni és mivel közeleg a tél, elég hideg is lenne utcai viseletként. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Kész vagy? – kérdezte Alice odakintről.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Aha. – húztam el a függönyt és megpördültem előtte.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Na látod, mondtam, hogy fel kell próbálnod. Ez a legjobb! – mondta szélesen mosolyogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice, az összesre ezt mondtad. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mert az összes jó volt. – rántotta meg a vállát és már itt sem volt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután ezt a ruhát is odaadtam Alicenek úgy éreztem ideje lenne indulnunk. Eléggé kifáradtam ebbe a vásárlósdiba. Nagyjából fél óra győzködés után feladta az ellenállást és elindultunk végre hazafelé. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. Szeretek Alice-el lenni, de vásárolni… Az már bonyolultabb.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Dominicnak is vettünk pár dolgot. Örültem, hogy nem ő sorolta fel, hogy miket kér, mert akkor még el sem indultunk volna otthonról. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszont nem volt egész nap lázam. Ennek nagyon örültem, úgy tűnik tényleg csak egy vírus volt és már kezdek belőle kilábalni. Remélem ez a „lázmentesség” így is marad.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"> Amint hazaértünk a fiúk szó nélkül bevitték a cuccokat. Mi a fene? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi ez a nagy kedvesség? – kérdeztem Emmetthez bújva, aki elég zavartan érezte magát. Tuti, történt valami. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát öhmm.. semmi igazából. – felelte mosolyogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Aha, tudod kit versz át. Halljam! <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Miről beszélsz cica? Ne legyél már paranoiás. – nevetett zavartan.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Gyanús vagy nekem Emmett Cullen. – néztem rá és elindultam be a házba. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Amint beértem meghallottam Alice hangos sikítását. Azonnal felrohantam, de a fiúk csak egymás közt jártatták a szemüket. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice mi a baj? – nyitottam be hozzá, de ő dühös arcot vágva kirohant a szobából egy ruhával a kezében.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ki volt? – kérdezte mérgesen. A tekintete szikrázott a dühtől. Még mindig nem értettem mi a baj. A fiúk kikerekedett szemmel nézték Alicet, majd egyszerre emelték fel a kezüket és egymásra mutogattam. Em Jasperre, Jasper Emre mutatott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szóval? – kérdezte Alice a két fiútól. Kezét a csípőjére helyezte és dobolni kezdett a lábával idegesen, míg egy vörös szatén anyagból készült ruhát a pici kezében szorongatott. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">A fiúk megilletődve tűrték barátnőm veséig látó tekintetét. Ilyenkor mért nem használ az ereje. Hisz már a múltba is láthat. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mért nem működik az erőd? – kérdeztem lesétálva mellé.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem tudom, de mostanában nincsenek látomásaim. – közölte egy pillanatra felém fordulva majd ismét a fiúkhoz. Láttam rajtuk, hogy egyre nehezebben viselik Alice pillantását és a lelkiismeret kezd eluralkodni rajtuk. Én vigyorogva néztem vívódásukat mígnem Em sírós hangon megszólalt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Esküszöm, hogy az ő ötlete volt. Nem önszántamból csináltam. Kényszerített rá, hogy vágjam szét. Ő találta ki az egész fogadásos dolgot. – mutatott Jasperre szerelmem, mint egy kisgyerek. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Még hogy én, te kezdted az egészet. Dom is benne volt. – szállt szembe vele Jasper. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Én nem bírtam tovább, hangos kacagásba kezdtem. Olyanok mint két ártatlan iskolás gyerek, akit rajtakaptak valamin. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Végül is a gyerekek őszinték. Na, kicsim elárulod nekem melyik gazfickó csinálta? – kérdezte Alice leguggolva a fiam mellé. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát mindketten benne voltak, de Apa vágta szét a ruhát. – mondta édesen mosolyogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Köszönöm kincsem. – nyomott egy puszit Dom homlokára. – Ezt még megbánjátok mindketten. – nézett a fiúkra gonoszul mosolyogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Kellemes fogadtatás volt az biztos. Bár barátnőmnek le kellett mondani egy általa imádott ruháról, de én jót szórakoztam a fiúkon. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Kicsim, menj fel a szobánkba. Hoztunk neked valamit. – ültem le fiam mellé és egy puszit nyomtam a feje búbjára. Aki szélesen mosolyogva futni kezdett az emelet felé. – Ez nem volt szép tőletek. róttam meg Emmettet aki átkarolva engem ült le mellém.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tudom. – mosolygott szélesen vigyorogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Meg sem bántad? – kérdeztem vissza.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Egy picit igen, de jó muri volt. – kuncogott halkan, hogy Alice meg se hallja.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Hát lehet, hogy neked az volt, de mit kapok én?! – tette fel a költői kérdést Jasper. – Te lehet, megúszod egy könnyű kis tréfával, de én… - hagyta lógva a mondatot.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jaj, a legszörnyűbb az lenne, ha nem nyúlhatnál hozzá xy ideig, mondjuk párnapig. Azt meg csak kibírod. – rántotta meg a vállát Em.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ki beszél?! – nevettem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De most nem rólunk van szó. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Na, majd meglátjuk. – dőlt hátra Jasper a kanapén. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nap további része elég eseménytelenül telt. Dom az ajándékaival volt elfoglalva, míg Alice ugyanúgy viselkedett. Bájosan, kedvesen és semmi harag nem volt benne. De tudtam, hogy csak a megfelelő pillanatra vár. Mikor nem is számítanak rá. Ez az én Alicem! <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nath, megint rosszul vagy? – kérdezte Alice aggódva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Miért? – kérdeztem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem tudom,de nagyon kipirultál és a homlokod tele van izzadságcseppekkel. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát elég meleg van idebent, de nem szörnyű. Igazából már megszoktam. – mondtam. Tényleg észre sem vettem, hogy megint felment a lázam. Most, hogy így megemlítette, már kezdem érezni, de eddig nem. Kellett nekem elszólnom magam délután. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal">- Unatkozom. – szontyolodott el Alice körülbelül fél óra múlva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nézz Tv-t. – ajánlotta Em.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Az unalmas. Kő-papaír-olló? – csillantak fel a szemei.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Már megint? – kérdezte szerelmem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Akkor barkóba?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ennyi erővel már mond meg ki fog nyerni. – húzta el a száját az én mackóm.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát ééén. – kacagott csilingelve. – Hát nem nagyszerű? – mosolygott édesen. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Csodás. – morgott Em.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mikor jönnek majd vissza Edwardék? – kérdeztem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát kb 2 hét múlva érkeznek. – szólt közbe Jasper.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De jó nekik. – mosolyogtam vágyakozva. Én is szívesen süttetném a hasam bárhol. Legszívesebben valami meleg, napsütötte tengerparton. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Majd te is sorra kerülsz. – vigyorgott Alice.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Már alig várom. – kacsintottam rá. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal">Ez után szóltam Dominicnak, hogy ideje lenne vacsizni. Csillogó szemekkel vetette magát rá az egyik szendvicsre, amit készítettem. Én is ettem pár falatot. Nem nagyon ment le a torkomon, nem kívántam semmit, pedig éhes voltam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mialatt én mosogattam Alice elvitte Dom-ot a szobájába, amit nem rég alakítottak ki neki. Valószínűleg az a lakás, el lesz adva, amit én vettem. Dom is jobban szeret itt lenni, meg hát biztonságosabb is.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Már javában éjszaka volt, mikor Esme betoppant. Mosolyogva üdvözöltem, de csak egy percre bújtam ki Em karjai közül, mert hiába vettem be már két gyógyszert, nem segített, nem vitte le a lázam. Bár így sem volt tökéletes. Alig éreztem Emmettet. Valójában, szerinte én melegítettem fel őt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A víz rohamosan fogyott. Nem győztem szaladgálni a konyhába majd vissza. Végül arra a döntésre jutottam, hogy veszek egy hideg zuhanyt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Elmegyek zuhanyozni, mert ez így már nagyon nem tetszik nekem. – közöltem Emmettel. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Kincsem, ne hívjam fel Carlisle-t? – kérdezte Esme aggódva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem kell Esme, köszönöm. – mosolyogtam rá, majd elindultam. Aranyos, hogy aggódik, de szerintem nem annyira súlyos ez a nyavalya.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Felfelé a lépcsőn éreztem, hogy kezd fájni a fejem, de piszkosul. Mikor felértem, éreztem, hogy ez nem fog menni egyedül. A folyosó úgy pörgött mintha valami hullámvasúton lettem volna. A falnak nekitámaszkodva álltam meg, és gondoltam, ha pihenek egy kicsit vagy valami, elmúlik. Csak hogy tévedtem.</div><div class="MsoNormal">A következő percben, kezdett minden homályosulni. A lábaim megremegtek és összeestem a hideg parkettán. Zihálva vettem a levegőt, ami elég nehezen áramlott a tüdőmbe. Aztán már csak annyit éreztem, hogy a szemeim lecsukódnak, mintha ólom lenne rájuk helyezve én pedig beleestem valami számomra egészen megnyugtató sötét zugba…</div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-3566649509581302832011-12-07T16:03:00.000+01:002011-12-07T16:03:46.832+01:00Tiszti versenye<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFwtQD-LmkmQ-qr_RPPhcjxQP2Ra2j_YaRaUU0vzAXV7qO2FFYJ50eQaUy5cInOs2Ium6krFD29tPzb3WnCEWkXX75OLVxa28eOmX1bIG5ME6wfEWgFbPli1HCnwcUW6BP6uw7lq33Om0/s1600/jessoklev%25C3%25A9l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFwtQD-LmkmQ-qr_RPPhcjxQP2Ra2j_YaRaUU0vzAXV7qO2FFYJ50eQaUy5cInOs2Ium6krFD29tPzb3WnCEWkXX75OLVxa28eOmX1bIG5ME6wfEWgFbPli1HCnwcUW6BP6uw7lq33Om0/s320/jessoklev%25C3%25A9l.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
Sziasztok:)<br />
<br />
Hát vége lett Tiszti egyik versenyének, amin én is részt vettem és tovább jutottam, majd mint látható harmadik helyezést értem el egy novellával.<br />
Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok neki. Ez volt a második novellám amit valaha is írtam.<br />
Az elsőt azt már olvashattátok, és most ezt is elolvashatjátok, ha írtok nekem egy mailt :) (Az email cam: k.jessi96@gmail.com)<br />
<br />
Még egyszer köszönöm Tisztinek:)<br />
Puszi♥*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-8536647270893351482011-11-29T17:04:00.002+01:002011-11-29T19:26:00.546+01:0025.fejezet + design télre :)<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">Sziasztok drágáim!</div><div class="MsoNormal">Itt lenne a fejezet és egy kis meglepetés! Hát igen, észrevehettétek, hogy új lett a blog dizije. Igazából nem ilyenre szerettem volna, de úgy gondolom ez is megteszi :) </div><div class="MsoNormal">A lényeg, hogy kész a fejezet és ehhez jó olvasást kívánok ;) </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">By: Jess</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">U.I.: A zene, hát az azért került be, mert egyik kedvenc a sok zene közül ami a BD-ben hallható, és mert erre írtam a fejezetet, vagyis csak a sima, esküvői zenére, de csak ezt találtam , így gondoltam hozzáteszem a fejezethez :$ :) ♥</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/E20WNhsDXwE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe><br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Arra ébredtem, hogy a gyomron éles görcsbe rándul. A következő pillanatban már a fürdőbe voltam és a mai betermelt kaját, ami Esme főzőtudományának köszönhetően csodás volt, mind a Wc-ben landol, nem gusztusos állapotban. Remegő kezekkel nyomtam a gombot és leültem a hideg,fehér csempére. A homlokomat a falnak támasztottam. Jól esett ez a kis hideg. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Kicsim jól vagy? – érintett meg két kar.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Aha. – nyögtem elfulló hangon. Eléggé szédültem és a fejem lüktetett. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi a baj? </div><div class="MsoNormal"> <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Nem tudom, szerintem benyeltem valami vírust. – nem elég hogy tüdőgyulladásom van még ezt a nyavalyát is el kellett kapnom.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hozzak valamit? – kérdezte aggódva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem kell, jobban leszek, mindjárt. – tápászkodtam fel a földről és elsétáltam a mosdóig. Kiöblítettem a szám, hogy eltűnjön a kesernyés íz, majd locsoltam egy kis hűsítő vizet magamra. Iszonyat melegem volt, pedig csak egy póló és egy short volt rajtam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Időközben Em eltűnt, majd mikor én már az ágyamba feküdtem, meg is jelent. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ezt vedd be! Carlisle azt mondta jobb lesz egy kicsivel. – adta a kezembe a kis fehér gyógyszert és egy pohár vizet. A vízért még hálás is voltam, de a gyógyszer… Na de mindegy fintorogva lenyeltem és már csak a hatására vártam..<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Köszönöm. – adtam egy csókot a szájára, amit egy mosollyal jutalmazott. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem takaróztam be mert így is majd meg sültem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ezt levennéd? – kérdeztem Em-től és rámutattam a fekete pólóra, amit viselt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Cica, szerintem most nem lenne alkalmas. Itt van Dom is meg te sem érzed magad túl jól. – suttogott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jaj, ne gondolj már folyton arra. – böktem oldalba vigyorogva. Levette a pólóját és az ágy végébe dobta én pedig rámásztam és fejemet ráhajtva a mellkasára próbáltam meg elaludni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem mondod, hogy ennyire meleged van? – kérdezte meglepődve. Karjai körém voltak kulcsolva én pedig kezdtem egy kicsit lehűlni. Így már sokkal jobb volt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- El sem hinnéd mennyire. – nevettem. A gyógyszer már elérte célját és csökkentette a hányingert, amit éreztem. Amint jobban éreztem magam, rögtön álomba szenderültem és hiába volt jéghideg és kőkemény a párnám szinte jobbat aludtam, mint mikor csak simán mellette alszom. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice ne csináld már. – suttogott Em.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De naaa. – hallottam meg barátnőm hangját.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem várhatna? Tudod, hogy rosszul érezte magát az éjjel. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jól van na. – szomorodott el.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugi van. Ébren vagyok. – nyöszörögtem még mindig csukott szemekkel. – Mi nem várhat? – lestem ki pilláim alól és egy hatalmasat ásítva másztam le Em-ről. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát igazából nem is annyira fontos. – fordított hátat Alice és már hagyta is volna el a szobát.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hééé. Mondhatod, már fenn vagyok. – ültem fel.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát igazból, az esküvőről lenne szó. – nyögte ki majd szélesen elvigyorodott. Szinte éreztem. Nyöszörögve dőltem vissza a hófehér párnák közé majd a fejemre takarót húztam. Em és Alice csak kuncogott, míg azt kívántam bárcsak ne keltem volna fel. Nem mintha nem várnám, csak hát ez a folytonos pörgés Alice részéről…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Rendben ki vele! – dugtam ki a fejem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- A ruha. – felelte.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi van vele? – kérdeztem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát az a helyzet, hogy amit én kinéztem neked, tudod az a nagy, habos-babos. Eladták és hát…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice létezik másik mennyasszonyi ruha azon kívül és amúgy is, az nagyon csicsás volt..<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Még hogy csicsás? Az maga volt a tökély. –sipította. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Na jó szerintem ebből én kimaradok. – indult el Em vigyorogva Dom felé, aki eddig csendben figyelte az eseményeket. – Gyere öcsi, ez nem ránk tartozik. – kapta fel és már itt sem voltak. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice, ne vidd ennyire túlzásba. Ne túlozd el. – kértem. - Amúgy is, nekem farmer és póló is megfelel.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem fogom, ígérem, hogy tökéletes esküvőt csinálok neked, de az a ruha.. Ja, persze farmer és póló, még csak eszedbe se jusson. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Keresünk egy annál szebbet egy egész napos shoppingolással megspékelve. – ajánlottam.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Tudtam, hogy a vesztembe rohanok, de majd valahogy átvészelem. Talán a cipők közt megbújhatok. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Imádlak. – ugrott a nyakamba. – Jesszus, te forró vagy. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tudom, szerintem mért volt Em félmeztelenül? – húztam el a szám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hááát… - vigyorgott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice! – szóltam rá.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jól van na, de ez akkor sem normális. – vette komolyra a dolgot.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igazából csak egy fránya vírus. Tudod lázzal, meg hányingerrel. – világosítottam fel és felpattantam a helyemről. Talán kicsit gyorsan is mert a következő pillanatban vissza is huppantam rá. – És szédüléssel. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem hiszem, hogy csak egy sima vírus lenne Nath. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugi már, egy hét, és volt betegség nincs betegség. – mosolyogtam, bár belül tényleg éreztem, hogy nem lesz elég az az egy hét. Most már lassabban indultam el a szekrényig. Kiválasztottam a mai napra egy farmert, persze rövidet és egy pánt nélküli sötétbarna felsőt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egy gyors fogmosás után felkaptam magamra a ruhát, majd felkötöttem a hajam és indultam is a többiekhez. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jó reggelt! – köszöntem mikor leértem a nappaliba. Bella és Ed a kanapén ült és fiamat szórakoztatták. Jasper és Em pedig a Tv előtt gubbasztottak. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szia Nath! – köszönt Bella mosolyogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Esme és Carlisle? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Esme az árvaházban van és vásárolni ment. Carlisle pedig kórházban. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Értem. – bólintottam. Alice csatlakozott a fiúkhoz, de mindig elszúrta a poént és elmondta mi fog történni. Mindig ezt csinálja velük, de csak azért mert utálja ha Jasper nem vele foglalkozik hanem a Tv-t részesíti előnyben. – Kicsim éhes vagy? – fordultam fiam felé.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem, én már ettem. – pillantott fel rám.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Oké. – indultam el mosolyogva a konyha felé. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudtam mit egyek, egyáltalán egyek e. Mindenesetre összedobtam egy sonkás szendvicset és majszolni kezdtem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszont egynél nem álltam meg. Csináltam még egyet, majd még egyet mikor már eldöntöttem, hogy ennyi elég lesz reggelire. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Miután elmosogattam visszabattyogtam a többiekhez, de Edward és Bella már nem volt ott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Lehuppantam a többiek mellé, akik kénytelenek voltak Spongebobot nézni, mivel fiam megkövetelte. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A nap elég gyorsan telt és nagy részben nem csináltunk semmit. Én is jobban éreztem magam, viszont még mindig melegem volt. Bár már nem annyira, mint éjjel, de azért nem mondom, hogy fázok.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Beszélned kéne Carlisle-al. – ajánlotta Em mikor már felértünk a szobánkba. Dom ma nem alszik itt, mivel nem volt hajlandó. Most Jasper vette át ismét a megtisztelő címet, hogy Dom imádja és vele akart lenni az éjjel. Persze neki ez ellen semmi kifogás nem volt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nincs semmi bajom, tényleg. – ültem le az ágyra és a hajam kezdtem el bontogatni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ez akkor sem normális. – makacskodott. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett! Kérlek, tudom, hogy jól vagyok. Voltam már ilyen beteg. – csak akkor nem volt állandóan lázam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nekem akkor sem tetszik. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hidd el én sem érzem magam jól. – álltam fel és átkaroltam a nyakát. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Túlreagálom igaz? – kérdezte fintorogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát egy kicsit. – mosolyogtam. – De elnézem. – biztosítottam, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze. Elkezdtünk araszolni az ágy felé. Azt hittem messzebb van az ágy, de nem, így egy nagyot sikkantva estem bele magam után rántva Emmettet. Kuncogni kezdtem, majd ismét magamhoz húztam és ott folytattuk ahol abbahagytuk az imént. Ha lehet most még jobban forrt a testem és ez már tényleg nem volt normális. Talán tényleg beszélnem kellene Carlisle-al. De most nem akartam ezzel foglalkozni. Most mindent ki akartam zárni a fejemből és csak Em-re koncentrálni, ami nem volt nehéz ilyen helyzetben.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><o:p> __________________________________</o:p></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"> <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Este jól aludtam, nem volt semmi hányinger vagy más zavaró tényező. Sőt reggel örömmel vettem észre, hogy már nincs olyan melegem. Talán ez annak köszönhető, hogy csak egy paplant volt felettem, na meg Em teste is hűt. Szerencsére.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szia. – suttogtam mikor megláttam Em mosolygós arcát.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szia, jól aludtál? – kérdezte.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Aha, sokkal jobban. Szerintem már a lázam is lement. – közöltem vele.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Na látod, csak tudok én valamit. – felelte büszkén.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jaj, ez csak véletlen egybeesés. – vetettem ellen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem, nem. Ez az én művem. – vigyorgott majd egy csókot nyomott a számra. Nem akartam már szócsatát vívni, hisz így is úgy is nekem lenne igazam. Na jó, nem leszek ennyire elfogult.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Na jó én most megyek és elkészülök, mert Alice és én ma shoppingolni megyünk. – lelkesedtem, persze megjátszva magam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Persze már. Engem mindig kihagytok a jóból. – nyafogott miközben felült az ágyon. Én közben elindultam a fürdőbe.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ha akarsz, jöhetsz. – ajánlottam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát most már csak azért sem megyek. – felelte durcásan én pedig nekikezdtem a fogmosásnak. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután végeztem elkezdtem kutakodni a ruháim között. Úgy gondoltam ma egy kicsit adok a külsőmre, így hosszas keresgélés után, megtaláltam a megfelelőt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jesszus, ezt 10 perc alatt? – jött ki Em a fürdőből napra készen. Hát igen, az mellett, hogy megtaláltam a tökéletes összeállítást mára, azt nem említettem, hogy mindent szétdobáltam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Rendet teszek, mellesleg pedig igen 10 perc alatt, de legalább megtaláltam a legjobbat. – magyaráztam vigyorogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Túl sokat vagy Alice-el. – húzta fel az egyik szemöldökét.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát, ha már más nem foglalkozik velem. – morgolódva, de persze a végén már mosolyognom kellett. Nem megy nekem ez a színjátszósdi. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Még hogy más nem… - nézett rám kikerekedett szemekkel. – Ezt meg sem hallottam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát akkor ott már bajok vannak. – kuncogtam majd választ nem várva becsuktam az orra előtt a fürdő ajtaját. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Miután felöltöztem megbizonyosodtam arról, hogy akár stylist is lehetnék. Na jó azért ehhez nem kellett nagy ördöngösség. Egy világoskék koptatott csőszárú nacit és egy bő,vajszínű blúzt megspékeltem egy barna övvel és egy virágos sállal. Bár ezt egy kicsit túlzásnak találtam, mert mi van, ha megint rám jön a forróság, de mivel kinn már ősz van, ezért úgy gondoltam, hogy ebből a szempontból egyáltalán nem az.<o:p></o:p></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji5TA1IgI3HwTrHeWDsZtO33MG6TL7aISGSLt1CbB8LFJpgVDBJmtVxmayRRLtXX6bg41Ml2dno3e8MVBCi6IUszm3zWl5IUW5Ote6mOSM4oczttDq1ipHCHlK8pR_muz6cHO9iUPKVJw/s1600/BQcDAAAAAwoDanBnAAAABC5vdXQKFjdsV2wtWmowM2hHb0tBNkpKNXFFS0EAAAACaWQKAWUAAAAEc2l6ZQ.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji5TA1IgI3HwTrHeWDsZtO33MG6TL7aISGSLt1CbB8LFJpgVDBJmtVxmayRRLtXX6bg41Ml2dno3e8MVBCi6IUszm3zWl5IUW5Ote6mOSM4oczttDq1ipHCHlK8pR_muz6cHO9iUPKVJw/s200/BQcDAAAAAwoDanBnAAAABC5vdXQKFjdsV2wtWmowM2hHb0tBNkpKNXFFS0EAAAACaWQKAWUAAAAEc2l6ZQ.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> A hajammal viszont nem tudtam mit kezdeni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Aztán végül, miután már vagy száz fajta viseletet kipróbáltam, úgy döntöttem, hogy ezen nem fog múlni, így az egyik oldalamon befontam és a mellkasomon hagytam pihenni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Nagyon elégedett voltam a végeredménnyel. És valahogy tényleg volt kedvem kimozdulni. Egyrészt már nagyon rég nem voltam emberek közt, mármint voltam emberek közt, de az is vagy vámpír volt, vagy vérfarkas szóval itt az ideje ezen változtatni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor visszamentem a szobámba találtam egy barna válltáskát. Beledobáltam a cuccaimat, ami egy telefonból, pénztárcából, na meg persze az elmaradhatatlan sminkcuccokból állt és persze az irataim.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Igazából nem nagyon ismertem magamra. Elvégre tegnap elég ramaty állapotban voltam, sőt azt nem is kifejezés most meg… Talán tényleg igaza van Emmettnek. Erre a gondolatra széles vigyor terült szét az arcomon, majd így sétáltam le a többiekhez.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Amin odaértem Em mellé ő elismerősen füttyentett egyet majd beleharapott a nyakamba. </div><div class="MsoNormal">Ez elég ironikus. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Na de fiatalok. - hallottam meg Jasper hangját. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Csini. – kacsintott Alice mosolyogva. – Mehetünk? – kérdezte izgatottan.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Felőlem. – válaszoltam, majd egy gyors csókot nyomtam Em szájára, búcsúzásképpen fiamtól pedig egy homlok puszival köszöntem el.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nekem is hoztok valamit? – kérdezte Dom vigyorogva.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mit szeretnél? – kérdeztem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hááát… - kezdett el töprengeni, ebből nem fog jó kisülni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Meglepetés lesz oké? – ajánlottam fel neki, majd amint ő bólintott már indultunk is. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Aztán nem bepasizni. – szólt Em utánunk.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Soha. – kacsintottam mosolyogva, majd kiléptünk az ajtón miután Alice is elköszönt Jasper-től.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Bella és Edward merre van? – kérdeztem Alice-től már az autóban ülve. Mivel nem láttam őket, vagy csak figyelmetlen vagyok. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tudod, ma van a szülinapja Bellának és hát „szülinapi bulit” tartanak. – nézett rám jelentőségteljesen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ohh. – nevettem. – Értem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Na, hova menjünk? – kérdezte csillogó szemekkel.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> - Rád bízom. – engedtem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát, te tudod. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Félnem kellene vagy mi? – nevettem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Dehogy csak pár boltba nézünk be. – mosolygott bíztatóan. Sejtem mennyi lehet az a pár bolt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hát oké. Minden erőm összegyűjtöttem és felkészültem az előttünk álló órákra. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-25870227113640998502011-11-24T19:01:00.000+01:002011-11-24T19:01:12.837+01:0024.fejezet<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #93c47d;">Hát sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a frisst, de nagyon sok minden történt az elmúlt időben és alig volt időm írni, de nagy nehezen sikerült valamit összehozni : )</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #93c47d;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #93c47d;">Remélem tetszeni fog majd :) </span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #93c47d;">Puszi : Jess ♥</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">-Gyűlöllek érted, gyűlöllek!! Hogy lehetsz ennyire érzéketlen. Tudom, hogy utálsz, de mit ártott neked Dom? – pattantam ki a kocsiból és egyenesen az előttem álló Jacob felé tartottam. – Tudom azt is, hogy nem lelkesedsz az iránt, hogy átlépjék a határt, de egyszer, egyetlenegyszer megtehetnéd azt, hogy engedsz nekik. Figyelsz te rám egyáltalán?? – kiabáltam feldúltam rá, mert úgy tűnt, hogy nem igen veszi a lapot. A szeme üvegesen bámult és mozdulatlanná dermedt. – Figyelj. Tudom, hogy nem szívesen látsz itt, sőt, az nem kifejezés, de kérlek, tedd félre most ezeket az érzéseidet és beszéljük meg normálisan. Azt mondtátok, hogy mindent megtesztek, de félek, hogy az nem elég. Kérlek, engedd meg, hogy átléphessék a határt és arra az időre, míg megtaláljuk Domot tedd semmissé azt a fránya törvényt. – beszéltem egy kicsit nyugodtabb hangszínen, de még most sem reagált. – Jake az istenért. – dobbantottam a lábammal egyet, mint egy ötéves kisgyerek. Úgy tűnt ez hatásos volt, mert Jake tekintete lecsúszott a hasamra majd ismét rám nézett.</div><div class="MsoNormal">- Sajnálom én… - rázta meg a fejét, majd nagy levegőt vett és beszélni kezdett. – Rendben, átléphetitek a határt, de csak addig, míg vissza nem szerzitek a porontyot. – mondta és hátat fordítva nekem kábán elindult. Olyan volt, mintha nem is itt lenne, hanem egy teljesen másik dimenzióban. </div><div class="MsoNormal">- Jacob! Állj meg! – siettem utána. – Mi ez a hirtelen változás? – na nem mintha nem azt akartam volna, de felettébb mód fura volt. </div><div class="MsoNormal">- Én, nem tudom… Ezt nem értem. – motyogott lehajtott fejjel.</div><div class="MsoNormal">- Mit Jake? – kérdeztem, de egy távoli hang, ami mellékesen egy farkasüvöltés volt „felébresztette” .</div><div class="MsoNormal">- Átléphetitek a határt, sok sikert. – mondta gyorsan és a következő pillanatban már egy rozsdabarna bundájú farka rohant az erdő felé. Én pedig csak álltam ott és néztem a távolodó alakot. Mi a fene van vele? Ekkora sokkot kapott, mert eljöttem vagy mi? Magyarázatokat keresve álltam ott bambán és csak az szakított ki a merengésemből, hogy egy hatalmasat villámlott, majd eleredt az eső. Bepattantam az utóba, majd sebesen elindultam visszafelé, hogy közöljem a jó hírt. </div><div class="MsoNormal">Az eső hangosan kopogott az ablaküvegen, és alig láttam rendesen az utat, de nagy nehezen végre elértem a házat. Csurom vizesen rontottam be a házba és próbáltam összeszedni magam. Amint beértem Em rögtön felkapott és megölelt.</div><div class="MsoNormal">- Nem is kell kiengesztelnem. – kuncogtam mire csak egy csókot kaptam. Miután letett beszélni kezdtem.</div><div class="MsoNormal">- Nicol, remélem nem hazudtál azzal kapcsolatban, hogy tudod, hol a fiam, szóval itt az idő, hogy bebizonyítsd. </div><div class="MsoNormal">- Mi? – kérdezte Jasper kikerekedett szemekkel.</div><div class="MsoNormal">- Addig, míg biztonságba nem tudjuk Domot, a szerződés fel van bontva, tehát mehetünk.</div><div class="MsoNormal">- Mi az, hogy mehetünk? Felejtsd el azt, hogy te is velünk tartasz. – szólt Em.</div><div class="MsoNormal">- Nem fogok itt ülni és tétlenül várni. – ellenkeztem.</div><div class="MsoNormal">- Nath, igaza van Emnek. Jobb ha itt maradsz. – mondta Edward.</div><div class="MsoNormal">- Nem. Ez nem igazságos. – fakadtam ki.</div><div class="MsoNormal">- Esme, itt marad veled. – nyomott egy csókot a számra Emmett és már itt sem voltak. Az előttem álló 7 emberből, most már csak Esme maradt. </div><div class="MsoNormal">- Nyugodj meg kincsem. – karolt át mosolyogva. – Gyere, öltözz át, mielőtt megfáznál. – Indult el az emelet felé velem együtt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Jacob szemszöge </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem értem, hogy mi történt?! Össze vagyok zavarodva. Most én.. nem… az nem lehet. Nath nem lehet a bevésődésem, de akkor most… Úristen ez agyrém. Mikor megláttam akkor azt éreztem, hogy nem lehet semmi baja és egy karcolás sem eshet rajta mert abba én belepusztulok. </div><div class="MsoNormal">Viszont az is lehet, hogy csak azért éreztem így, mert már rég láttam. De nem ez ennél erősebb volt.</div><div class="MsoNormal"><i>Jake, mi van veled? – </i>hallottam meg Paul hangját a fejemben és azonnal kikapcsoltam a gondolataimat.</div><div class="MsoNormal"><i>Öhm.. Semmi. Mondd meg a többieknek, hogy a szerződés felbontva. A Cullenék átléphetik a határt annyi időre, míg meg nem találják a kisfiút. Rendben?<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i>- Ezt nem mondod komolyan?! Jake mit a fenét művelsz? Meg vagy zavarodva. </i>- <i> </i>kiabált Paul kétségbeesetten. </div><div class="MsoNormal">- <i>Tudom, hogy megvagyok. <o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i>- Nem tudod, mit csinálsz. Mi van, ha valami rosszul sül el ?<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i>- Ne parázz már, inkább indulj!<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i>- Meg fogod bánni. – </i>sziszegte.<i><o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i>- Azzal te ne törődj. –</i> feleltem és ő pedig már itt sem volt. Nem nagyon tudott foglalkoztatni most az, hogy ennyi időre lefagyasztottuk a szerződést. Még mindig az járt a fejemben, hogy akkor most mi van Nath és én köztem. Mármint én nem érzek iránta semmit. Régebben is úgy tekintettem rá mint a húgomra. Viszont akkor mért érem ezt most ? </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Emmett szemszöge</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ez lenne az. suttogta Nicol. – Itt vannak, érzem őket, de… </div><div class="MsoNormal">- De?</div><div class="MsoNormal">- De többen vannak. </div><div class="MsoNormal">- Azt én is észrevettem. Méghozzá öten. – szólalt meg Alice. </div><div class="MsoNormal">- Elbírunk velük. – vigyorodtam el és már indultam volna.</div><div class="MsoNormal">- Emmett várj. – szólt Bella.</div><div class="MsoNormal">- Mi az?</div><div class="MsoNormal">- Terv?</div><div class="MsoNormal">- Minek terv? – kérdeztem vissza. – Na jó akkor legyen az, hogy Edward, Jasper, Carlisle és én harcolunk.</div><div class="MsoNormal">- És mi? – kérdezte Alice kikerekedett szemekkel és talán egy kicsit sértődötten.</div><div class="MsoNormal">- Olyan pici vagy. </div><div class="MsoNormal">- De nem vagyok gyenge. Bella megy Domért addig mi eltereljük a figyelmüket. – felelte, majd mindenki bólintott egyet és végre valahára elindulhattunk.</div><div class="MsoNormal">Amilyen nagynak képzelik magukat elég könnyen megleptük őket. A házban két férfi és egy nő tartózkodott. Aliceből ki sem néztem volna, de a pasikkal végzett pár perc alatt. Edward a nőt ölte meg. De ez csak három. Még kettőnek kell lennie. </div><div class="MsoNormal">Jasper elment körbenézni a ház körül. Hatalmas volt a ház, így nem volt olyan egyszerű megtalálni őket. Hallottam valami kiabálás félét, de elég tompán. Amint elindultam volna a hangok felé valaki megállított.</div><div class="MsoNormal">- Em, menjünk. Meg van Dom. – szólt Edward.</div><div class="MsoNormal">- De az az Eve, még nincs. Menjetek haza én is megyek majd utánatok. – küldtem el. Nagy nehezen elindultak, de Jasper itt maradt. </div><div class="MsoNormal">A hangok egyre tisztábbak lettek, de előttem csak egy fal volt. Mi a fene? Végigtapogattam a falat , de semmit sem találtam raja. De biztos, hogy mögüle jön. Nem volt türelmem hozzá és nekifutva áttörtem a kemény akadályt és megláttam a mögötte lévő Nicolt. Eléggé morbid állapotban. </div><div class="MsoNormal">A fal darabkái mindenhol megtalálhatók voltak, és ha ember lettem volna látni sem láttam volna a portól. </div><div class="MsoNormal">Hirtelen a földön találtam magam és az egyik kezem valaki erősen a hátam mögött tartotta. </div><div class="MsoNormal">Morogva szabadultam ki és a falhoz vágtam a kis nyurga gyereket. Ez ? Nehogy már ez verjen el.</div><div class="MsoNormal">Az ellenfelem vicsorogva tápászkodott fel a poros földről majd vigyorogva nekiiramodott és hangos csattanással csapódott nekem.</div><div class="MsoNormal">- Ryan. – nyöszörögte Nicol, aki nem mondom, hogy jó állapotban volt. A következő pillanatban viszont ő, az a Ryan vagy ki került alulra. Egyik kezem az állánál másik pedig a fejénél állapodott meg. </div><div class="MsoNormal">Nem húztam az időt a következő másodpercben egy halk kis roppanást lehetett hallani. A pasas holtan rogyott a padlóra. Nicol hisztérikus zokogásba kezdett és odamászott a holttesthez. Hát ezt nem értem?</div><div class="MsoNormal">- Emmett, hozd. – szólalt meg mögöttem Jasper. </div><div class="MsoNormal">- Nem viszed innen sehova. – sziszegte Nicol.</div><div class="MsoNormal">- Nicol, de hiszen... – szólt ismét Jasper.</div><div class="MsoNormal">- Ő volt a mindenem és…- hagyta abba. – Hol van Eve? – kérdezte felpillantva.</div><div class="MsoNormal">- Vele végeztünk, vagyis szerintünk ő volt az. Minden jel arra mutatott. </div><div class="MsoNormal">- Rendben. – hajtotta le a fejét. Én persze nem értettem semmit. Mármint tudtam, hogy a barátai voltak, de ezek szerint a pasi nem csak a barátja volt.</div><div class="MsoNormal">- Nicol én sajnálom, de nem tehettem mást. – szólaltam meg.</div><div class="MsoNormal">- Semmi gond. – állt fel és megölelt mindkettőnket. – Azt hiszem, elmegyek. Szükségem an egy kis magányra. Köszönök nektek mindent és üdvözlöm a picit is és persze mindenkit. – mosolygott és már itt sem volt.</div><div class="MsoNormal">A füst kinn hatalmas volt és eléggé deja vu érzésem támadt. Emlékeztetett arra amikor Bella életéért kellett harcolnunk Victoriával szemben. Hát a vörös eléggé bekeményített, de aztán hoppon maradt.</div><div class="MsoNormal">- Ideje indulnunk. – mondta Jasper és én csak egyet bólintottam majd elindultunk hazafelé a sűrű erdőn keresztül.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nathali szemszöge</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mikor jönnek már? – kérdeztem nyakig betakarózva, mert a hideg rázott. Esme pedig egy csésze forró teával közelített, amit szívesen elfogadtam. – Köszönöm. – mosolyogtam és belekortyoltam.</div><div class="MsoNormal">- Nem tudom Nathalie. De remélem, hamar itt lesznek. – ülte le az ágy szélére. – Várj csak. – indult le a lépcsőn én pedig utána. Amint beért Alice visszafojtott lélegzettel vártam és vártam. </div><div class="MsoNormal">Alice után jött Bella és nekem pedig egy hatalmas kő pottyant le a szívemről. Amint Dom meglátott kapálózni kezdett és sikítozni. Bella lerakta a földre és szélsebesen szaladt felém. Szipogva zártam a karjaimba az én pici kincsem. </div><div class="MsoNormal">- Hiányoztál picim. – mondtam pár örömkönny között.</div><div class="MsoNormal">- Nekem is te anya. Sajnálom, hogy eltűntem. – motyogott a hajamba én pedig amennyire csak tudtam magamhoz szorítottam és soha többet nem akartam elengedni. De egy valami hiányzott.</div><div class="MsoNormal">- Hol van Emmett? – kérdeztem félve. – És Jasper?</div><div class="MsoNormal">- Nyugodj meg Nath. Jól vannak. – szólt Alice. – Mindjárt ideérnek. – mosolygott.</div><div class="MsoNormal">- Oké. – bólintottam. </div><div class="MsoNormal">- Dominic éhes vagy? – kérdezte Esme és a fiam felé nyújtotta a kezét, aki mosolyogva bújt hozzá és egy „igen” után a konyhába mentek. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Türelmetlenül vártam mikor kinyilt az ajtó én pedig úgy pattantam fel mint akit a darázs csípett volna meg. Szorosan hozzábújtam Em ölelésébe és egy csókot leheltem ajkaira.</div><div class="MsoNormal">- Azt hittem valami bajod esett. </div><div class="MsoNormal">- Nekem? Ez még viccnek is rossz. – vigyorgott. Bár a külseje nem erről tanúskodott. A sötétkék poló összevissza volt szakadva és tiszta por volt. </div><div class="MsoNormal">- Irány a zuhany. – tereltem az emelet felé.</div><div class="MsoNormal">- Ne legyél már ilyen mohó. – kuncogott.</div><div class="MsoNormal">- Egyedül Emmett, egyedül. – nevettem. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Jasper elmesélt mindent. Hogy hányan voltak és az ehhez hasonló dolgokat. Eléggé rossz volt végighallgatni, de kíváncsi voltam. Na és ott a másik. Nicol elment és még csak meg sem köszönhettem neki. Viszont ha egyszer segítségre lesz szüksége, ha ne talán előkerül majd akkor rám számíthat.</div><div class="MsoNormal">Carlisle megvizsgálta a fiam és szerencsére nem esett semmi baja. Mindene normális, persze ami nála normális lehet.</div><div class="MsoNormal">Este mikor már alváshoz készülődtünk, vagyis mi, átvitettem a fiúkkal Dom ágyát. Képtelen lennék magára hagyni még most. Persze később már ugyanúgy saját szobája lesz, de most még nem akarom, hogy egyedül legyen. Jobb ez így. </div><div class="MsoNormal">És persze ma este nem mentünk haza, hanem ott maradtunk a többiekkel. Emmett régi szobáját kaptuk meg. Dominic hamar elaludt, de én is kezdtem már álmosodni. Egy gyors zuhanyzás után bebújtam Emmett mellé, akinek vagy százszor elmotyogtam, hogy mennyire hálás vagyok neki, és hogy imádom, majd így a karjai közt ért el az álom. </div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-56956592523636212192011-11-19T13:06:00.000+01:002011-11-19T13:06:44.784+01:00Élménybeszámoló!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXYq5zUE_BT668ksipHYHtfQjCShIqUY-GsRnqwymBpvas1hEQvrzg3qPifWFZfqwp14UvXcOoLgw-4YRwsVpdJkXcWqxPiZMfa0gPZdaSPpcjNG6tC90Kc6GBG19zVIbyWK6AD7gycKI/s1600/51ea587f281x211.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXYq5zUE_BT668ksipHYHtfQjCShIqUY-GsRnqwymBpvas1hEQvrzg3qPifWFZfqwp14UvXcOoLgw-4YRwsVpdJkXcWqxPiZMfa0gPZdaSPpcjNG6tC90Kc6GBG19zVIbyWK6AD7gycKI/s400/51ea587f281x211.jpg" width="400" /></a></div><br />
<div style="text-align: center;"> ♥♥ <a href="http://www.youtube.com/watch?v=rtOvBOTyX00">Cristina Perri - A Thousand Years</a> ♥♥</div><br />
<div style="text-align: center;">Sziasztok drágáim! ♥</div><br />
Elképesztő, fantasztikus, gyönyörű, izgalmas,romantikus és még sorolhatnám a jobbnál jobb jelzőket a Breaking Dawn- Hajnalhasadás című filmre.<br />
Számomra ez volt a legjobb rész az össze közül. Már az eleje tetszett, hisz Jacob és persze az a fránya póló is lekerül :$ :D Volt olyan rész ami igazán vicces volt. Ott van például az esküvő. Gyönyörű volt és romantikus és pár rész megnevetettet. Például Charlie és Renée, na meg Emmett.<br />
A nászút szép volt és Bella próbálkozása a fekete rucival hát szegény lányt elutasították,de a végén célba ér.. :D<br />
A film eleje boldog volt és tényleg azt lehet mondani, hogy minden sínen van, de aztán jön Bella kis "rugdosója" :) Itt kezdődnek a bonyodalmak.<br />
Tényleg elég izgalmasra sikeredett. Bella bátorsága tényleg irigylésre méltó. Edward sem áll mellette és ez nem valami jó, de aztán..mikor Edward meghallotta a pici gondolatait. Olyan aranyosak volta ketten. Az volt a legaranyosabb rész.<br />
És ahogy Jacob szembeszáll a falkával...<br />
Eseménydús film az biztos. Miközben néztem, mindig azt hittem mikor elsötétült a vászon, hogy vége, de szeretnek engem ott fönn szóval nem hagytak szenvedni és természetesen nem lehetett vége a filmnek.<br />
Következett a kicsi születése. Na az tényleg morbid volt és talán egy kicsit át is ment a film thrillerbe, na de nem nagyon,de azért elég véres volt.<br />
De a végén megszületett Renesmee. Viszot Bella...<br />
Jacob feladott minden reményt és elkönyvelte azt hogy vége, ennyi volt. De Edward küzdött és hitt.<br />
Miközben ő átváltoztatta Bellát és reménykedett abban, hogy sikerült és nem volt késő, addig Jacob fejében megszületett az a terv, hogy megöli a bébit.<br />
És itt jött a másik legkedvesebb rész. A bevésődés. A kicsi Renesmee nagyon aranyos baba és ilyen cukorfalat kit nem csavar a kis keze közé?!<br />
<br />
Eközben a farkasok megtámadták őket. Küzdöttek egymás ellen, de aztán közbe lépett a legfőbb törvény. Farkas bevésődését nem bánthatják.<br />
<br />
Bella nagyon ramaty állapotban volt, de Edward sikerrel járt. Bella kezdte visszanyerni erejét és mindene kezdett "normális" alakot felvenni. Gyönyörű lett ahhoz képest amilyen volt. És kinyitja a szemét és..... VÉGE<br />
<br />
Persze hogy mindig a legizgalmasabb résznél. De nem baj kevesebb mint egy év és jön a következő rész, és sajnos az utolsó, ami szomorúsággal tölt el. DE talán a mi kedvenc írónőnk alkot valami meséset és nem hagyja itt abba. De ez a jövő kérdése.<br />
<br />
Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet és vessen magára aki nem nézi meg, mert ezt hiba lenne kihagyni.<br />
<br />
Még mindig hatása alatt vagyok és szerintem egy darabig még leszek is.<br />
<br />
Színészeink és producerünk ismét nagyot alkotott és talán a legnagyobbat az eddigiek közül...<br />
<br />
Szóval aki kedvet kapott nézze meg és garantálom, hogy nem bánja meg :)<br />
<br />
<br />
* és ami a frisst illeti nagy erőkkel dolgozom rajta ;)<br />
Puszi Jess ♥*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-23601323173890005342011-11-09T14:13:00.000+01:002011-11-09T14:13:15.328+01:0024. fejezet (részlet)<div class="MsoNormal">Nem értem, hogy mi történt?! Össze vagyok zavarodva. Most én.. nem… az nem lehet. Nath nem lehet a.. nem… de akkor most… Úristen ez agyrém. Mikor megláttam akkor azt éreztem, hogy ha valami baja vagy akár egy karcolás is esik rajta abba én belepusztulok. </div><div class="MsoNormal">Viszont az is lehet, hogy csak azért éreztem így, mert már rég láttam. De nem ez ennél erősebb volt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nyugi Jake. Csak simán hiányzott neked és örültél hogy újra láthatod. De kit is akarok becsapni ?! </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Érzem itt benn, hogy ez más. Valami vonzott felé és ha egy bomba robban volna mellettem azt sem vettem volna észre. De tudom, hogy nem Nath iránt érzem ezt, de akkor ki vagy mi ?!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>-Jake, mi van veled? – </i>hallottam meg Seth hangját a fejemben és azonnal kikapcsoltam a gondolataimat.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>-Öhm.. Semmi. Mondd meg a többieknek, hogy a szerződés felbontva. A Cullenék átléphetik a határt annyi időre, míg meg nem találják a kisfiút. Rendben?<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal"><i>- Ezt nem mondod komolyan?! Jake mit a fenét művelsz? Meg vagy zavarodva. </i>- <i> </i>kiabált Seth kétségbeesetten. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- <i>Igazad van, meg vagyok zavarodva, de bízok bennük. <o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal"><i>- Nem tudod, mit csinálsz. Mi van, ha valami rosszul sül el ?<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal"><i>- Ne parázz már, inkább indulj!<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal"><i><br />
</i></div><div class="MsoNormal"><i>.........</i></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-40499658152236023252011-11-07T15:34:00.000+01:002011-11-07T15:34:28.269+01:00DöntésKedves Olvasóim!!<br />
<br />
Meghoztam a döntést!!! *hatásszünet*<br />
<br />
Folytatom a blogolást, történet írását.<br />
Nem kaptam olyan sok véleményt, és bár emailbe érkeztek az érvelések mégis úgy döntöttem, írok tovább. :)<br />
Ezentúl, szeretném, ha pár sort írnátok, tényleg. Sokat számítana :)<br />
Most még nem hozom az egész fejezetet, egy ideig. Csak egy kis részletet, izgalom fokozónak. :D Az ok, amiért ez így van, az az, hogy továbbjutottam <a href="http://blogverseny.blogspot.com/">Tiszti</a> versenyén és meg kell írnom egy novellát. Mellesleg, köszönöm szépen a véleményeket :)<br />
<br />
Tehát legközelebb egy előzetessel jelentkezem :) Valószínű, hogy ez a nap, szerda lesz.<br />
<br />
Addig is Puszillak titeket :) ♥*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-73441586847621372362011-11-04T17:29:00.005+01:002011-11-05T14:26:17.481+01:00:( + életem első novellája<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Sziasztok!!</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Eljött az a pillanat (sajnos ) hogy ezt a bejegyzést meg kell írjam. Szóval, egyszer már írtam, hogy nem kapok komikat és azt érzem, hogy már nem is olvastok. Persze ott vannak a kivételek akik kattintanak egyet és olvasnak, ők kivételek és köszönöm nekik azt, hogy legalább ennyire hajlandóak. Na és persze van olyan is aki veszi a fáradságot és ír pár sort, őket nagyon is tisztelem és ők vegyék úgy mintha, most nem is lenne semmilyen bejegyzés.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Tehát, nem kapok semmi véleményt és ez elbizonytalanít. Olvastok még? Folytassam egyáltalán, vagy nem szükséges? Akarjátok, hogy felrakjam a következő fejezetet avagy ne??</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Ezek a kérdések kavarognak bennem és hát úgy gondoltam, hogy ideje lenne dönteni.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Sok időmet elveszi az írás és bármennyire is szeretem csinálni, így, hogy nincs semmi reakció, nem látom értelmét.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Szóval a következő alakult ki a fejecskémben. Akkor lesz a legközelebbi fejezet ha látom, hogy javulnak ezek a dolgok és kapom a hozzászólásokat, viszont ha nem, bármennyire is utálom, de az lesz, hogy véglegesen abbahagyom és nem írok tovább. Tehát véleményeket kérek arról, hogy folytassam vagy ne. Persze, ha látom, hogy javul a dolog és többség azt gondolja hogy igen, folytassam és ne zárjam be a blogot, akkor rögtön felteszem a fejezetet és végig viszem a történetet. Na és az is természetes, hogy azután is várok megjegyzéseket.Tudom lesznek akik ennek nem örülnek, de értsetek meg engem is. Szerintem érthető az én szemszögem is hisz, nem olyan nagy fáradság írni pár sort. Véleményem szerint.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Reménykedek benne, hogy megteszitek és megértetek.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Várom a fejleményeket, addig is puszil titeket : Jess ♥♥</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Addig is szeretnék veletek megosztani valamit :) </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Az első novellámat.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Nemrég fejeztem be. Úgy gondoltam, hogy egy versenyen fogom majd valamikor közzétenni, de mivel így alakultak a dolgok ezért most itt fogom ezt megtenni.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Remélem tetszeni fog. :)</span><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;"> <b> </b><span class="Apple-style-span" style="color: #632423; font-family: 'Lucida Handwriting'; line-height: 36px;">Elvarázsolt, megbabonázott, szerelmessé tett</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #632423; font-family: 'Lucida Handwriting'; line-height: 36px;"><br />
</span></div><div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="color: #632423; font-family: 'Lucida Handwriting'; font-size: 20pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div><div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="color: #632423; font-family: 'Freestyle Script'; font-size: 20pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div><br />
<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Rengetegszer voltam szerelmes, olykor csak a szerelem gondolatába, de azt, amit akkor éreztem, nem lehet a szerelem fogalmába besorolni hisz akkor lealacsonyítanám azt az érzést. Az érzést mikor azt érzed, hogy menten összeesel, a gyomrod liftezik és a pillangók iszonyat sebességgel verdesik a szárnyukat, hogy kiszabaduljanak. Mikor a levegő benn reked a tüdődbe és nyikkanni sem tudsz. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">A kezed nyirkossá válik és remeg. A tested felforr, és arra vágysz, hogy öntsenek le egy vödör vízzel, mert meggyulladsz. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Úgy érzed, hogy ezer éve ismered, közben még nem is beszéltetek és hiába próbálod levenni róla a szemed, akármennyire is próbálkozol, nem tudod, mert azt érzed, hogy egy kötél összeköt titeket, de az az egy annyira erős, hogy még egy porszem sem fér közétek és szabadulni képtelen vagy. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Velem ez történt. És az az érzés, amit akkor éreztem, még most is oly tiszta és annyira erős, hogy azt feledni, ha meghalok sem feledem. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Ismét egy esős nap köszöntött be magányos ám semennyire sem unalmas életembe. Magányos. Ha azt vesszük, annyira azért nem. Hisz mindenkinek szüksége van barátokra, és ebben én nem szenvedek hiányt. Sokan azt gondolják, ha magányos az ember, nem lehet boldog. Pedig lehet. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Ha nem veszi figyelembe a hiányosságokat, akkor felhőtlenül boldog lehet. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">A napjaim szinte ugyanúgy teltek. Suli, munka, tanulás, barátok. Semmi nem változott, úgymond monoton életet éltem, de hétvégére ezt a titulust is eldobtam magamtól, hisz mire jó a hétvége ?! Barátokkal szórakozni menni, bulikba járni, ismerkedni, beszélgetni, kisírni a legjobb barátnőd vállán magad és felkészülni a hétköznapokra.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Hétköznapjaim fénypontja a tánc volt. Hetente kétszer volt órám. Hivatalosan, de naponta bejártam gyakorolni, vagy csak kikapcsolódni. Ez jelentette az életem. Ha vidám voltam táncoltam, ha dühös voltam táncoltam, ha szomorú voltam táncoltam.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">A szüleim halála volt a fordulópont az életemben. Egy autóbalesetben haltak meg, mikor 14 éves voltam. Pont a legrosszabb időszakban. Mikor minden hülyeségeken felkapom a vizet és ostobaságokon vitatkozom. Az önbecsülésem nulla és még a pattanások is. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Nekem nem volt kamaszkorom, én nem lázadtam. 14 évesen felnőtt lettem. Felelősségekkel, döntésekkel. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Gondolataimból a telefon éles csörgése szakít ki. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Igen?- szólók bele.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Ön Lilyan Evenson?- kérdezte egy mély,női hang.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Igen, de nyugodtan hívjon Lily-nek. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Rendben Lily. Én Maria Tompson vagyok. Értesíteni szeretném, hogy az öccse, név szerint Daniel Evenson, ittas vezetés vádjával jelenleg a rendőrség egyik cellájában csücsül. - mondta és éreztem a hangjában a megvetést, engem pedig elöntött a düh.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Azonnal indulok.- mondtam és lecsapom a telefont. Indulatosan csaptam be magam után az ajtót és teljes sebességgel megindultam a rendőrség felé. Utálom. Csak a baj van vele. Nem igaz, hogy nem tud csak egy percre normális lenni. Anyáék halála óta ilyen. Ő dühös volt rájuk, amiért csak így elhagytak minket.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Daniel Evensont keresem. – mondtam a recepciós nőnek.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Mindjárt. – mondta unottan és kattogtatni kezdte az egeret.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- 102/A cella, ittas vezetés, óvadékért kiviheti. – tájékoztatott.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Mennyi?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- 500 dollár.- közölte.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Mi? Rendben. Tessék. - nyújtottam oda, vagy inkább dobtam oda a csekket.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Köszönöm hölgyem, arra tessék. - mosolygott és a kezével a folyosó vége felé mutatott. Gúnyosan visszamosolyogtam rá és gyors tempóban elindultam az öcsém cellája felé.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Mikor odaértem megláttam, hogy az egyik sarokba ül és idegesen dobol a lábával. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Szia. - mondtam, és ahogy meglátott a szeme felcsillant és a rácsokba kapaszkodva üdvözölt.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Ki viszel? – helyett követelőzött.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Már ki van fizetve az óvadék, de legszívesebb hagytalak volna benn.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Aranyos vagy nővérkém, de tudod mit? Az előbbi sértést elengedem a fülem mellett. - vigyorgott és abban a pillanatban megjelent egy alacsony, duci néger emberke a kulcsokkal. A sok fánk.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- A jogsidnak búcsút mondhatsz nagyfiú. Örülj, hogy valaki szeret és kihoz téged innen. - mondta miközben kinyitotta neki az ajtót.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Aha. –mondta Daniel és elindult a kijárat felé. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Az úton nem szóltunk egymáshoz, de legszívesebben leordítottam volna a fejét.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Amint beléptünk a házba rögtön felment a szobájába és bömböltetni kezdte a hifit.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Mély levegőket véve elindultam a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és kortyolni kezdtem. Nyugodj meg Lily, nyugi. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Hangos robajjal caplatott le a lépcsőn egyenesen a konyhába, hogy kirámolhassa a hűtőt.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Figyu, öhmm.. összehívtam a spanokat egy olyan „ örülünk, hogy kiszabadultál Daniel” bulira, szóval mi lenne, ha elmennél, mondjuk sétálni egy kicsit, egy éjszakára. – mondta mosolyogva és beleharapott a pizzába. Nekem pedig itt telt be a pohár.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Rendben. Elmegyek. Élvezd ki az utolsó napod a házamban, mert holnap reggel, nem érdekel, hogy a testvérem vagy, eltűnsz innen. A buli utáni rumlit eltakarítod, és mehetsz, ahova akarsz, de ide, te, többet nem teszed be a lábad. Menj a barátaidhoz, nem érdekel, úgy teszed tönkre magad, ahogy akarod, de mostantól, nem vagy a testvérem!- sziszegtem.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Mi van? Ez az én házam is. – kiabált kétségbeesetten az én arcomról pedig levakarhatatlan lett a vigyor.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Daniel, ne akarj bíróságra kerülni. Megmutatom neked a papírokat, ha akarod. A szüleink rám hagyták a házat. De, ha gondolod, vidd bíróságra az ügyet. Nem akadályozlak meg benne. Mondjuk, én a helyedben csendbe maradnék, tudod, nem hiszem, hogy jó néven veszik, hogy van priuszod, ja és a jól menő „üzleted”. – lehet, hogy egy kicsit gonosz vagyok, de ami sok az sok. Kihozom a dutyiból ő meg még egy köszit se motyog el vagy valami, ja és a drogügyeiből is elegem van. Megfogtam dzsekim és a lakás kulcsait, majd elindultam a kedvenc helyemre. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Az út nem volt több mint fél óra. Messze parkoltam le a parttól. Mikor szomorú vagyok, vagy csak gondolkozni akarok, idejövök, mert ez a hely megnyugtat, és itt úgy érzem, hogy minden gondom elszáll.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Mivel elég viharos volt az idő, nem volt más élőlény a környéken csak a sirályok. <br />
A nap épp lemenőben volt, és nagyon szép színekben játszott. Az égbolt teteje lila és kék volt, míg a nap közelében sárga, piros és narancssárga. Mosolyogva indultam el az egyik szikla felé, ahonnan egészen távolra láthatok. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Mikor felértem kerestem egy kidőlt fát és letelepedtem rá. Végre nem éreztem azt a nyomást és végre felszabadult voltam és magam mögött hagytam a gondokat. Az óceán hevesen táncolt és néha előbukkant egy-egy delfin a felszínen. A szél egyenletesen fújdogált, de így is összekócolta, hosszú méz szőke hajam. A víz feketén csillogott alattam, hangosan nekicsapódva a sziklának. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Egy dolgot utálok az időben. Hogy ha valahol jól érzed magad csak úgy szalad, de ha valahol utálsz lenni lelassul és mintha valaki megállította volna. Hát ez most is igaz volt. A csillagok kezdtek megjelenni és a Hold fénye nyújtotta az egyetlen fényforrást. Az óceán lenyugodott, és mint a tükör úgy terült szét előttem. Nem tudtam mennyi az idő, és legszívesebben nem mozdultam volna innen, de kénytelen voltam. Óvatosan felkeltem, de rosszul léphettem, mert az egyik lábam alól eltűnt a talaj és nagy sebességgel landolt a vízbe a törmelék. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Abban a pillanatba csak arra tudtam gondolni, hogy vége. Ennyi volt. De legalább életem legszebb helyén halok meg. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Csukott szemekkel vártam, hogy belecsapódjak a jéghideg vízbe mikor hirtelen egy erős kéz ragadta meg a karom én pedig a szikla széléhez csapódva néztem le a mélységbe. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Egyre fentebb kerültem, mígnem a lábam alatt éreztem a göröngyös, köves talajt.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">A földet kémlelve vettem mély levegőt, hogy észhez térjek. A megmentőm még mindig a karjaiba tartott. Meleg teste felmelegítette az én hideg bőröm, ami most a hirtelen ijedségtől izzadni kezdett,de én mégis vacogtam. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Felemeltem a fejem, hogy megköszönjem az életmentő akciót. De ezzel a cselekedettel hatalmasat hibáztam. Ahogy belenéztem a barna szemekbe elvesztem. A szívem kétszeresére kapcsolt és eszeveszett iramba pumpálta a vért a testembe. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">De a legmeglepőbb az volt, hogy ő is így reagált. Vagyis sokkal intenzívebben. A szemében felismerést és csodálatot véltem felfedezni. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Egy idő után zavartan hajtottam le a fejem. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Szia. Paul Lahote vagyok. - mosolygott kedvesen és nekem megint elakadt a szavam. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Öhmm.. Szia, én Lillyan Evenson vagyok, de csak Lily. - szólaltam meg nagy nehezen. - Köszi az előbbit, ha te nem vagy itt nekem már annyi lenne. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Ugyan, semmiség. – mosolygott, és ekkor valami feltűnt.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Te csak így? – mutattam végig meztelen felső testén.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Igen, nincs olyan hideg. – rántotta meg a vállát.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Persze. – nevettem, mert én majd megfagytam.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Nem láttalak még erre. – mondta miközben eldobott egy kavicsot egyenesen az óceánba.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Pedig elég gyakran jövök ide. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Miért?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Nem elég annyi, hogy gyönyörű hely? – mosolyogtam és közben visszaültem az előbbi helyemre, de most sokkal távolabb a szikla peremétől.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Nem vitatkozom, tényleg az. – ült le mellém.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Te idevalósi vagy igaz? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Igen,de ezt honnan vetted?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Az itteni fiúk, mind ilyenek. - mutattam végig rajta.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Milyenek?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Barna bőr, félmeztelenül rohangálnak. – nevettem.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Forróvérűek vagyunk. – kacsintott én pedig elpirultam, mire megjelent egy ezer wattos mosoly az arcán. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Azt érzem. - böktem oldalba célozva arra, hogy olyan a testhőmérséklete, mintha vagy 40°-on égne, mire ő csak elvigyorodott.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Hogy-hogy nem találkoztunk eddig?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Lehet, hogy találkoztunk, de csak néztél és nem láttál meg.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Azt kétlem. – mosolygott.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Mitől vagy ennyire biztos ebben?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Egy ilyen gyönyörű lányt ne vennék észre?! – vigyorgott.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Élvezed, hogy zavarba hozol?<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Aha, nagyon. – mosolygott.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Örülök neki. - feleltem és az óceán felé néztem.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Gyönyörű.- hallottam meg a hangját.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Valóban az. – mosolyogtam és tovább néztem a hold fényeit amint a vízen tükröződve cikáznak. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Én nem a Holdra gondoltam. - szólalt meg, én pedig felé kaptam a fejem, de jóval kisebb volt a távolság köztünk, mint azt én elképzeltem. A szám elnyílt és éreztem forró leheletét az ajkaimon.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Lenéztem ajkaira és, majd a szemébe. A távolság egyre csak csökkent és csökkent.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;"> Várj! Én nem ilyen vagyok, nem is ismerem. De nem tudok tiltakozni. Akarom és kész. Valami azt súgja, hogy nem fogok csalódni.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">És akkor az ajkaink összeértek és mintha minden kikapcsolt volna körülöttünk. Nem létezett semmi más csak én és ő. Minden megsemmisült rajtunk kívül. Talán a mesékben most lőhetnék fel a tűzijátékokat és azok megannyi színben pompáznának körülöttünk. <o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><i><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Boldog voltam és szerelmes. Visszavonhatatlanul.<o:p></o:p></span></i></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Kicsim, megjöttünk. – kiabált Paul ezzel kiszakítva engem az emlékekből. Hangos sikítás csapta meg a fülem és az én egyetlen csöppségem totyogott elém. Szélesen mosolyogva kaptam fel és szorosan magamhoz szorítottam és puszikkal halmoztam el, amit ő csilingelő nevetésével jutalmazott.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Szia. – sétált hozzám Paul és egy puszit nyomott a homlokomra. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;"><i>-</i> Szia. – feleltem Maryt pedig letettem a kiságyába. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Mi a baj?- karolta át Paul a derekam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Semmi.- mondtam mosolyogva.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- De szomorúnak tűnsz.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Nem, ez csak a boldogság. - nevettem. – Amit neked köszönhetek. – bújtam hozzá.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">- Tévedsz, én köszönhetem neked. – emelte fel az állam és mélyen a szemembe nézett. Mindig ezt csinálja, pedig tudja, hogy ettől zavarba jövök. – Szeretlek. - suttogta és ajkait gyengéden az enyémre tapasztotta. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Akkor az a nap volt életem legszebb napja, és az ezt követő összes többi, amit vele tölthettem. Voltak vitáink, de kinek nincsenek és valljuk be azért nem könnyű elfogadni, hogy egy vérfarkasba szerettél bele, de mivel imádom, elfogadom úgy, ahogy van.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;"> Van egy kislányom és van egy olyan kincsem, amit nem mindenki tapasztalhat meg. És az nem más, mint a szerelem. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: yellow;">Megvan mindenem, ami boldoggá tesz, és a boldogságom forrása, Paul. Mi mást kívánhatnék?! Boldog vagyok és nekem ennyi bőven elég.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="color: #632423; font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 72pt; line-height: 115%;">The End<o:p></o:p></span></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-11955800226158766922011-11-03T18:47:00.000+01:002011-11-03T18:47:16.181+01:0023.fejezet<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Emmett szemszöge</span><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice, szólj Carlislenak! – szóltam rá húgomra mikor épp beért a szobába én pedig az ágyra fektettem az eszméletlen Nahthet. Ő csak bólintott és eltűnt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi történt Emmett? – jött vissza és letérdelt az ágy mellé.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Elájult, Dominic eltűnt és magát hibáztatta. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? – sipította.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jól hallottad. – bólintottam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- És akkor mért vagyunk még itt csináljunk már valamit. – pattogott idegesen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Alice! Nem tudok kettészakadni. – szóltam rá mérgesen. Legszívesebben pedig megtenném. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem is kell! Figyelj, én most elmegyek és szólók a többieknek és körülnézünk a környéken, Carlisle egy perc múlva itt van. – felelte és már itt sem volt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett! Mi történt? – kérdezte apám amint belépett az ajtón.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Elájult. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi okozta?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Azt hiszem az, hogy Dominic eltűnt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tessék? – pillantott fel. – Menj a többiek után. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De mi lesz Nathalieval? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugodj meg. Nem komoly. Sokkot kapott és a szervezete így védekezik ellene. Adok neki egy altatót. Holnap fog felébredni, addig elviszem hozzánk. – magyarázta majd bólintottam és odaléptem mennyasszonyom mellé majd egy apró puszit nyomva a homlokára elindultam Alicék után.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De nagy meglepetésemre, nem indultak el. A Cullen házba találtam őket, felsorakozva a nappaliba. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem úgy volt, hogy elindultok? – kérdeztem összezavarodva. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De. – felelte Bella halkan.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Akkor meg? Gyerünk már. – kezdtem egy kicsit ideges lenni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én vagyok az oka, amiért nem mennek. Nélkülem nem tudják, hová kellene menni. – szólalt meg egy lány elém lépve. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mert mért nem tudnánk? – néztem rá, mint egy elmebetegre.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Azért, mert én tudok mindenről. Hová vitték a fiút és miért. – motyogta halkan, majd folytatta. – Azért nem találnátok rá, mert az egyik vámpírnak egy olyan képessége van, hogy megsemmisíti a szagokat. Így nem tudtok rájuk találni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ezeket te honnan tudod? – kérdeztem rá.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Onnan, hogy én is közülük való voltam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? – sziszegtem és közelebb léptem egyet, de Ed elkapta a karom.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett nyugodj meg. – kért.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hogy? Ő hozta ránk ezt az egészet, ha nem lenne itt, akkor nem vitték volna el Domot sem. – fakadtam ki.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De. Hidd el, hogy megtették volna. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tovább. – szóltam rá és reméltem, hogy érti mire gondolok.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szóval, nem messze van egy kis különálló erdő. De egy rossz hírem van. La Push területén. És tudtommal ti oda nem mehettek. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De okos lettél.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett állj már le. Segít nekünk. – szólt Jasper és egy nyugalomhullámot küldött felém. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Az egy dolog, de ő is benne volt. Te pedig ne nyugtass, van okom az idegességre. – mondtam ingerülten.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igaza van. – húzta el a száját. – Szóval az egésznek a felbujtója Eve. Ő 250 éves és elég régóta együtt volt egy Steve nevezető egyeddel. Na már most, gondolom mind tudjátok mi történt Nathalieval vagy hogy ki az apja Dominicnak… - hagyta lógva a mondatot.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> - Igen és nem. – szólt Alice.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát az apja Dominicnak ez a Steve. Szerencsére őt megölték. De lehet nem volt annyira szerencsés. Ugyanis Eve bosszút akar. Mivel elvesztette azt, aki számára a legfontosabb volt, ezért úgy gondolja, elveszi NAthtől azt, azokat, akik hozzá közel állnak, ezzel őt a halálba taszítva. – magyarázta.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi a garancia rá, hogy igazat mondasz? – kérdeztem kételkedve.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nincs garancia, de mást nem nagyon tudtok tenni. – rántotta meg a vállát.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hányan vannak? – bár ez számított legkevésbé, de azért jó tudni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Amikor én eljöttem összesen ketten voltak. De lehet, hogy azóta toborozott pár vámpírt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Mutatod az utat? – kérdeztem türelmetlenül. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? Emmett, nem mehetsz, át La Psuhba. Megszegnéd a törvényt. – szólt Bella mikor már épp kiléptem volna az ajtón.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szerinted engem most olyan nagyon érdekel az a francos törvény? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Gondolkozz már! Ha átléped a határt nem lesz fegyverszünet. Vissza tudjuk szerezni Domot, úgy, hogy eközben nem szegünk meg törvényeket, mármint ezt a törvényt. – mondta Jasper.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- És akkor most itt ülünk addig, míg elő nem kerül valahogy? Abban biztos lehetsz, hogy nem fog ide totyogni saját magától. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> - Tudom. – hajtotta le a fejét Jasper erősen gondolkozva, majd mintha eszébe jutott volna valami, egy kis reménnyel a szemében nézett fel majd beszélni kezdett…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;">Nath szemszöge</span><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ez az állapot, amiben most vagyok, bármi is legyen az, sokkal, de sokkal könnyebb, mint a valóság. Csak lebegek, sodródok az árral, boldog vagyok. Nincs semmi gondom. Mégis valami azt suttogja, ébredj fel, mert szükség van rád. De mért van rám szükség? Mi történt? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hiányzik valami, de nem értem. A szívem fájdalmasan sajog de nem tudom miért?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Egyáltalán mért is vagyok én itt? Emmett. Hol van Emmett? Várjunk, talán először ara kéne rájönni én hol vagyok? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><i>Dominic eltűnt.</i> – hasított az emlék a fejemben én pedig már nem annyira találtam jó helynek, azt ahol most vagyok. A fiam eltűnt én pedig nem tudok semmit sem tenni. Azt érzem, hogy fekszem, de hiába erőlködök, nem tudok moccanni. Olyan mintha teljesen lebénultam volna. Se a lábam se a kezem nem tudom megmozdítani. Kiabálnék, hogy itt vagyok, de még egy sóhaj se jön ki a számon. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hallok mindent körülöttem, de most senki és semmi nincs körülöttem. Egy csendes szobában vagyok vagy valami meleg helyen.</div><div class="MsoNormal">Hallom, ahogy nyitódik és csukódik az ajtó, majd valaki megfogja a kezem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nathalie, ébredj fel! – szólal meg halkan a számomra legédesebb hang a világon. – Nem tudom, hogy egyáltalán hallasz e. – folytatta. Igen hallak és a pokolra kívánom ezt a nyavalyát, ami velem van. – Szóval az a helyzet, hogy jó lenne, ha minél hamarabb felkelnél. Szükségünk van rád, most a leginkább. – Mi? Miért? Ez így nem jó. Valahogy jeleznem kell, hogy hallom minden egyes szavát. Szedd össze magad! Sikerülni fog. Minden erőmet beleadva próbáltam megszorítani a kezét. Boldog voltam mikor egy kicsit megrándult a kezem. Ha ez sikerült sikerülni fog a többi is. Időközben Em ezt észrevette és hívta Carlislet. Ő elkezdett számomra kínaiul beszélni, míg én tovább folytattam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Az altató kezdi elveszíteni a hatását, fel fog ébredni. – na ez nem volt kínai, így belül örömujjongásba kezdtem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A kezeimet és a lábaimat már meg tudtam mozdítani. Most jön a neheze. Először csak óvatosan nyitottam ki a szemem, de valami éles fehér fény a szemembe világított, amit nyöszörgéssel jutalmaztam. Oldalra döntött fejjel nyitottam ki a szemem és nemsokára már színtisztán láttam mindent.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Végre! – ölelt meg szorosan Emmett.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hol… hol van Dom? – kérdeztem rekedten és kábán. Mindenki összenézett, de senki sem felelt és ez eléggé átlátszó volt. - Valami baj van igaz? – kezdtem kétségbe esni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugodj meg, nincs semmi gond. – szólt Em.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Akkor mért nem mond senki semmit? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Magatokra hagyunk titeket. – szólt Esme. Mikor mindenki elhagyta a szobát, idegesen vártam, hogy végre valahára Em belekezdjen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szóval, tudjuk, hol van Dom, de nem mehetünk érte. – nyögte ki.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mért nem? – kérdeztem miközben feltornáztam magam ülő helyzetbe.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Van nekünk egy szerződésünk, amit a farkasokkal kötöttünk jó pár évszázada.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Erről tudok, és ez hogy jön ide? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyilvánvaló, hogy Dominic azon a területen van.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Próbáljatok meg velük beszélni és talán ha megengednék, csak egy kicsit, hogy átlépjétek a határt, akkor ..<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Megpróbáltuk. Jake nem engedte, vagyis kénytelen volt így dönteni, mert a többi tag nem találták jó ötletnek.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De nem ő az alpha, nem ő dönt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Időközben ez megváltozott. – húzta el a száját. Bennem felment a pumpa és fújtatva ugrottam fel az ágyamról, de Em megakadályozott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én kitekerem a nyakát! Engedj el! Ezt miattam csinálja, nem igaz, hogy lehet ennyire érzéketlen tuskó. – kapálóztam, de hiába.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugodj meg kicsim. – fogta meg a karom.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hogy nyugodnék meg, mikor tudjuk, hogy hol van a fiam és ki tudja, mit csinálhatnak vele, mi meg itt ülünk és várunk, csak tudnám mire.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Azt mondták, hogy nem léphetjük át a határt, de ők megtesznek mindent. Csakhogy ez nem fog olyan könnyen menni. – folytatta miközben visszanyomott az előbbi helyemre. – Biztosan tudjuk, hogy az egyiknek, aki elvitte Domot olyan ereje van, ami eltünteti a nyomokat, tehát nem érzékelünk semmi szagot.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ezt honnan tudjátok biztosra? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tudod, beszéltem neked az újszülöttről.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ő közülük való volt, csak megszökött.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tessék? – kérdeztem és az állam a földön koppant.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jól hallottad. – vigyorodott el, de ez az a tipikus nem tetsző vigyor. Nem tudtam mit tegyek. Ők nem mehetnek sehova. A farkasok mindent megtesznek, de nem sokra mennek egy olyan vámpírral szemben, akinek elég hasznos és erős képessége van. De itt vagyok én. Ez az. Felpattantam a helyemről és az ajtó felé indultam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Nath, hova mész? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- La Pushba. – válaszoltam és kiléptem az ajtón.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem mehetsz, egyedül veszélyben leszel. – tiltakozott és utánam rohant.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem leszek veszélyben, majd figyelek és különben is nem rám vadásznak.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De igen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? – kérdeztem és visszafordultam. Em elmesélt mindent részletesen, arról, amit az a Nicol vagy ki a fene mondott. Nem szimpi nekem az a lány. Főleg nem így, hogy közülük való. Segít, de ez nem változtat a tényen. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Viszont ez sem nagyon tágított el az eredeti tervemtől. Nem tudok nyugodtan ülni és várni, vajon mi fog történni a fiammal mikor kapom vissza, egyáltalán visszakapom e?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nath kérlek szépen. – kért Em mikor már a kilincsen volt a kezem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmet, nem ülhetek itt tétlenül. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem fogom hagyni, hogy csak úgy, elmenj. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmet!! Az én életem, azt csinálok vele, amit akarok és most, ha kell, odaadom a fiamért . És ebben még Te sem tudsz megakadályozni. Úgyhogy ne is próbálkozz mert tök fölösleges és ha most megkérlek, elengednél? – sziszegtem dühösen és láttam rajta, hogy ez nem igazán tetszett neki. A szeme szomorúan csillogott és láttam rajta, hogy egy csöppet dühös is. Na jó, talán nem csöppet.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Rendben. – fordított hátat én pedig nagy erőt véve magamon, hogy ne engedjek neki kiléptem az ajtón. Lelkiismeretem volt, hogy megbántottam, de ha kell, ezerszer bocsánatot kérek érte és mindent megteszek, de most a fiam fontosabb. Talán tényleg nem kellett volna a saját fejem után menni, de muszáj. Amint beültem a kocsiba valami hangos robajjal csattant a házba és ezt több hasonló tárgy követte. Próbáltam kizárni a fejemből Emmett csalódott tekintetét és egy nagy sóhaj után viszont elindultam oda, ahova azt hittem soha többé nem teszem be a lábam, de most a sors közbeszólt és újra láthatom azt a személyt, akire most irtó dühös vagyok, sőt egyszerűen gyűlölöm, de titkon mégis látni szeretném, habár ő ezzel nem így van… <o:p></o:p></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-55435390555108078622011-10-27T20:37:00.000+02:002011-10-27T20:37:52.510+02:00HírekSziasztok!<br />
<br />
Mint ahogy a címből is kiderült, pár olyan dologról lesz szó, amit szeretnék veletek megosztani.<br />
Az első, az, hogy nagyon szépen köszönöm, azoknak akik szavaztak rám <span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><a href="http://blogok-versenye.blogspot.com/">ITT</a> </span>ezen a címen. Az első fordulóban továbbjutottam, hála nektek, és továbbra is az lenne a kérésem, hogy szavazzatok!<br />
A második pedig az, hogy jelentkeztem egy másik versenyre is, viszont a másik blogommal, de gondoltam, nem árt, ha ide ide kiírom. Szóval a <a href="http://jenniferlovestory.blogspot.com/">Difficult Love</a> 3 fejezetével neveztem be.<br />
A végeredmény teljes mértékben <a href="http://blogverseny.blogspot.com/">Tiszti</a>( a verseny indítója) döntése alapján múlik. Viszont. lehet, véleményeket küldeni, a blogról és a fejezetről pár sort. A véleményt pedig erre az email címre küldjétek el : <span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">sipos.krisztina@citromail.hu</span><br />
<br />
Hát most nem jut más eszembe, ennyi lenne. Előre is köszönök szépen mind a szavazatokat mind a véleményeket (:<br />
<br />
Puszillak titeket! < 3<br />
Jess*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-1670978848853569592011-10-26T17:52:00.000+02:002011-10-26T17:52:31.608+02:0022.fejezet - Minden az én hibám<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">Sziasztok! Hát remélem tetszik nektek a legújabb fejezet. Úgy érzem, hogy egyre kevesebben olvastok mint régen. Ennek az az oka, hogy elkezdődött a suli vagy a történet nem hozza a formáját és nem érdekel titeket, unalmassá vált? Ez szomorúvá tesz és, ha nem kapok visszajelzéseket, egyre jobban kezd előbújni a fejemben az, hogy abbahagyjam és ne írjak tovább, mert nem olvassa senki. Vagy ha mégis, akkor nem mondanak semmit róla. Persze tisztelet a kivételnek, aki veszi a fáradságok és kattint egyet vagy ne talán tán ír pár sort. Régebben ezt többen megtettétek. Nem tudom most mi változott ?!</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">De ne is fecsegjek itt, igaz? Tehát itt a 22. fejezet , ami remélem elnyeri tetszéseteket. :)</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">Jó olvasást!</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">Puszillak titeket :*</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">Jess ♥</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #3d85c6;">U.I.: A fejezetek időpontja (péntek) </span><span class="Apple-style-span" style="color: red;">eltörölve</span><span class="Apple-style-span" style="color: #3d85c6;">. Akkor hozom a fejezetet, amint kész van :) </span></div></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"></div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">_________________________________________________________</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD15O34OfRNtUot3iKKSpJJOk2ayLGbLLuCeM326zestGHR1xcQPoQIM-dkstG_0-0r8rHAYQbNTqqBlXONLTTbDIKD7n_6U5T8qtvB0zsaYQWIClqRnGg2hOrDfvm4w26kZjFRuHViOI/s1600/mb9002041864.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD15O34OfRNtUot3iKKSpJJOk2ayLGbLLuCeM326zestGHR1xcQPoQIM-dkstG_0-0r8rHAYQbNTqqBlXONLTTbDIKD7n_6U5T8qtvB0zsaYQWIClqRnGg2hOrDfvm4w26kZjFRuHViOI/s320/mb9002041864.jpg" width="227" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;">Nath szemszög</span><o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #6fa8dc;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"> -De Alice , kérlek, ne vidd túlzásba. – kértem nevetve.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem fogom. Hidd el, hogy tökéletes lesz, mint Belláéké. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát, mivel azon nem voltam jelen, ezért azt nem tudom milyen volt, de remélem, hogy jól összehozod. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Bízhatsz bennem. Életed egyik legszebb napja lesz. – vigyorgott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Remélem is. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Itt vannak Emmették. – mondta Alice hireteln, de éreztem, hogy nincs valami rendben, mert elkomorodott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Már? – kérdeztem és az ajtó elé siettem. Úgy volt, hogy délután érkeznek. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen. – rázta meg a fejét Alice értetlenül, majd hirtelen üveges lett a szeme és kővé dermedt. Tudtam, hogy látomás van.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mit láttál? – kérdeztem mikor már észnél volt, de nem tudott válaszolni, mert Em rontott be az ajtón kezében Domal, aki szélesen vigyorgott mikor meglátott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi történt Em? – kérdeztem miközben ő átadta nekem a fiam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice menj haza én is megyek nemsokára. – hagyta figyelmen kívül az előbbi kérdésem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett? – kérdeztem kicsit hangosabban.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugodj meg , nincs semmi gond,de valamit el kell hogy mondjak. – húzta el a száját én pedig kíváncsian vártam. – Szóval miközben vadásztunk egy pillanatra nem figyeltünk és Dominic eltűnt, de aztán megtaláltuk.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ebben mi a probléma? Ez nem nagy gond. Majd máskor jobban figyeltek. – vágtam a szavába.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Végigmondom, ha hagyod. Szóval mikor megtaláltuk, egy újszülöttel volt. Amilyen gyorsan csak tudtam elvittem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? – sipítottam. Annak idején Bella elmesélte, milyen volt mikor Seattleben meg akarták őt ölni, és mik egyáltalán az újszülöttek. – Nem hiszem el. Soha, érted soha többé nem viszitek vadászni, míg el nem éri azt a kort!! – nyugtalankodtam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nyugodj meg. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Már, hogy nyugodnék meg? Nagyobb baj is történhetett volna. Mi van, ha bántja? – járkáltam fel alá.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem bántott, anya. – szólt bele Dominic.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Picim, mi lenne, ha most elmennél játszani? – kérdeztem tőle, mosolyt erőltetve magamra, de a hangom remegett, az idegességtől.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Rendben. – mosolygott és már itt sem volt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mit csináltatok vele? – kérdeztem visszafordulva Emmetthez és remélem tudja, hogy kire gondoltam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Jasper elvitte hozzánk. Gyanús volt neki. Ezután nem tudom mi történt. – magyarázta. – De most elmegyek. Rendben?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? Nem. Én is megyek. – makacsoltam meg magam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Veszélyes lenne, maradj itt Dominical. Az lesz a legjobb. Sietek. – nyomott egy puszit a homlokomra és már itt sem volt. Mérgesen trappoltam fel az emeletre, Domhoz. Benyitottam a szobájába, és épp egy színezővel ügyködött.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szia,kincsem. Mit csinálsz? – ültem le mellé.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Rajzolok. – mosolygott fel, majd tovább folytatta remekművét. – Összevesztetek ? <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem, dehogy. Csak akadt néhány probléma. – válaszoltam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát jó. – mondta megrántva a vállát, amin én elmosolyodtam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Pár perccel később a telefon éles csörgése hallatszott fel az emeletre. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mindjárt jövök. – nyomtam egy puszit az arcocskájára és leszaladtam, hogy felvegyem a telefont. – Igen?- szóltam bele.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szia, csillagom. – szólt bele anya.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szia,anya. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hogy vagy? El vagytok veszve. - mondta szomorkásan.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Öhm… Megvagyunk. Ti? Amúgy meg nem csak mi vagyunk elveszve, hanem ti is.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi is jól vagyunk szerencsére. Apád kigyógyult ebből a nyavalyából, Alex is jól van.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Értem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Emmett? – kérdezte anya kíváncsian.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ő is jól van. – válaszoltam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ennek örülök, mi lenne, ha valamelyik nap átugornátok? – kérdezte, majd meghallottam </div><div class="MsoNormal">valami csörömpölést az emeletről. – Ez mi volt? – kérdezte.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Áh semmi, csak eldőlt az egyik váza. – találtam ki valamit, bár én sem tudtam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nehogy elvágd a kezed. –mondta komolyan.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem fogom. – mosolyogtam aggódásán.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szóval?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Oké, persze. Mikor?</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Ezután még elég sokáig beszélgettünk. A jövő hétre beszéltük meg a találkozót. Örültem neki, hogy végre láthatom őket, de anya se volt különb nálam. Mosolyogva lépkedtem fel a lépcsőn egyenesen Dom szobájába, de őt sehol sem találtam. A kifestő ugyanott hevert, viszont az üvegdarabok szanaszét hevertek a szőnyegen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Dom? – kiabáltam és elindultam a mi szobánk felé. Ott sem volt senki. Kezdtem egy kicsit ideges lenni. Ez egy kicsit hasonlított a múltkori esetre, viszont most biztos, hogy nincs Emmettel. Azért annyi esze csak van, hogy ne vigye egy újszülött közelébe. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Végigjártam az egész házat. A torkomban gombóc nőtt, így már szólongatni sem tudtam. Nem találtam sehol. Újra és újra megnéztem mindent, még a legkisebb rést is a lakásban, de nem találtam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem gondolkozva elindultam a ház környékén szétnézni. Egyre bentebb és bentebb kerültem az esőáztatta erdőben. Minden zöld volt, a moha miatt, ami csúszott is. Nem törődtem a karomra csapódó ágakkal, amik felhorzsolták a bőröm, csak mentem és mentem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Utólag butaságnak találtam, hogy itt keressem, hisz ha magától ment el, ilyen kis idő alatt, nem mehetett ilyen messzire. Szólnom kellett volna Emmettnek és nem magánakcióba kezdenem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy nekem mi bajom esik, csak a fiam legyen biztonságban. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Egye ritkább lett a fa, ahogy előrefelé haladtam és már kezdtem örülni, de sajnos mikor kiértem megint csak csalódnom kellett. Egyrét fogadott, aminek a közepén egy kicsi tó állt. Várjunk csak. Én már láttam ezt a helyet. Igen. Ez az a kis rét, ami úgy tetszett és a házunk erkélyéről ide lehet látni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A szememmel keresni kezdtem a ház tetejét, majd mikor megtaláltam elindultam abba az irányba. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az ágak most erősebben vágódtak hozzám a sietségem miatt. A karom égett és fájt, de az út csak nem akart véget érni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor végre valahára a ház hátsó kertjében találtam magam, rögtön a ház bejárata felé igyekeztem, hogy felhívhassam Emmettet. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az ajtót nyitva találtam,de betudtam annak, hogy így hagytam a nagy sietségbe. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Botorkálva céloztam meg a telefont és remegő kezekkel nyomkodtam a számokat. Majd mikor az első csörgés megtörtént valaki megszólalt a hátam mögött rám pedig a frászt hozta és persze a telefon is a szoba másik végébe landolt. De mikor megláttam, hogy ki az, a szívemről egy nagy kő esett le, de egy másik, ami sokkal nagyobb még rajta volt. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">-Nath, hol voltál? – kérdezte Em én pedig zokogva borultam karjaiba. – Nyugodj meg. – puszilta meg a homlokom. – Mi történt? – kérdezte az állam alá nyúlva, hogy a szemébe nézhessek.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem találtam. –mondtam, de a hangom elcsuklott, mikor folytatni </div><div class="MsoNormal">próbáltam a hangom elcsuklott. -Telefonáltam, aztán felmentem és nem...- nem tudtam tovább folytatni, a könnyeim újból eleredtek. – Eltűnt. – böktem ki. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? – kérdezte Em ledöbbenve.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen, hülye voltam, nem kellett volna magára hagynom. Sajnálom, rossz anya vagyok. – sírtam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nath, nem értelek. Ki tűnt el? – kérdezte összezavarodva, de láttam rajta, hogy nagyjából sejti, csak nem akarja elhinni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Dominic. – suttogtam, mert már csak ennyire futotta. Hirtelen a szemeim mintha ólomsúlyúak lettek volna, lecsukódtak én pedig zuhantam a feketeségbe. Nem, nem ájulhatok el. Meg kell keresnem a fiam. Biztonságban kell tudnom. Nem veszíthetem el. Hogy lehetek ennyire felelőtlen? Az én hibám, hogy eltűnt és ki tudja, hogy hol van most? Vigyáznak rá, vagy talán már... Nem, nem az lehetetlen. Él, tudom, érzem. </div><div class="MsoNormal">Rossz anya vagyok, nem vigyáztam eléggé rá és meglett a következménye. Már másodjára tűnt el a szemem elől, csakhogy a legelsőnél Emmettel volt, de most. Most nem tudom hol, és kivel van. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hallottam amint Em a nevemen szólongat. Hiába próbáltam mondani neki, hogy itt vagyok, hallak, nem sikerült.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nem tudtam ellenkezni, éreztem, hogy elsötétült minden és most már semmit sem érzékeltem a külvilágból. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-70787182580256679032011-10-21T09:29:00.000+02:002011-10-21T09:29:53.212+02:0021.fejezet - Egy idegen<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="color: #f6b26b;">Sziasztok :) Meghoztam a 21.fejezetet és remélem tetszeni fog nektek. És várom a </span><span class="Apple-style-span" style="color: red;">hozzászólásokat</span><span class="Apple-style-span" style="color: #f6b26b;">, kérlek titeket, csak pár szó. :)</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #f6b26b;">Jó olvasást !!</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #f6b26b;">Puszi : *Jess* ♥</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="color: #8db3e2; mso-ansi-language: HU; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 102;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span style="color: #8db3e2; mso-ansi-language: HU; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 102;">Nicol szemszög</span></div><div class="MsoNormal"><span style="color: #8db3e2; mso-ansi-language: HU; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 102;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>A kis pöttöm a mellkasomon támaszkodva nézett le rám vigyorogva. Honnan került ez ide? Erősen kapaszkodtam a fűbe és hátrahajtva a fejem összeszorított szemekkel próbáltam türtőztetni magam. Magam sem tudtam mit akarok. Egyszer</span> elönt a vérszomj, aztán pedig semmi és olyan mintha egy fajtánkbeli lenne a közelemben.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span>- Mért nem nyitod ki a szemed? – szólalt meg és éreztem, hogy elkezdte a kezét lóbálni az arcom előtt ezzel felkavarva a levegőt. Mit csináljak? A szörny belülről elő akart törni, aztán visszament és újra előtört. Ez tiszta agyrém. Most vagy meg akarom ölni, vagy nem. Ilyen egyszerű. Csakhogy ez nem akarattól függő.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>Hirtelen egy suhanást éreztem magam mellett és eleredt az eső. Nem hallottam szívverést, se levegővételeket. Lassan kinyitottam a szemem és körbe néztem. Nincs senki. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és szippantottam be a friss eső illatát.<span> </span>Hallucináltam az egészet? De nincs akkor fantáziám, hogy ennyire intenzív legyen. Itt volt, de valami elvitte, vagy valaki. Mi van, ha valami állat? <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>Nem, ez nem állat volt. De legalább nincs itt és nem sodrom veszélybe az életét. Lassan feltámaszkodtam a helyemről, mert úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha eltűnnék innen, mert a végén még rám találnak.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>Mikor felpillantottam, előttem állt egy méz szőke hajú fiú.<span> </span>Nem volt alacsony, de nem is számított magasnak. Vékony volt és fekete kabátot és egy farmert viselt. A szeme színe aranybarna, bőre hófehér. Nem érzek vérszagot, szívdobbanást sem hallok. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>Oldalra fordított fejjel elemeztem az előttem álló alakor, aki lassan megindult felém. Ahogy közeledett én úgy hátráltam. El kell tűnnöm. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>Hirtelen hátat fordítva neki rohanni kezdtem. Ám nem sokáig. Két erős kar ragadt meg és a hátam mögött összekulcsolva azt tartott. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Eressz!- sziszegtem rá dühösen és kapálóztam. Nyugodtságot szimulálva hagytam magam és mikor éreztem, hogy enged a szorításán kirántottam a kezem a kezével és szemben állva előtte támadni készültem. Ezt nem hagyom annyiba. Semmi oka nem volt a támadásra.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Nyugi. - tartotta maga előtt a kezét és hirtelen éreztem, hogy lenyugodtam és az előbbi dühöm a semmibe vész. – Mit keresel erre? – bökött a fejével felém.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mi közöd van hozzá? – forgattam meg a szemem. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Van és kész. Szóval? – rántotta meg a vállát.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Csak erre jártam. Zavar?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Igen, ugyanis majdnem kárt tettél valakiben.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Kiben?- kérdeztem foghegyről.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Az unokaöcsémben.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Ja, az a kis pöttöm. Nem lett semmi baja. Visszafogtam magam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- De rosszul is elsülhetett volna. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- De nem sült el rosszul szóval…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Szóval velem jössz. - ragadott karon.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mi? A jó büdös francokat megyek veled. - morogtam rá ingerülten.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Gyanús vagy nekem, szóval még szép hogy velem jössz, ha akarod, ha nem. – mosolygott rám majd a vállára tett, mint egy zsákot én pedig hiába ütögettem a<span> </span>hátát, mintha meg sem érezte volna..<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Ezt még megbánod. - morogtam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span> <span class="Apple-style-span" style="color: #9fc5e8;"> *o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*</span></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span>- Mi ez valami szekta?- kérdeztem, ahogy betuszkolt egy hatalmas villába és megláttam az előttem álló emberkéket, vagyis vámpírokat, mármint gondolom, hogy azok, de a szemük színével valami probléma van, lehet, hogy vakok voltak emberként?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span><span> </span>Ahogy ezt kimondtam gondolatban, valaki nagy hahotázásba tört ki. Ránéztem a lépcsőnél álló férfira, aki egy kicsivel magasabb volt, mint az elrablóm és a haja összevissza állt és bronz színe volt. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Vidámságod tárgya?- kérdeztem rá, de ő nem válaszolt csak tovább kuncogott.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Jasper, ki ez a lány?- kérdezte egy nő. Barna hullámos haja lágyan omlott a vállára és szív alakú arca csak úgy ragyogott. Az anyámra hasonlított. Valahogy azt éreztem rá nem tudnék soha sem haragudni.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Igazából Dominic találta. Nomád. Nem árulta el mit keres itt, de gyanús volt nekem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Fiam, nem kellett volna ok nélkül ide hurcolnod. - mondta egy szőke férfi. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Támogatom, ezt a hozzászólást. - bólogattam hevesen.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Dominic? Ha ezt Nath megtudja…- mondta sejtelmesen egy lány aki a vidámfiú mellett álldogált.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Tudom, nem figyeltünk. - mondta bűnbánóan a mellettem álló –mint ahogy nemrég kiderült- Jasper. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- És most ők hol vannak?- kérdezte a szőke pasi.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Hazamentek. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Rendben. – mondta bólintva, majd ahhoz a nőhöz fordult aki az anya fogalmát foglalta el az agyamban. Pár perc múlva a férfi már sehol sem volt. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Szóval… - szólalt meg mellettem Jasper. – Szerintem neked lenni egy kis mesélni valód!- nyomott le egy székre.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span><span> </span>- Nem szeretem a meséket, szóval nincs. Mehetek?- kérdeztem türelmetlenül.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Nem. - mondta, mintha valami ésszerű kérdésre válaszolt volna. – Mitől félsz?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mi van?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Éreztem, hogy féltél valamitől és, hogy nyugtalan voltál és vagy.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Érezted?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Igen, de ez mellékes. Szóval?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Addig nem mehetek innen, míg el nem mondom az igazat, ugye?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Igen. - vigyorgott, bárcsak én is ilyen mulatságosnak találnám.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>-<span> </span>Félelmem oka az, hogy bujdosó lettem. Nyugtalanságom oka, az, hogy rám találnak. – közöltem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Kik?</span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Aki átváltoztatott.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mért menekültél el?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mert nem akartam a rabszolgája lenni. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Ezt nem értem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Nem is kell. A lényeg az, hogy nem szabad sok időt egy helyen töltenem. Mint például most. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mi a neved?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Nicol, Nicol Dawne. – válaszoltam, bár mikor megtettem rögtön visszaszívtam volna. Nem nyílhatok meg ennyire előttük.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Bízhatsz bennünk. - közölte a vidámfiú. - Ja és a nevem Edward, nem vidámfiú. – folytatta nekem pedig leesett az állam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Tessék?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Tudod, én hallom a gondolatokat. - közölte egyszerűen.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Az jó dolog. - mosolyogtam lelkesen. Én szívesen képviselném ezt az erőt.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Hidd el, hogy néha a pokolba kívánom. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- <span> </span>Én sose tenném, öhmm… mehetnék?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mi lenne, ha maradnál?- kérdezte a lány Edward mellett, mire mindenki kikerekedett szemekkel nézett rá</span></div><div class="MsoNormal"><span>.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span>- Mi?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Komolyan mondtam. Mi meg tudnánk védeni, ha arról van szó. - rántotta meg a vállát.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Szerintem is jó ötlet. – mosolygott a pótanya.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Esme.- fordult felém Edward.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Oks.- kacsintottam rá vigyorogva.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Rendben, ha akarsz, maradhatsz. – mondta Jasper.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>-<span> </span>Ööö, már bocs, de mi okom lenne rá?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Nem kellene bujdosnod. - rántotta meg a vállát Edward előtt álló nőszemély.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Végül is. –adtam be a derekam. Nem olyan elviselhetetlen társaság, mint ahogy képzeltem. – De egy névsor nem ártana. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Hát ő itt Esme, anyánk helyett is anyánk. - mutatott Jasper az említettre. – Ő Bella. Hát neki elég kalandos volt az élete, míg vámpír nem lett. – kuncogott, mire Bella is mosolyogni kezdett. – Aki az előbb elment, ő Carlisle volt, úgymond a nevelőapánk. Ő miatt vagyunk ilyenek és ő miatta vagyunk egy család. Öhhm..<span> </span>mint kiderült ő Edward, hát ő egy elég mazochista személység. - nevette el magát, mire Edward szúrós szemekkel nézett rá. Én pedig Jasper vagyok. A többieket meg majd megismered. - fejezte be.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Többiek? – kerekedett ki a szemem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Igen. Még ketten vagyunk a családban, vagyis négyen. - helyesbített Edward.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Áhh.. értem. És, hogy lettetek vámpírok?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Majd saját maguk elmesélik a történetet. – felelt Jasper.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Aha, és, hogy értetted azt, hogy Carlisle miatt vagytok ilyene</span>k?</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span>- Nem iszunk emberi vért. Állati véren táplálkozunk, úgymond vegetáriánus életmódot élünk. – felelte Esme kedvesen.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Uhh… el sem tudom képzelni, hogy az milyen. – borzongtam meg. – Azok büdösek.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Csak a szarvas. És az is azért, mert növényevő. - kuncogott Bella.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Márpedig, ha velünk leszel, akkor át kell állnod erre a táplálkozási módra. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Ne máár. –húztam el a szám.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Kénytelen leszel. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Majd próbálkozom, de nem ígérem, hogy sikeres lesz. Szóval elmesél valaki, hogy hogyan lett vámpír? – kérdeztem izgatottan. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span>- Kezdem én. - jelentkezett Esme én pedig türelmesen hallgattam végig a mesét és aztán az összes többit, az mégis nyugtalanított, hogy bármelyik percben rám találhatnak és akkor nekem végem…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span><br />
</span></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-43060790839773774362011-10-19T09:59:00.001+02:002011-10-19T10:00:30.159+02:00Szavazz! :)Sziasztok emberkék!<br />
<br />
Nemrég jelentkeztem egy versenyre amit Lana Cromwell indított. A verseny arról szól, hogy ki mennyi szavazatot kap az olvasóktól. Ehhez kapcsolódik az én csöpp kérésem.<br />
Ha olvastok és tetszik vagy úgy érzitek, hogy megér pár másodpercet míg szavaztok, akkor kérlek szépen titeket, hogy kattintsatok ide és szavazzatok rám !<br />
<br />
<a href="http://blogok-versenye.blogspot.com/">http://blogok-versenye.blogspot.com/</a><br />
<br />
Ezen a blog címen tudtok szavazni október 20-tól , azaz holnaptól. Sajnos az eredményhirdetés időpontját nem tudom.<br />
Tehát kérlek titeket, hogy szavazzatok! Csak pár kattintás :) Ígérem nem marad hála nélkül :)<br />
<br />
Ismétlem HOLNAPTÓL indul a verseny :)<br />
<br />
Puszillak titeket és előre köszönöm a szavazatokat ♥♥<br />
<br />
Jess* :)*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7916370281976403756.post-90744565536070002222011-10-18T11:06:00.001+02:002011-10-18T11:06:44.686+02:0020.fejezet<div class="MsoNormal">- Sokszor tettem már meg ezt, de ez most nem tudom miért sokkal másabb. Rosalienál ez már megszokott dolog volt, hogy minden évben elmondjam ugyanazt a szöveget és bulizunk egyet aztán vége, de most ha ember lennék, azt hiszem, a szívem kiszabadulna a bordáim közül és verne a víz, és ez az, amit nála soha nem éreztem. Az apám mindig azt mondta, hogy ha találok valakit, aki jobb nálam akkor vegyem feleségül. És.. én… azt hiszem megtaláltam..- mondta és kinyitotta a gyűrűt rejtő dobozkát, nekem pedig a szavam is elakadt. Ezután meghallottam azokat a szavakat amikről tinédzser koromban álmodoztam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"> – Nathalie Peterson, hozzám jönnél feleségül? - tette fel a kérdést, én pedig még nyikkanni sem tudtam. Nem mintha nem tudtam, hogy ez egyszer meg fog történni, de valahogy váratlanul ért.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Szeretem Emmettet és nem tudtam okot találni arra, hogy mért kéne nemet mondanom, így a válaszom…<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igen. - mosolyodtam el és azt hiszem elpirultam. Emmett arcán egyre nagyobb lett a vigyor mikor hirtelen felkapott és karjaiba zárva pörgetett meg a levegőbe, apró puszikat nyomva a nyakamra.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Szeretlek. – tett le, de még mindig szorosan tartott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én is téged. – ezt a vigyort semmi és senki nem tudná lemosni az arcomról.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Hirtelen megéreztem hideg ajkait a számon én pedig automatikusan a nyaka köré fontam a karom. Hihetetlen mit tud kiváltani belőlem. Az adrenalin elárasztotta a testem és a rózsaszín köd ellepte az agyam, de ez lehet, hogy inkább vörös. Em elkezdett araszolni az ágy felé, ezzel engem is irányítva. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nagyot sikkantottam mikor hanyatt estem az ágyon. Em pedig fölém tornyosult és belemosolygott a csókunkba. Az egyik keze lecsúszott a csípőmig végig simítva az oldalamon. Ezt az utat többször is megtette mikor a pólóm alját felfelé kezdte gyűrni. De én sem tétlenkedtem. A lábamat a dereka köré kulcsolva simogattam a hátát és a nemrég kigombolt ingét félrehúzva a hasát, mellkasát.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor már nem kaptam levegőt áttértem a nyakára. Hirtelen ötlettől vezérelve kicsit löktem a mellkasán és én kerültem fölűre. Persze ez nem sikerült volna egyedül. Végigsimítottam a fedetlen mellkasán és ujjaim nyomát az ajkaim követték.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Feladod? – kérdeztem felpillantva miközben az övével babráltam. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? – kérdezte ködös tekintettel.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Fogadtunk nem emlékszel. – húzódott gonosz vigyorra a szám, bár nekem sem volt ínyemre. Hitetlenkedő szemekkel nézett rám és egy nagy sóhaj után már azt vettem észre, hogy fölöttem van az ajkai pedig súrolják a számat.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem érdekel. - suttogta.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Helyes válasz. - kuncogtam és az ajkai után kaptam.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="color: yellow;">*O*o*O*o*O*o*O*o*O*o*O*o*O*o*O*o*O*o*O*o*O*<o:p></o:p></span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal">Reggel arra ébredtem, hogy valami cirógatja a karom, de volt inkább csikis mint kellemes, és arra, hogy Dom kuncog mellettem. Hunyorogva nyitottam ki a szemem és fordítottam a fejem a hang felé. A vigyorgó Emmettel és fiammal találtam magam szembe, aki egy tollpihével a kezében nevetgélt.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Te már fenn vagy pöttöm?- kérdeztem álmosan fiamtól.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Aha, már régóta. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Alice beszélni szeretne veled. – közölte Emmett sokat sejtően</div><div class="MsoNormal">.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">- Jaj, csak ezt ne. - nyöszörögtem, mert tudtam előre, hogy mi fog rám várni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Pedig, de. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Anya, anya, elmehetek ma Jasper bácsival vadászni?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi? Nem.- ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Naaaa, lécii. Jó leszek, ígérem. – könyörgött. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Én is elmegyek velük. - mondta Em.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Na jó, de vigyázzatok magatokra. – egyeztem bele pár perc után. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal">Dom és Em hamar elmentek én pedig vártam Alicet. Leültem az egyik kanapéra és kényelmesen elhelyezkedtem. Az óra ütemes kattogása egy idő után már elég idegesítő volt. Nem nagyon vártam ezt a találkát, mert tudom, hogy miről fog szólni mégis úgy éreztem, nem bírom ki sokáig egyedül. Lehet, hogy paranoiás vagyok. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Elindultam fel a szobámba lévő erkélyhez hátha ott már nem érzem annyira azt, hogy figyelne. Az erkély szélének támaszkodva néztem a ködös tájat. Elég hideg volt odakinn, de a paranoiám csak nőtt. Kezdtem egy kicsit ideges lenni. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az egyik fa mögött megpillantottam egy szempárt rám szegeződni. Ahogy belenéztem a hideg is kirázott. Tele volt gyűlölettel, dühvel. Hátrálni kezdtem a szobámig és magam után becsuktam az üvegajtót. Még mindig az ablakot néztem, és így haladtam hátrafelé. Hirtelen egy nekimentem valaminek és egy hatalmasat sikkantva elugrottam onnan.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">-Alice. – sóhajtottam és megöleltem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi a baj Nath ? –kérdezte értetlenül.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Paranoiám van. - közöltem keserűen nevetve és leültem az ágy szélére.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mi történt?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mindegy, lényegtelen. - csak beképzelted magadnak, lehet, hogy valami állat volt. Biztos, hogy az volt, hajtogattam magamban.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Hát, ha ennyire beparáztál csak nem volt lényegtelen. - erőlködött.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Mindegy, hagyjuk. Szóval miről akartál beszélni velem?- kérdeztem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Tudod te azt. - mosolygott sejtelmesen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Csak sejtem. - mondtam és Alice belevágott a mondandójába én pedig mosolyogva hallgattam és élveztem a lelkesedését.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="color: yellow;">Ismeretlen szemszög<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Ryan, ne! - kiabáltam rá és próbáltam visszafogni.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- De hisz egyedül van. Őt kell megölni nem? Eve ezt mondta. – sziszegte felém dühösen.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem, őt nem bánthatjuk. Nyugodj már le!<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Engedj már el a francba. – rántotta ki a karját a szorításomból. - Mikor ?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nem tudom. Ne tőlem kérdezd. Szaladj inkább Evehez. - fintorogtam és elindultam vissza, otthagyva Ryan, ezzel kockáztatva azt, hogy megtámadja a lányt. De mit is érdekel ez engem ?! Meghal, és? Ki ő nekem? Nem lesz világfájdalmam a halála. Csak Eve terve nem fog sikerülni, ami még nekem örömet is okozna. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nicol. Hova hova ? – lépdel elém ördögien mosolyogva Eve, ezzel megállítva engem.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Talán megvan szabva mit csináljak?<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Nincs, de tudod te rád volt bízva Ryan, mert neki még nem olyan az önuralma, mint neked. Ha valami kárt tesz, vagy keresztbehúzza a számításaim, te fogod meginni a levét. – mosolygott.<o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">- Igenis. – gúnyolódtam és elindultam visszafelé. Legszívesebben elhúznék innen és inkább örök életemben rejtőzködnék, minthogy az ő akaratát teljesítsem, hogy aztán meghaljak. Mert az lesz. Amint megtesszük, amit akart vége. Nem kell neki két kolonc a nyakára, csak fölöslegesek lennénk. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Talán Ryan-t meghagyja, de csak azért, hogy bolondítsa. Ahhoz képest mennyire imádtam, most gyűlölöm, és nem érzek iránta semmit csak sajnálatot.</div><div class="MsoNormal">Ha most elmennék, nem találnának meg. Egy picivel gyorsabb is vagyok mint ők. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Ryan egy kidőlt fán ül és az arcát a kezébe temetve gondolkozik? De annyira, hogy nem vett észre. Körbenéztem, hogy nem e itt van a közelben Eve, de nem láttam sehol. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Eszeveszett tempóban rohanni kezdtem amerre láttam. Nem érdekelt hova, csak el innen. Elöntött a boldogság, hogy végre szabad lehetek, és nem kell utasításokat követnem. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mikor elég messzire kerültem tőlük, ahol már tuti ne tálalnak meg, mosolyogva elterültem a virágokkal teli földön és élveztem azt a kis fényt, ami a fák ágai között átférkőzik. Teljesen boldog voltam és szabad. <o:p></o:p></div><div class="MsoNormal">Hirtelen egy gyerekkacagást halottam egész közelről, majd hirtelen valami, vagy inkább valaki, de az biztos, hogy egy kis test rám ugrott. Az orromba beférkőzött a vérének az illata, de ez más volt, mint a többi. </div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Csábított, de mégis valami azt parancsolta, hogy nem szabad. Kipattantak a szemeim és egy barna szemű kisfickóval találtam magam szembe, aki vigyorogva nézett rám. Ami viszont furcsa volt, hogy a bőre csillogott, de nem olyan erősen, mint az enyém….<o:p></o:p></div>*Jess*http://www.blogger.com/profile/06776966448926721781noreply@blogger.com0